Nem csak éhes, erős is a Winnipeg

Jövőre fájdalmas döntéseket kell hozni a Jetsnél, de az előttünk álló szezonban versenyben lehetnek a Stanley Kupáért.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk. Ez sorozatunk utolsó része.

A Winnipeg Jets volt a tavalyi év egyik kellemes meglepetése. A csapat korábban csak egyszer jutott a rájátszásba, de 2015-ben is már az első körben kiesett. A mögöttünk álló szezonban nemcsak az első párharcot nyerték meg, hanem a másodikat is, majd a konferencia döntőjében is hozták az első meccset. Aztán sorozatban négyszer kikaptak. Egyes szakértők szerint a rájátszás legélvezetesebb párharcát vívták a Nashville-lel, és a Vegas elleni vereségben az is szerepet játszott, hogy a hétmeccses küzdelem után két nappal már a konferenciadöntő első meccsére kellett kiállniuk.

A váratlan siker nem egyetlen tényezőnek volt köszönhető. A csapat a játék minden elemében sokat javult az egy évvel korábbiakhoz képest. Az emberelőnyös játék hatékonyságában például 18,2%-ról 23,4%-ra, ami egyenesen a legnagyobb fejlődés volt az egész ligában, de a hátrányos védekezés mutatója is felment 77,5%-ról 81,8%-ra, ami a harmadik volt a rangsorban. Így nem csoda, hogy a lőtt gólok számában is jelentősen előre tudtak lépni. A franchise 2011-ben költözött Atlantából Kanadába, azóta nem lőttek annyi gólt, mint két szezonnal ezelőtt. Tavaly erre is rá tudtak tenni néhány lapáttal, 277 góljuk 28-cal volt több, mint a korábbi rekordjuk. Védekezésben hasonló ütemű volt a fejlődés, 256 gól helyett 218-on tudták tartani az elenfeleket.

A siker annak is köszönhető, hogy példátlan stabilitás jellemzi a csapatot. Kevin Cheveldayoff általános igazgató a kezdetektől irányítja a klubot, és kiválóan draftol. Ennek eredménye, hogy nincs még egy csapat az NHL-ben, amely 2011-től az összes első körben draftolt játékosát soraiban tudhatja. Ezzel máris megvan az ütőképes fiatal mag: Mark Scheifele, Jacob Trouba, Josh Morrissey, Nikolaj Ehlers, Kyle Connor és Patrik Laine. Ők egészülnek ki olyan veteránokkal, mint Blake Wheeler vagy Dustin Byfuglien, és máris kész egy Stanley Kupára is esélyes csapat receptje. Kell még egy jó kapus, de a Jetsnél ebben sincs hiány, ráadásul Connor Hellebuyck is fiatal, mindössze 25 éves. Jó a teherbírása is, hiszen 67 meccsen védett tavaly, amivel első volt a liga kapusai között. 44 győzelmével ott volt a szezon legjobb kapusának járó Vezina-trófea esélyesei között, itt végül második lett. 92,4%-os védési hatékonysága egyéni legjobbja volt.

Igen ám, de egyben tartani egy ilyen csapatot nem olcsó mulatság, és a Winnipeg számára sincs messze az az idő, amikor a fizetési plafon elkezdi szedni áldozatait. Bizonyos értelemben már el is kezdte, hiszen nem tudták megtartani a rájátszás 17 meccsén 15 pontot szerző Paul Stastnyt, aki szabadon igazolható játékosként Vegasba távozott. Szerződést hosszabbítottak viszont a csapatkapitány Blake Wheelerrel, aki öt évre írt alá, évi 8,25 millió dollárért, valamint Hellebuyckkal, aki hat évre kötelezte el magát évi 6,16 millióért. Adam Lowry három évre kapott összesen 8,75 milliót, Tucker Poolman szintén három évre szezononként 750 ezret. Egyéves szerződést kötött Brandon Tanev (1,15 millió dollár), Joe Morrow (1 millió dollár) és Marko Dano (800 ezer dollár). Így most 7 millió elkölthető dollárral vágnak neki a szezonnak, miközben olyan játékosokkal kell később hosszú távú megállapodásokat kötni, mint Patrik Laine vagy Kyle Connor, akik egymagukban többet érhetnek. A helyzet komolyságát mutatja, hogy Jacob Troubával nem sikerült megállapodniuk, az ügye döntőbíróság elé került, ami sosem tesz jót a klub és a játékos közötti kapcsolatnak, ráadásul 5,5 millió dollár értékben meghatározott szerződése szintén csak egy évre szól.

