Borbás: Csodát egészen biztosan nem tettem

Átmeneti időre lett DAB-vezetőedző Borbás Gergely, akinek irányításával lezárta a csapat az FTC-Telekom diadalsorozatát. Feltettünk neki néhány kérdést.

A 36 éves Borbás Gergely ? aki játékosként is aktív idén is az Erste Ligában ? már másodszor segítette beugró edzőként a Dunaújvárosi Acélbikák csapatát. Tavaly másodedzőként David Musial, az elmúlt tíz napban Antti Karhula távozása után vezetőedzőként állt a kispad mögé. Idei produkciója nívós lett, a megszerezhető 12 pontból hetet bezsákoltak, és az a csapat, amely a tabella elején lévő ellenfelek közül előzőleg csak a Brassót tudta legyőzni ? miközben a többiektől rendre kikapott ?, néhány nap leforgása alatt megszerezte előbb a DEAC, majd a tizenkilenc meccses győzelmi sorozatban lévő, a szezon során minden alkalommal pontot szerző FTC-Telekom skalpját is.

Azzal a felvetéssel kezdtük, hogy ha lenne Magyarországon bulvár sportújság, biztosan azzal a címmel jelent volna meg szombaton, hogy ?Borbás Gergely csodát tett Dunaújvárosban?. ?Úgy gondolom, hogy csodát egészen biztosan nem tettem. Sikerült újra motiválni a játékosokat, mindössze ennyi történt. Talán az lett volna a csoda, ha ezen a négy mérkőzésen egy pontot sem veszítünk el.?

A fiatal szakember dícséretesen szerény, de az eredmények azt mutatják, igenis sokat hozzá tudott tenni az Acélbikák teljesítményéhez a neki jutott négy mérkőzésen. ?Az első meccsem a Schiller-Vasas ellen volt, hirtelen jött a felkérés, akkor még azt sem tudtam, mennyi időre kell átvennem a csapat irányítását, így nem mertem felborítani az addigi játékrendszert sem. Az a találkozó nem a mi szájízünk szerint alakult, a fegyelmezetlenségeinket kihasználva pontot rabolt tőlünk a fiatal Vasas. Ezt követően volt egy összetartásunk, ahol mental coach is foglalkozott a csapattal és a stábbal, és ez nagyon jól működött. A DEAC ellen a kisebb változtatások mellett tudtunk adni egy kis pluszmotivációt a srácoknak, amiben végig nagy segítségemre volt Jávorics Gábor másodedző is. Ekkor is hosszabbításban szereztük meg a győzelmet, ami már valóban nagy fegyvertény volt, hiszen idegenben léptünk jégre egy élcsapat ellen. Az a meccs azonban véráldozatokkal járt, így centerek és több védő hiányában, egy első Erste Liga-mérkőzését játszó 19 éves kapussal, ifista és junior játékosokkal álltunk ki a remek formában lévő Csíkszereda ellen. Ők aztán át is gázoltak rajtunk, nem akarom ezt szépíteni.?

fotó: Boda Bence/DAB

Jött azonban pénteken a Ferencváros elleni mérkőzés is, amely viszont nagy sajtó- és szurkolói visszahangot kiváltó diadalt hozott. A Dunaújváros egyelőre az egyetlen csapat az Erste Ligában, amely elmondhatja magáról, hogy rendes játékidőben legyőzte a zöld-fehéreket, akik előtte zsinórban 19-szer hagyták el a jeget győztesen, többnyire három, olykor két pontot ünnepelve. Ráadásul ezt a bravúrt ismét idegenben hajtották végre az Acélbikák. ?Erre a mérkőzésre nagyon készültünk, elemeztük a Fradi játékát. Tudni kell róluk, hogy jól korcsolyázó, kitűnően letámadó csapatról van szó. A korábbihoz képest hátrébb hoztuk a védekezésünket, lemondtunk arról, hogy a támadóharmadban szerezzünk korongot, ezt inkább a pálya közepén kellett megtennünk. Ha egy olyan jól korcsolyázó csapattal játszunk, mint a Fradi, és nagy erőkkel letámadunk, könnyedén átjátszhatnak minket. Ezért kicsit deffenzívabb felállást alkalmaztunk, ami jól működött. A padon Gáborral együtt folyamatosan biztattuk a srácokat, érezniük kellett, hogy ők még mindig jó hokisok, csak a sorozatos kudarcok lefaragtak az önbizalmukból.?

