Hozó: Hosszú és kemény sorozatra számítok

Hat év után jutott az Erste Liga döntőjébe a Csíkszereda, ahol az ellenfele az FTC-Telekom lesz. Hozó Levente másodedzővel latolgattuk az esélyeket.

Évek óta nem szerepelt olyan jól a Csíkszereda a magyar bázisú nemzetközi bajnokságban, mint az idén. Bár voltak hullámvölgyeik, összességében magabiztosan szerezték meg az Erste Liga alapszakaszának második helyét. A középszakasz azonban nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. ?Utólag visszatekintve már látjuk, mi volt a probléma ? kezdte Hozó Levente. ? A január, illetve a febuár első fele rendkívül sűrű volt számunkra, volt időszak, amikor az Erste Ligában, illetve a román bajnokságban 30 nap alatt 18 mérkőzést játszottunk. Ez nagyon sokat kivett a srácokból, és hullámzó teljesítményhez vezetett, de ezért nem hibáztathatjuk őket.?

A negyeddöntőben mindenki más ellenfelet választott, így középszakasz-negyedikként az örök vetélytárs Brassóval kerültek szembe. A várt nagy csata elmaradt, a csíkiek söpréssel jutottak tovább. ?A Brassó elleni párharcoknak itt mindig kiemelt jelentőségük van. A fiúk mindig jobban felszívják magukat, ráadásul akkor már túljutottunk az említett meccsdömpingen. Nagyon jól elkaptuk a fonalat, a csapat kitűnő formában volt, így tényleg magabiztosan jutottunk be az elődöntőbe.?

A döntőért az Újpesttel kellett megvívniuk, és a párharcot nem kezdték jól, hiszen a lila-fehérek behúzták az első két meccset. ?Valóban kikaptunk, de már akkor is közül voltunk hozzájuk. Többet lőttünk kapura, de nem csináltunk elég forgalmat, így megkönnyítettük a kapusuk dolgát. Azzal biztattuk a srácokat, hogy beletettük a munkát a meccsbe, és ha néhány részleten javítunk, akkor az eredménynek is jönnie kell. Így is lett, a két hazai találkozón jó játékkal, magabiztosan győztünk. A sorozat kulcsmérkőzése az ötödik volt Újpesten. Ott nagyot küzdöttünk, a védekezésünk is jól működött, végül elvettük a pályaelőnyüket. A hatodik találkozó tényleg a párharc csúcsa volt, ahogy korábban is mondtam: régen nem volt ilyen mérkőzés a Vákár Lajos Műjégpályán. Óriási csata volt, visszajöttünk kétgólos hátrányból, és az idegek harcát is mi nyertük, a 85. percben belőni a győztes gólt nem csak fizikai teljesítmény. Hihetetlen érzelmek szabadulnak fel ilyenkor az emberben, és nemcsak a góllövőre, Becze Tihamérra gondolok, hanem az egész csapatra, a csaknem kétezer szurkolóra a nézőtéren. Hatalmas élmény volt.?

Következhet tehát a döntő az FTC-Telekom ellen. A hokiban örök kérdés, hogy mérkőzésből érkezve, lendületből jobb-e nekikezdeni egy ilyen sorozatnak, vagy pihenten. ?Annak idején játékosként nekem jobb volt, ha folyamatosan mérkőzést játszottunk. Persze mindkettőnek van előnye-hátránya, igazából ez a párharc során derül majd ki. Úgy gondolom, ennek nem lesz túl nagy jelentősége, mert hosszú, kemény sorozatra számítok. Ebben az évben ha találkoztunk, mindig a hazai csapat nyert. Ám ami eddig volt, azt el kell felejteni. Azért utazunk Budapestre, hogy egy vagy két mérkőzést nyerjünk, és elvegyük a Fradi pályaelőnyét. Természetesen tisztában vagyunk a zöld-fehérek erényeivel, tudjuk, hogy kitűnő csapat, nem véletlenül nyerték meg az alap- és középszakaszt is. Mi viszont teher nélkül játszhatunk, hiszen a kitűzött célt, a döntőt már elértük. Megállni persze nem akarunk, sőt! Hat éve játszottunk utoljára döntőt, akkor a DAB-bal szemben alulmaradtunk. Most szeretnénk végre hazahozni a serleget, és ezért mindent meg is fogunk tenni. Abban biztos vagyok, hogy óriási küzdelem lesz, és apróságok döntenek majd. Bízom benne, hogy a mi javunkra.?