A magyar jégkorong még nincs A csoportos szinten

 

Visszatért a magyar jégkorong szakmai vérkeringésébe id. Kovács Csaba. Minden szóba jöhető témában feltettük neki kérdéseinket.

Három év után tért vissza felelős posztra Kovács Csaba, a Magyar Jégkorong Szövetség volt szakmai alelnöke és elnöke, aki a szakmai bizottság vezetője lett. Habár az elmúlt időszakban nem töltött be hivatalos szerepet a magyar hokiban, a sportágtól nem szakadt el. “Természetesen folyamatosan figyeltem a magyar jégkorong történéseit, egyrészt családi vonalon, hiszen a kisebbik fiam és az unokáim mérkőzésein mindig ott voltam, másrészt nagyon sok meccset megnéztem az Erste Ligában, az EBEL-ben a Tipsport Ligában, és emellett még elutaztam minden világbajnokságra is” – kezdte blogunknak a tapasztalt szakember.

Egy ilyen hosszabb szünet után adja magát a kérdés: miért vállalt ismét feladatot a szövetségben? “Az elmúlt években többször beszélgettem Such Györggyel, az MJSZ elnökével, tavasszal is együtt utaztunk Kazahsztánba a vb-re, így alaposan megvitattuk az aktuális helyzetet. Rajta kívül is nagyon sok szakmabelivel szót váltottam, és végül meggyőztek, hogy nekem még itt helyem van, tudnék segíteni a sportág fejlesztésében. Ez vezetett oda, hogy társadalmi munkában elvállaltam a szakmai bizottság elnöki posztját.”

A most újjáalakuló testületben helyet kapott még Kovács Zoltán, Kolbenheyer Zsuzsanna, Géczi Gábor, Egri Gergely és Fekti István, valamint az Erste Liga egyelőre meg nem nevezett magyarországi képviselője is. A feladatuk az lesz, hogy szakmai elképzelésekkel, tervekkel, stratégiával segítsék a szövetség vezetésének a dolgát. “Szakmai bizottság évek óta működik a szövetségen belül. A mostani összetételt úgy alakítottuk ki, hogy minden terület képviseltesse magát, amely a magyar jégkorong részét képezi. A testület előkészítő, stratégiaalkotó munkát végez majd. Olyan szakmai anyagokat szeretnénk készíteni, amelyek alapján a szövetség vezetése könnyebben meg tudja hozni a szükséges és reményeink szerint helyes, jó irányba mutató döntéseket. Hozzáteszem, az új szakmai bizottság szeptember közepén tartja alakuló ülését, az érdemi munkát akkor kezdjük el. ”

Kovács Csaba az elmúlt három évben kicsit “külsős” szemmel is figyelhette a magyar jégkorong fejlődését, így alakíthatta ki a véleményét arról, hogy szükség van-e bármilyen irányváltásra a sportágban. “Úgy gondolom, komolyabb irányváltásra nincs, finomhangolásra viszont igenis szüksége van a magyar jégkorongnak. A szakmai bizottság egyik legfontosabb feladata lesz, hogy kielemezzük, melyek azok a lépések, amelyek előrevisznek bennünket. A helyzetünk abból a szempontból kicsit nehezebb, mint mondjuk tíz vagy még több évvel ezelőtt, hogy akkor szinte a nulláról kellett építkeznünk, és gyorsabban lehetett nagyot lépnünk. Mára eljutottunk egy olyan szintre, ahonnan akár egy lépcsőfok megtétele is komoly erőfeszítést igényel, hiszen ahol most vagyunk, ott sokkal több a kemény ellenfél. Korábban is mondtam, ezt most is tartom: a magyar jégkorong akkor lesz igazán fejlődőképes, ha az utánpótlás-válogatottak előrébb járnak, mint a felnőttek. Jól látszik a nemzetközi tendenciákban, hogy fiatalodik a sportág, egyre több tizenéves kerül be a topligák elitcsapataiba, ahol meghatározó szerepet játszik. Erre nálunk is szükség van.”