Ilyen körülmények között felmerül, mennyire volt jó üzlet Wheelerrel öt évre hosszabbítani. Félreértés ne essék, a csapat jelenleg egyik legfontosabb játékosáról van szó. 68 asszisztja a legtöbb volt a ligában tavaly, 40 emberelőnyös pontja a második legtöbb. Kiugró szezonja volt, pedig az elmúlt hét évben szinte a radar alatt küzdötte be magát a legjobbak közé. Ezen időszak alatt 216 első asszisztot szerzett, ami a második legtöbb a ligában, 1567-szer lőtt kapura, ami a 14. helyre elég, 478 pontot szerzett, ami a tízedik legtöbb. A kapu előtt van igazából elemében, 53 alkalommal ért bele a korongba, ezekből 14 gól született, ez a második helyet jelenti számára ebben a kategóriában. Átlagosan 19 és fél percet töltött a jégen (23. hely), 380 lövést blokkolt (10. hely), 767-szer ütközött (56. hely). De mindez nem feledteti azt a tényt, hogy a Jetsnek elsősorban a fiatal mag egyben tartására kell gondolnia. A csapatkapitány 32 éves elmúlt, és ha valaki ebben a korban éri el az egyéni legjobbját jelentő 91 pontot, akkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon ez most az új norma, vagy csak egyszeri kiugró teljesítmény. A 40 pont emberelőnyben ráadásul azt sejteti, hogy egy bizonyos Patrik Lainénak több köze lehet az emelkedéshez, mint Wheeler magára találásának. Ehhez képest a csapatkapitány öt hosszú éven át fog 8 milliót keresni, ami roppant kockázatos. Nem volt még játékos, aki egyszerre kapott volna ennyi időt és pénzt 30 felett. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Wheeler egy évet még mindenképpen Winnipegben maradt volna, végképp érthetetlen a sietség.

Ráadásul egyéb helyeken is vannak kérdőjelek. A kellemesebb gondok közé tartozik annak eldöntése, hogy a tavaly 43 pontot termelő Bryan Little vagy a fiatal Jack Roslovic kapja-e meg a második sor centerposztját. Súlyosabb ügy, hogy ki legyen Hellebuyck helyettese, hiszen jelenleg Laurent Brossoit van kijelölve erre a feladatra, de az ő NHL-tapasztalata nem biztos, hogy elég lesz. 28 meccsen védett eddig, összességében 89,2%-os hatékonysággal, ami nem túl biztató. Szintén űr tátong a balkezes hátvéd pozíciójában, mivel a 33 éves Tobias Enström hazatért az Allsvenskanban szereplő Modóba, ahol egyébként 4 meccsen három pontnál jár. Távozása azért nagy baj, mert a statisztikák szerint tavaly a Byfugliennal alkotott duója volt a Jets legkeményebb bekkpárja, jóval kevesebb gólt kaptak egyenlő létszám mellett, mint a Morrissey és Trouba alkotta másik kettős. Paul Maurice vezetőedzőnek két lehetősége van. Vagy jobbról irányít át valakit a balra, ami nem szokott jól elsülni, mert a játékosok kevésbé érzik a másik oldalt. Vagy Sami Niku nő fel a feladathoz, és bizonyítja, hogy 21 évesen is lehet rá számítani. A fiatal finn tavaly egyszer kapott lehetőséget az NHL-ben, akkor rögtön gólt is lőtt, egyébként az AHL-ben 76 meccsen 54 pontot ért el, ami csatártól is figyelemre méltó teljesítmény lenne.

Mindent összevetve szép szezon előtt állhat a Winnipeg, azonban a játékosok jobban teszik, ha mindent egy lapra feltéve rohamozzák az ellenfelek kapuját, mert a fizetési plafon egyre jobban szorítja majd őket, és jövő nyáron fájdalmas döntésekre lehet szükség a keret kialakításakor.