Furcsa helyzet lehet egy fiatal mester számára, hogy ? némileg leegyszerűsítve a dolgot ? az egyik nap még játékos, másnap pedig már ő irányítja a többieket. Ilyenkor más szemmel kell nézni a hokit, és edzőként talán feltűnnek részletek, amelyek játékosként elkerülik a figyelmét. ?Ez így van. Sok ilyen dolgot vettem észre. Játékosként ha nem vagy a jégen, leülsz egy helyre, várod a következő cserét, figyeled az edzőket. A pad mögött állva viszont olyan dolgokat is látsz és hallasz, amilyeneket egyébként nem. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy trénerként szinte azonnal kiszúrod, ha a csapatodnak momentuma van. Ezt a kifejezést arra használjuk, amikor a srácok elkapják a fonalat, jó játékot tesznek a jégre, erős esélyük van a gólszerzésre. Ez persze igaz fordítva is, azt is meglátod, amikor az ellenfélnek van momentuma, amikor ő játszik gólveszélyesen. Ilyenkor mindkét helyzetben meg kell próbálnod valahogy belenyúlni a meccsbe, hogy segítsd vagy éppen elkerüld az ilyen szituációt.?

Borbás Gergelynek tehát ez a második beugrása volt, hiszen tavaly ? David Musial távozása után ? Jason Morgan segítőjeként állt már a pad mögött. Mi volt a különbség a kettő között? ?A mostani helyzet sokkal inkább volt váratlan, mint a tavalyi. Az előző szezonban voltak jelei a váltásnak, az idei ellenben tényleg egyik pillanatról a másikra zajlott le. Óriási felelősség vezetőedzőnek lenni, a felkészülés egy-egy meccsre tényleg elviszi az egész napot. Jason Morgan mellett inkább tanulhattam, mert bár kikérte a véleményemet, a végső döntést mindig ő hozta meg. Most ez az én feladatom volt.?

A DAB újonnan felkért vezetőedzője, a kanadai Corey Bricknell már megérkezett az acélvárosba, szombat délelőtt ő tartotta az edzést. ?Ilyenkor természetesen lezajlik az átadás-átvétel, ami egy hokicsapatnál kicsit más. Részletesen elmondtam, hogy az előző edző milyen sorokat állított össze, hogyan irányította a csapatot, kinek milyen feladata volt, hogyan áll a sérült játékosok felépülése, és így tovább. A pénteki mérkőzésen már ott volt Corey Bricknell a lelátón, figyelt, jegyzetelt, szombat délelőtt az ő irányításával folyt a munka. Úgy látom, változtatni fog a sorokon a saját elképzelése szerint, és bízom benne, hogy sikerre viszi a csapatot.?

Az FTC-Telekom elleni győzelem az Erste Liga jelenlegi erőviszonyai között önmagában is nagy siker, de beugróként talán még nagyobb fegyvertény. Nehéz ilyenkor elengedni a csapat a kezét? ?Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de nekem egyáltalán nem nehéz. A klubnál jelenleg az U18 és az U20 vezetőedzője vagyok, de ha bárhol segíteni kell, természetesen megteszem. Így volt ez, amikor a megkértek, hogy játsszam a felnőttcsapatban, és a mostani edzői szerepvállalásnál is. Én még csak most tanulom igazán ezt a szakmát. Felvételt nyertem a Testnevelési Egyetem szakedzői képzésének első évfolyamába, ahol a célom az A licenc megszerzése. Természetesen valamikor szeretnék egy Erste Liga-sapat vezetőedzője lenni, de csak akkor fogok ilyen feladatot egy egész szezonra elvállalni, ha megfelelően felkészültnek érzem magam. Hogy ez mikor jön el, azt még nem tudom, de majd úgyis érezni fogom.?