A tavalyi szezon legnagyobb változása az volt, hogy a MAC Újbuda és a DVTK Jegesmedvék beléptek a szlovák topbajnokságba. “Az teljesen egyértelmű, hogy a Tipsport Liga magasabb szintű jelenleg, mint az Erste Liga. Az ott szereplő csapatok nap mint nap nagyobb versenyhelyzetre, küzdelemre kényszerülnek. Mindez akkor lesz gyümölcsöző, ha ezekben a csapatokban egyre több magyar jégkorongozó kap meghatározó jégidőt és szerepet például a speciális játékokban is. Én a svájci modellben hiszek. Ők már lecsökkentették a légiósok számát, a saját nevelésű hokisoknak adtak nagyobb teret, és ez meg is hozta a gyümölcsét. Svájc ma az élmezőnyhöz tartozó szereplője az A csoportos világbajnokságoknak, klubcsapataik ott vannak a végelszámolásnál a nemzetközi tornákon. Ezt a példát kell nekünk is követni. De nemcsak a két extraligás csapatnál. Meggyőződésem, hogy az Erste Ligában is kevesebb – de magasabban jegyzett – légiósra lenne szükség, akiktől a fiatal játékosok sokat tanulhatnának.”

Kovacs Csaba MJSZ

A magyarok szlovákiai fogadtatása még mindig nem egyértelmű. “A szövetségnek nagyon sok pénzébe kerül két topcsapatunk extraligás szereplése. Eljutottak hozzánk az ottani vélemények, amelyekből látszik, hogy a mieink részvételét nem mindenki értékeli kedvezően. Azt érzékeljük, hogy jó néhány szlovák klub a kapott pénzen kívül más pozitívumot nem lát. Pedig a magyar klubok nem rontották a liga színvonalát, erős középcsapatok voltak már az első évükben is. Abban viszont igazat kell adnunk, hogy a nézőszámokban nem sikerült komolyan előrelépni, ebben is van feladatunk.”

Az extraligások kiválása természetesen hatással volt a magyar bázisú nemzetközi bajnokságra. “Sokan féltették az Erste Ligát, mondván, a távozók miatt komoly színvonalesésre kell számítani. Én ezt szerencsére nem érzékeltem. A bajnokság szorosabb lett, a korábban főként utánpótlás-nevelésre koncentráló, újonnan belépő klubok pár hónap után szintén fel tudták venni a liga tempóját. A Schiller-Vasas HC és a Hokiklub Budapest januártól már szoros, kiélezett meccseket tudott játszani az élcsapatokkal, több meglepetést is okoztak. Ugyanakkor azt is láthattuk az FTC-Telekom és a DVTK Jegesmedvék tavaszi kupa-, illetve mostani felkészülési meccsén, hogy az Erste Liga eleje nincs fényévekre a szlovák Extraliga középcsapatától. A különbség talán a minőségibb légiósokban jelentkezik.”

Az Erste Ligának mindenképpen előre kellene lépnie, ám az irány ebben a pillanatban még nem teljesen egyértelmű. Legyen több magyar csapat, vagy inkább nemzetközi szinten kellene bővíteni? A szurkolók és a szakmabeliek is sokat vitatkoznak ezen. “Ez nagyon komoly és fontos kérdés, amelyet alaposan elemeznünk kell. Ha az itthoni helyzetet nézzük, azt látjuk, hogy a jégkorong nagyon Budapest központú lett. Elég az Erste Ligára pillantanunk: FTC, UTE, Vasas, Hokiklub – és nem feledkezhetünk meg az extraligás MAC-ról sem, amely a jövőben szeretne farmcsapatot indítani. A kérdés: a főváros elbír-e ennyi csapatot szurkolói szempontból? Lesz-e kellő nézőszám az Erste Liga meccsein? De ez ugyanúgy érvényes a Tipsport Ligában szereplő MAC-ra is. Ezen a téren a Miskolc ellenpélda, ott a jégcsarnok méretéhez illő nézőszámot tudnak produkálni. Szerencsére vidéken egyre több pálya épül, ahol idővel komolyabb hokiélet alakulhat ki. Például Győr már közel áll ahhoz, hogy belátható időn belül saját felnőttcsapata lehessen. A nemzetközi bővítés is nehéz ügy. Romániában Bukarestbe vagy Galacba utazni komoly költségnövekedést jelentene a kluboknak, ráadásul sportszakmailag sem indokolható. A szlovákiai fogadtatásról már beszéltünk, ebben nem látok igazán nagy lehetőséget. Felvetődött korábban Lengyelország, ám a nagy távolságok miatt ez is megterhelné a klubok költségvetését. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Mi lesz például akkor, ha Szlovákiában megszűnik a magyar csapatok belépése miatti anyagi támogatás. Éppen ezért én a magyar bázisú bajnokság megerősítését tartanám célravezetőnek. Ahogy korábban már említettem, kevesebb légióssal, de jobbakkal, sok fiatal hokis beépítésével. René Fasel, a nemzetközi szövetség elnöke mondta nekem egy vacsorán, hogy Svájcnak húsz évébe telt, mire ezzel a modellel elértek a mai szintre. Ehhez rengeteg munkára, jó edzőkre és sok fiatalra lesz nekünk is szükségünk.”

