Roberto Luongo visszavonult

A harmadik legtöbb győzelme neki van az NHL-örökranglistán. 20 év után támasztja le a bárdot.

A 40 éves kapus nyílt levelet írt a szurkolókhoz, amelyet klubja, a Florida Panthers tett közzé: “Ez volt az egyik legnehezebb döntés, amellyel szembekerültem az életem során, és sokáig tartott, amíg meghoztam. Az elmúlt két hónapban rengeteget gondolkodtam rajta, és végül a testemre hallgattam. Úgy érzem, ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy befejezzem a játékot.”

Roberto Luongo 18 éves volt, amikor a New York Islanders 1997-ben draftolta az összesített negyedik helyen. Bemutatkozására két évvel később, 1999. november 28-án került sor Bostonban, ekkor 43 védéssel 2-1-es győzelemhez segítette az Islanderst. Az első shutoutra sem kellett sokat várnia: egy hónappal és egy nappal később szintén a Boston volt az ellenfél, és Luongo hazai pályán 34 védéssel járult hozzá csapata sikeréhez. Ugyanakkor hiába védett pazarul az első évében, az idény utáni drafton az Islanders Rick DiPietrót választotta 1/1-esként, és ennek okán Luongót Floridába cserélte. Aki ezek után öt évig maradt délkeleten, és bár kiemelkedőt nyújtott itt is, egyszer sem jutott be a Floridával a rájátszásba. A sorozatos sikertelenségeket 2006-ban unta meg, cserét kért, majd a nagy terveket szövő Vanncouverhez került, ahol szokatlan módon csapatkapitánynak is megválasztották. Ezzel 60 év után az első kapus lett, aki megkapta ezt a tisztséget.

Meghálálta a bizalmat, első évében rögtön 47 győzelmet szerzett, ám ez is kevés volt a Vezinához, amely az eggyel többször nyerő Martin Brodeurhöz került. Luongo nyolc esztendőt töltött a nyugat-kanadai nagyvárosban, ebből hatszor palyoffba vezette a csapatát, de többnyire komolyabb eredmény nélkül. Ötször az első körben kiesett a Canucks, és csak egyszer, 2011-ben jutott tovább, igaz, akkor a döntőig menetelt, és mindössze egyetlen győzelemre járt a Stanley Kupától. A Vancouver összesítésben 3-2-re vezetett, de a Boston egyenlített, majd a mindent eldöntő hetedik meccset Vancouverben nyerte meg. A szezon végeztével részesült pályafutása egyetlen egyéni elismerésében a kapus, amikor Cory Schneiderrel megkapták a William M. Jenning trófeát. 2014 tavaszán került vissza a Panthersbe, ahol egészen mostanáig, a visszavonulásáig védett. A 2015/16-os szezonban még egyszer megrázta magát, és 35 győzelemmel története legjobb alapszakaszához segítette a Floridát. Utolsó mérkőzését 2019. április 6-án vívta a New Jersey ellen.

Roberto Luongo összesen 1044 mérkőzésen lépett jégre az Islanders, a Panthers és a Canucks csapatában, aminél többet, 1266-ot egyedül Martin Brodeur tud felmutatni. 489 győzelménél is csak a már említett Brodeur (691) és Patrick Roy (551) számlál többet. A több mint ezer mérkőzésen 2,52-es gólátlagot, 91,9%-os hatékonyságot és 77 shutoutot ért el. 20 éves pályafutása során alapembernek számított a kanadai válogatottban. Kétszer nyert olimpiát (2010, 2014), kétszer világbajnokságot (2003, 2004), egyszer világkupát (2004). A The Hockey News szakportál az NHL-történelem 29. legjobb kapusának választotta.