Amerikai?finn döntő lesz a junior-vb-n
Az USA szorosan, Finnország fölényesen nyert az elődöntőkben, Svájc a bronzért játszhat Oroszországgal.
A várt tempó, izgalom és színvonal mellett indult az USA?Oroszország mérkőzés, amelyen utóbbi kezdett határozottabban és kezdeményezőbben. Nem volt nagy a különbség a két csapat között, szép számmal vezettek támadást az amerikaiak is, de Kravcovékéban több veszély rejlett. Nem is kellett sok hozzá, hogy góllá érjen a fölényük, a balról középre centerezett a korong átment az ütők alatt, egyenesen a jobb fölső saroknál várakozó Szamarukovhoz. Mindenki várta a bombát, amely nem érkezett, helyette egy erősen lőtt passzal visszatette a pakkot a kapu elé teljes magányban felkanyarodó orosz csatárhoz, akinek a korcsolyájáról védhetetlenül pattant be. A játékvezetők hosszas videózás után érvénytelenítették a találatot. Ez nem az oroszokat vetette vissza, mint inkább az amerikaiakat rázta fel, akik igyekeztek még egyet tekerni a tempón. Ez meg is hozta az eredményt, Logan Cockerill lépett el a bal oldalon, centerezése átment Romanov ütője alatt, a túloldalon érkező Wahlstromről lemaradt Pavel Sen, a csatár az üres kapuba helyezett. A gól megnyugtatta az amerikaiakat és idegesebbé tette az oroszokat. A harmad legvégén parázs jelenetek zajlottak: Kravcov néhány tizedmásodperccel a dudaszó után tette lágyan fonákkal kapura, a hátvéd Samberg brutális erővel döngölte jégbe a támadót. Az oroszok ekkor már előnyben voltak, mégsem kettős fórral kezdték a középső harmadot, mert érkezett Gyenyiszenko, és felesleges szabálytalanságával annulálta az öt a három ellent.
A második harmadban folytatódott az enyhe amerikai dominancia. Az oroszok sok apró hibával tördelték saját maguk játékát tördelték. Hogy ez mennyire volt köszönhető a meccs dramaturgiájának, és mennyire az amerikaiak által diktált tempónak, azt talán ők maguk sem tudják. Mindenesetre a harmadik percben Romanov 2 másodperccel tovább cipelte a korongot a saját harmadában a kelleténél, az USA-nak ennyi elég isvolt a korongszerzéshez, a kapu előtti tömörülés során Kravcov csak szabálytalankodás árán tudta megelőzni a nagyobb bajt, így jöhetett az első amerikai előny, ami az egész tornán a leghalálosabb fegyverük volt. A két perc második felében Jack Hughes egyszer csak bevitte a támadóharmadba a korongot, hosszabb összjáték után parádésan centerezett Chmelewski elé, aki nem is hibázott. 2-0 után minden még jobban az amerikaiak szája íze szerint alakult, az oroszoknak pedig még inkább kedvüket szegte a fejlemény. Az apátiának Grigorij Gyenyiszenko vetett véget, aki a 34. percben gyönyörű egyéni akció keretében robogott el a jobb szélen, és akkora gólt ragasztott az előtte és utána bravúrok sorát bemutató Cayden Primeau válla fölött a rövidbe, hogy azt más körülmények között az amerikaiak is megtapsolták volna. Ezzel egyszeriben életre kelt az orosz válogatott, ám ezen a péntek estén hadilábon álltak a gólszerzéssel, a harmad utolsó öt percében Vitalij Kravcov egymaga két ajtó-ablak helyzetet is kihagyott.
A záró húsz percben teljes elszánással korcsolyáztak ki az oroszok, ám ez sem segített rajtuk, az ellenfél roppant taktikusan ölte a játékot, míg Primeau továbbra is parádézott. Ezzel együtt élvezetes meccs volt, különösen mivel az idő előrehaladtával a feszültség tapinthatóvá vált. Az orosz válogatott számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem sikerült állandó nyomás alá helyeznie az amerikai kaput. Egyrészt kiválóan védekeztek Hughesék, másrészt mindig állt egy ember ugrásra készen, aki csak a hibára várt, hogy elmehessen szólóban, harmadrészt ha ilyen helyzet nem is adódott, arra végig ügyeltek, hogy biztonságos keretek között minél több időt töltsenek a támadóharmadban is. A harmad legnagyobb részében Oroszország játékában benne volt az egyenlítés, ám a legvégére sokat veszítettek veszélyességükből, látszott, hogy elkészültek erejükkel. Ez az utolsó két percre brutálisan szembetűnő volt, szinte bevinni sem tudták a korongot a harmadba, még akkor sem, amikor Kocsetkov helyére hatodik mezőnyjátékos lépett. Összességében roppant izgalmas mérkőzésen 2-1-re nyert az USA válogatottja, mivel kevesebbet hibázott, gyorsabban és többet korcsolyázott, emellett az előnyeivel is jobban gazdálkodott. De az oroszokat is dicséret illeti, elöl és hátul is gyönyörű megoldásokra voltak képesek, nagyon egységes csapat benyomását keltették.
