Cseter: Bízom benne, hogy feljebb tudunk lépni

Ott motoszkált a fejemben, hogy nekem még a jégpályán van a helyem, mondja a támadó, aki a következő Erste Liga-szezon nagy visszatérője lehet.

Az idei nyári körforgás egyik legmeglepőbb híre a Dunaújvárosi Acélbikáktól érkezett, akik szerződést kötöttek a korábban náluk is megfordult, de másfél éve visszavonult Justin Cseterrel. A most 30 éves támadó 2015-ben tette át székhelyét az Egyesült Államokból Európába, egészen pontosan Miskolcra. ?Számomra nagy lehetőség volt, hogy Európába jöhettem, és ezt egyrészt a hokis karrierem fejlesztésére, másrészt új, másfajta tapasztalatok megszerzésére akartam használni ? kezdte blogunknak az újra aktív játékos. ? Az amerikai jégkorongozók közül keveseknek adatik meg, hogy profi szinten játszhassanak, és ezen belül még szűkebb azok köre, akik a tengerentúlra, Európába szerződhetnek. Rettentő hálás vagyok, hogy a jégkorong mindezt megadta nekem.?

Első évét tehát Miskolcon töltötte Cseter, ahol a MOL Liga alapszakaszában 48 meccsen 27 pontot, 10 gólt és 17 asszisztot gyűjtött össze, majd a rájátszásban 8 találkozón 9 pont, 4 gól és 5 gólpassz került a neve mellé. Ezzel a teljesítménnyel alaposan kivette a részét a miskolciak második bajnoki sikeréből. ?Egészen kitűnő csapatunk volt abban az évben, amit a bajnokság megnyerése is mutat. A csapattársaim nemcsak remek játékosok, hanem nagyszerű egyéniségek is voltak, igazi közösség alakult ki, ez tette még emlékezetesebbé azt az időszakot. Hosszú szezon volt, de a jó társaság és a profi klub miatt csak jó emlékeim maradtak.?

A sikeres év után váltott, jöhetett első dunaújvárosi szezonja. Egyéni teljesítménye nagyot javult, az alapszakaszban pont/meccs átlag fölött volt (40 mérkőzés, 42 pont, 10 gól, 32 assziszt), a playoffban pedig ezt is felül tudta múlni, 7 találkozón 2 gólt és 9 gólpasszt szorgoskodott össze. ?Az első magyar szezonom után meg kellett állapítanom, hogy kitűnő bajnokságba kerültem, ami ráadásul feküdt is a stílusomnak. Dunaújvárosból nagyon jó ajánlatot kaptam, abban az évben sokat tudtam előrelépni. Ehhez hozzájárult az is, hogy a sortársaimmal, Keegan Dansereau-val és Azari Zsolttal hihetetlen összhangban voltunk, ahogy mondani szokás, működött köztünk a kémia, ami a pontokban is megjelent. Izgalmas év volt az a számomra, csak azt sajnálom, hogy bár a negyeddöntőben hatalmas csatát vívtunk az Újpesttel, végül ők léptek tovább.?

Az említett párharcban az UTE 4-3-as összesítéssel, a hetedik mérkőzés hosszabbításának utolsó percében lőtt góllal jutott az elődöntőbe. Az a csapat, amelynek soraiban Cseter elkezdte a következő idényt. Ez azonban meglehetősen furcsára sikeredett a támadó számára. Noha nem teljesített rosszul lila-fehérben, hiszen 17 meccsen 15 pontot termelt ? 8 gól, 7 assziszt ?, sőt egy mérkőzés erejéig bemutatkozott a magyar válogatottban is, ám aztán hirtelen visszautazott az Egyesült Államokba. Majd ott az SPHL-es Birmingham Bullsnál lejátszott hat mérkőzés után bejelentette visszavonulását. ?Ahogy az ember öregszik a jégkorong világában, úgy egyre többet gondol a civil életére, próbálja megtalálni a helyét a hokin kívül. Számomra akkor jött el ez a pillanat. De azt hiszem, minden jégkorongozó egyetért velem abban, hogy hiába lép ki ebből bárki, az agyában mindig ott motoszkál, hogy mégis a jégpályán van a helye. Így voltam ezzel én is, ezért térek vissza a hokihoz a következő szezonban.?

Justin Cseter tehát ismét Újvárosba költözik, ahol karrierje talán legjobb idényét hozta össze. Ráadásul ott lesz a csapatban a már említett Keegan Dansereau és Azari Zsolt is. ?Nagyon örülök, hogy ismét az Acélbikáknál játszhatok, ahol az öltözőben szerencsére sok ismerős arccal találkozhatok. A legutóbbi itt töltött szezonomban a csapat eljutott egy szintre, ám nagyon bízom abban, hogy most még feljebb tudunk lépni. A klub és a menedzsment már akkor is mindent megtett, hogy jól érezzem magam, és a lehető legtöbbet hozzam ki a lehetőségeimből, így egyértelmű volt számomra, hogy igent mondok a megkeresésükre. Alig várom, hogy elkezdődjön a szezon, és ismét a jégen legyünk.?

fotó: Boda Bence/DAB