Vincze Péter bajnoki döntőt szeretne játszani

Nagy reményekkel érkezett Miskolcra Vincze Péter, ám Extraliga-kalandja már véget is ért, a csatár az UTE játékosa lett. Kifaggattuk őt az okokról.

Vincze Péter nyáron kétéves szerződést kötött az első Extraliga-szezonjukra készülő DVTK Jegesmedvékkel. A még mindig fiatal hokis 18 évesen már bemutatkozott a Fehérvár AV19 EBEL-csapatában, és öt szezont húzott le ott, így a kívülállóknak talán meglepetést jelentett a klubváltás. ?Több ok is közrejátszott abban, hogy elfogadtam a miskolci csapat ajánlatát. Az első és a legfontosabb, hogy több jégidőt szerettem volna kapni egy nívós bajnokságban, és úgy éreztem, hogy ez az EBEL-ben nem fog menni. Másrészt nagyon tetszett az az elképzelés, amelyet a miskolci vezetők felvázoltak, és úgy gondoltam, abban nekem is lehet lényeges szerepem. Az is foglalkoztatott, hogy bár Székesfehérváron születtem, karrierem során csak ott játszottam, és imádtam ott élni, mégis hasznos lehet számomra a környezetváltás. Ezek alapján írtam alá a szerződésemet.?

A két magyar csapat Szlovákiába távozásának egyik legfontosabb indítéka az volt, hogy a játékosok ? különösen a fiatalok ? magasabb szinten jégkorongozhassanak, ahhoz a nívóhóz nőhessenek fel. Vincze Péter viszont az EBEL-ből érkezett, neki ez nem okozhatott problémát. ?Megmondom őszintén, nem érzek nagy különbséget az EBEL és a Tipsport Liga között. A sebességben semmiképpen. Talán a játék fizikális oldala erősebb az osztrákoknál. Ott az észak-amerikai légiósok és edzők dominálnak, és ők a saját képükre formálják a bajnokságot. Az Extraligában viszont sokkal kevesebb az amerikai vagy a kanadai hokis, ám annál több a cseh, akiknek a technikájuk a nagy erényük. Sokkal jobban tartják és játsszák meg a korongokat, nem csak egyszerűen bedobálják a támadóharmadba. Persze van egy-két csapat Szlovákiában is, amelyek szeretik az ütközős hokit, ilyen például a Besztercebánya, de nem ez a jellemző. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az Extraligában támadóbb szelleműek a klubok, és ez talán a szurkolók számára vonzóbb lehet.?

fotó: Soós Attila/Fehérvár AV19

A két bajnokság között tehát van különbség, ha nem is túl sok. Vincze Péternek melyik feküdt jobban? ?Én mind a két típusú játékot szeretem. Nem ijedek meg az ütközéstől, de attól sem, ha kell csinálni egy cselt. Az edzőnk kifejezetten kérte, hogy ütközzünk, ez a játékunk szerves része, amit például Magosi Bálint vagy Ryan Harrison kitűnően csinál. A jégkorongban, mint a legtöbb sportban, ha egy más stílusú bajnokságba szerződsz, akkor alkalmazkodnod kell. A sebességel semmiféle gondom nem volt, már az elejétől fel tudtam venni az Extraliga tempóját.?

Az indulásnál nem is érzett problémát a játékos. ?A beilleszkedéssel minden rendben volt, jó társaság gyűlt össze Miskolcon. Az első nyolc-tíz mérkőzésen, úgy éreztem, helytálltam, ekkor végig négysoroztunk, sőt jégre léptem az emberhátrányos sorokban is. Ám ahogy lement ez a nyolc-tíz meccs, az edzőnk kivett az emberhátrányos védekezésből, és ezzel sokat csökkent a jégidőm. Emellett a negyedik sor már kevesebb lehetőséghez jutott, ami szakmailag érthető, hiszen a csapat eredménykényszer alatt játszott, a rutinosabb hokisokra nagyobb szerep hárult. Én ezt abszolút elfogadtam. Az már az én személyes problémám, hogy nem tudtam magam beverekedni az első három sorba. Természetesen leültem Glen Hanlon vezetőedzővel, aki elmondta, hogy pillanatnyilag így látja jónak a sorokat, illetve a hátrányos védekezést, és én ezt tudomásul vettem. Ugyanúgy készültem ezután is az edzéseken, próbáltam még jobb teljesítményt nyújtani, de a helyzet nem változott.?

Az események a válogatott szünetben gyorsultak fel. ?A kialakult szituációt és benne a saját szerepemet a nemzetközi szünetben tudtam rendesen végiggondolni, ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás a váltásról. Ismét leültem az edzőnkkel, elmondtam neki, hogy a több jégidőért szerződtem Miskolcra, de úgy érzem, cseberből vederbe kerültem. Hiába győztünk, ott volt bennem a tudat, hogy ehhez keveset tettem hozzá, és így az öröm sem teljesen ugyanolyan. Ő egyenesen megmondta nekem, hogy az első három sorba nem férek be, és ha ez számomra kevés játéklehetőséget jelent, elenged engem. Ezután a menedzsmenttel ültem le beszélni, és ők egy kis gondolkodási időt kértek. A távozásommal ugyanis lecsökkent volna a csatárok száma, és ezt pótolniuk kellett. Ekkor derült ki, hogy Gőz Balázs hazajön, így házon belül tudták megoldani a kérdést. Ezúton is szeretném megköszönni a miskolci vezetők rugalmasságát, hogy hozzájárultak a gyors klubcseréhez.?

A váltás valóban gyors volt, hiszen a miskolci bejelentést a távozásról néhány órán belül követte az újpesti hír az érkezésről. ?Az Újpesten kívül senkivel sem tárgyaltam. Szilassy Zoltán vezetőedzőt nagyon régóta ismerem, és ő biztosított arról, hogy a csapat hasznára tudnék lenni, így hamar megegyeztünk. Szeretnék a jégen vezető szerepet kiharcolni magamnak, hogy minél jobban segíthessem a csapatot, amelyben szerintem sokkal több van, mint azt a táblázaton elfoglalt helye mutatja. A személyes célom, hogy az Újpesttel bajnoki döntőt játszhassak tavasszal. Ott pedig már bármi előfordulhat.?