Bármi is volt a svájci mesterterv a döntőbe jutáshoz, az pillanatokon belül összeomlott, miután a finnek 40 másodperc elteltével megszerezték a vezetést a másik elődöntőben. Santeri Virtanen szerzett korongot a palánk mellett a támadóharmadban, majd a kaput megkerülve leheletfinom passzal hozta helyzetbe Jesse Ylonent, aki közelről lőtt pontosan a hosszúba. A finneken látszott, hogy elszántan álltak bele a meccsbe, egy másodpercre sem hagyták levegőhöz jutni az ellenfelet, aminek hamar meg is lett az eredménye, a harmadik perc végén a csapatkapitány Aarne Talvitie lőtt takarásból, a torna legjobb mutatóival rendelkező Hollenstein kapus ismét tehetetlen volt. 0-2-ről elkezdtek éledezni a svájciak, Justin Sigrist helyzeténél kis híján szépítettek, ám a korong lecsorgott a kapu mellett, az ellentámadásból pedig ismét Talvitie lőtt gólt, jellemző módon a kipattanóból szerzett korongra két finn érkezett csak, három svájci valahol a saját kapuja mögött kereste a pakkot. Christian Wohlwend tanítványai teljesen szétestek, pedig ekkor még hat perc sem telt el a találkozóból.
A gondokat tetézte, hogy nem sokkal ezután emberhátrányba kerültek, amit Henri Jokiharju révén ki is használtak a finnek, 4-0-val sokkolva az ellenfelet nem egészen 8 perc alatt. Svájc kapust cserélt, nem mintha Hollensteinen múltak volna a gólok. El tudunk képzelni könnyebb feladatot annál, mint hidegen beállni a kapuba egy 120%-on pörgő finn válogatott ellen, de a sors hálátlan, Akira Schmidnek ez jutott most, és kiválóan oldotta meg a feladatot, pedig volt dolga bőven. A harmad utolsó néhány percében emberelőnybe kerültek a helvétek, ezt 8 másodperc alatt váltották gólra legjobbjuk, Philipp Kurashev révén. A svájciak dicséretére legyen mondva, a második játékrészt az 1-4-es állás ellenére úgy kezdték, mintha döntetlen lenne, míg a finnek kicsit belealudtak a vezetésbe. Mindez egészen a 28. percig tartott, amikor Eeli Tolvanen a saját kapuja mögött szerzett korongot, két passz múlva visszakapta, hatalmas lendülettel tört be a svájci kapu elé, lövését még tudta hárítani Schmid, de a kipattanóra már egyedül érkezett Aleksi Heponiemi, visszaállítva a négygólos különbséget. Ekkor a svájciak kezdték elveszíteni a fejüket, erre a legjobb példa Nico Gross, aki négy perc alatt kétszer kapott kétperces kiállítást bottal ütésért, holott ebből a négy percből kettőt értelemszerűen a padon töltött. Ha ez nem lett volna elég, a második kiállítását emberhátrányban szerezte, amivel 16 másodperc híján két perc kettős előnyt ajándékozott a finneknek. Akik be is verték a hatodik góljukat. Ekkor villant meg a 17 éves Kaapo Kakko zsenije, aki a kapu előtt, fonákkal, háttal passzolt a gólszerző Rasmus Kuparinak. A harmadik harmad elejére még éhesen jöttek ki a svájciak, ám sok babér nem termett számukra, így a finnek fokozatosan elvették a kedvüket. Az eredmény már nem változott, Finnország fölényesen nyert 6-1-re Svájccal szemben.
<iframe src=”https://player.vimeo.com/video/309587000″ width=”640″ height=”360″ frameborder=”0″ allowfullscreen></iframe>
A bronzmérkőzést az oroszok és a svájciak játsszák vasárnap, a döntőt az amerikaiak és a finnek.