A magyar jégkorong piramisának következő szintje az utánpótlás. A bizottság e korosztályok fejlesztésével is foglalkozik majd. A kérdés ugyanaz: itthon vagy külföldön versenyezzenek a klubok? “Talán tíz éve az akkori juniorbajnokságba két csapat tudott csak nevezni. Részben ez is hozzájárult a kényszerhelyzethez, hogy a csapataink elkezdtek külföldi bajnokságokban indulni. Azóta mindez nagyot változott. Jó kimondani, hogy a Fehérvár és a MAC például kinőtte az osztrák utánpótlás-bajnokságokat. Itt is a saját ligáinkat kell erősítenünk, aminek azonban meg kell találni a megfelelő módját. Felvetődött a lehetőség, hogy legyen egyfajta selejtező, amely után a jobb csapatok egymás között keményebb, szorosabb mérkőzéseket tudnának játszani, erről majd a szakemberek döntenek. Az biztos, hogy annak nincs sok értelme, hogy bármelyik csapatunk elutazzon Ausztriába jelentős költséggel, rengeteg időt rászánva, és játsszon egy nála jóval gyengébb ellenféllel. A jövőre nézve ezt is alaposan ki kell elemeznünk, hogy meghatározhassuk a magyar hoki számára legjobb irányt.”

Tavasszal komoly vitákat váltott ki a magyar nagyválogatott vb-szereplése. Pro és kontra hangzottak el érvek arról, hogy hol is van a magyar hoki valóságos helye. “Nem a kincstári pesszimizmus mondatja velem, hogy ma a magyar jégkorong nincs A csoportos szinten. Ezt nem utólagos okoskodásként állítom, erre már a torna előtt is figyelmeztettem. Annak idején mellékszereplője voltam a szapporói és a krakkói feljutásnak, ennek ellenére úgy vélem: azok voltak a szabályt erősítő kivételek. Ha végignézünk az ellenfelek listáján, teljesen egyértelmű, hogy Fehéroroszország, Kazahsztán vagy éppen Szlovénia jóval erősebb nálunk. Déli szomszédainkat világbajnokságon, tétmérkőzésen még nem vertük meg soha, ez azért sokatmondó. Ha megvizsgáljuk, hogy az ellenfelek játékosainak milyen múltja és jelene van, milyen csapatokban, milyen bajnokságokban szerepelnek, nem lehet kérdés, hogy hol van a reális helyünk. Ez a divízió 1/A középmezőnye. Éppen ezért lenne fontos, hogy a külföldön játszó topcsapatainkban minél több magyar játékos legyen húzóember. Az A csoport eléréséhez nagyon sok mindenben előre kell lépnünk. Magasabb szintre kell emelnünk az Erste Ligát, az utánpótlás-bajnokságokat, támogatnunk kell a fiatalok külföldre szerződését, mert amikor visszatérnek a válogatottba, nagyon sokat segíthetnek az eredményességben. Van azonban egy terület, ahol már most világszínvonalat képviselünk, és amely miatt sok ország irigyel bennünket. Ez a magyar hoki szurkolótábora, amely minden évben bebizonyítja országnak-világnak, hogy nemigen van párja. Már »csak« a jégkorongunkat kell erre a szintre emelnünk.”

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
október 10., vasárnap
EL 14:15 UTEDEB 4-0VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 16:30 BRAGYE 4-5VÉGE
EL 16:30 FTCMIS 2-1VÉGE
EL 17:00 DABTIT 1-0VÉGE
EL 17:30 ETOMAC 1-5VÉGE
ICEHL 17:30 AVSDEC 1-3VÉGE
    • DIGI SPORT 1
október 14., csütörtök
EL 17:30 BRAMIS 7-2VÉGE
EL 17:30 GYEDEB 3-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 5-0VÉGE
EL 18:40 TITUTE 4-3 BVÉGE
október 15., péntek
EL 17:30 BRADEB 4-2VÉGE
EL 17:30 GYEFTC 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCMIS 4-1VÉGE
ICEHL 19:15 HCIAVS 1-4VÉGE
október 16., szombat
MK 14:00 WORZEM 
EL 14:15 TITETO 
    • M4 SPORT
MK 17:15 DABÚJA 
ICEHL 19:45 HCBAVS 
október 17., vasárnap
EL 16:30 BRAFTC 
EL 17:30 GYEMIS 
EL 17:30 SCCDEB 
EL 18:30 UTEMAC 
Partnerünk
Archívum