Az Anaheimnél nem hisznek a korszellemben

Miközben az NHL egyre fiatalodik, a Ducks keretében nyoma sincs ennek. Ehhez képest eddig meglepően sikeresek.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be a következő kiírásban résztvevő csapatokat, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy mire számíthatunk.

Anaheimben idén ünneplik a klub alapításának 25. évfordulóját. A csapat ez idő alatt kétszer került döntőbe, 2007-ben pedig a Stanley Kupát is megszerezte. Az utóbbi időben sem szerepelnek rosszul, sorozatban hatszor kerültek be a rájátszásba. 2015-ben magabiztosan meneteltek a csendes-óceáni csoport győzteseként, majd a nyugati konferencia döntőjében a későbbi győztes Chicago hétmeccses szériában kiejtette őket. Két évvel később újra megnyerték a csoportjukat, ám ezúttal a Nashville állta útjukat, 2-4-gyel estek ki egy körrel a vége előtt. A legutóbbi szezon nem sikerült jól, mert bár az alapszakaszban 100 pont felett végeztek, a rájátszásban esélyük sem volt a San José Sharks ellen, amely 4-0-val söpörte ki őket az első körben.

A közelmúlt tehát fényes Anaheimben, de a jelen és a jövő nem annyira. Ennek elsődleges oka, hogy a csapat magja egyre idősebb lesz, és bár a rutin fontos eleme a sikernek, nincs meg az egyensúly a fiatalos lendület és a tapasztalat között. A Ryan Getzlaf, Ryan Kesler, Corey Perry alkotta trió 33-34 évesen kezdi a szezont, és nem biztos, hogy hozni tudják azt a teljesítményt, amit fénykorukban. Perry és Getzlaf szerződése még három évre szól, és 8,5 millió dollár körül fizet fejenként. Ehhez képest Perry karrierje legrosszabb szezonját zárta: 17 gólt, 49 pontot ért el, életében először nem szerzett pontot a playoffban. A csapatkapitány Getzlafra nem lehet panasz: bár csak 56 meccsen lépett pályára, így is 61 pontot tett a közösbe. Ryan Kesler helyzete még aggasztóbb, hiszen az ő közel hétmilliós szerződése csak 2022 nyarán jár le, ehhez képest 44 meccsen 14 pontot hozott. Ez nem csoda, hiszen csípőműtéten esett át 2017 júniusában, emiatt kihagyta a szezon első 37 meccsét. Kesler később azzal magyarázta a gyenge teljesítményt, hogy a műtét miatt semmilyen munkát nem tudott végezni lábra nyáron.

Ha idén ez meg is változik, nagy kérdés, mennyire maradnak sérülékenyek, és ha igen, az mennyire veti vissza őket a góllövésben. Az elmúlt szezonban ők hárman 75 meccsről hiányoztak összesen, és ha ez nem változik, az a rájátszást is veszélyeztetheti. Az idősödő mag miatt különösen fontos lenne, hogy fiatal tehetségek bontogassák szárnyaikat, akik élére állhatnak annak a változásnak, amire a franchise-nak mindennél nagyobb szüksége van. Ilyet azonban nem nagyon találunk a csatárok között. A legdinamikusabb játékosuk a svéd Rickard Rakell, aki 77 meccsen 69 pontot ért el, majd a világbajnokságon kápráztatott el minket a játékával: 10 meccsen szerzett 14 pontjával elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a háromkoronások megvédték címüket. Mindez szép teljesítmény, de 25 évével ő a csapat benjáminja az alapemberek közül, ilyesmire pedig ma már nem igazán találunk példát az egyre fiatalodó NHL-ben. A csapat számára nagy erősítést jelentett, amikor szezon közben megszerezték Adam Henrique-et a Devilstől. Rögtön kötöttek is vele egy hosszú távra szóló, közel 6 millió dollárt érő szerződést, mit sem tanulva a múlt hibáiból. Az egyetlen igazi reménység a 21 éves Troy Terry, aki a pjongcsangi olimpián az USA második legponterősebb játékosa volt, és aki a két évvel ezelőtti junior-világbajnokságon tűnt fel. Az oroszok elleni elődöntő szétlövésében három próbálkozásból háromszor betalált, majd a Kanada elleni döntő is az ő rávezetésével dőlt el az amerikaiak javára.

A Ducks szurkolóinak a védelem miatt viszont egyáltalán nem kell hogy fájjon a fejük, ez a csapat legstabilabb része. A Cam Fowler, Andrej Sustr és Hampus Lindholm vezette hátsó alakzat teljes mértékben NHL-kompatibilis, és mellettük olyan tehetségek vannak a rendszerben, mint Jacob Larsson, Marcus Pettersson vagy Andy Welinski. Kapusposzton kevésbé biztató a helyzet, mert bár John Gibson augusztus 4-én hosszabbított nyolc évvel, az ő teljesítménye is hullámzó, szintén a sérüléseknek köszönhetően. A potenciál kétségkívül megvan benne: az elmúlt szezonban 78 kapus védett legalább 20 meccset az NHL-ben, Gibson 92,4%-os mutatója közülük a második legjobb Antti Raantáé után. Ráadásul kapusnak még nagyon fiatal, július 14-én töltötte be a 25-öt. Ha kortársaihoz viszonyítjuk a fenti védési hatékonyságot, azt látjuk, hogy 25 éves kor előtt, minimum 50 meccs átlagában, csak egy másik finn kapus, Tuukka Rask tudott ennél jobbat felmutatni a fizetési plafon bevezetése óta. Igen ám, de 8 meccsről hiányzott, további hat alkalommal pedig idő előtt le kellett őt cserélni, ami azt jelenti, hogy a 38 évesen második számú kapusként alkalmazott Ryan Millernek ugrásra készen kell állnia.

Mindent összevetve az Anaheim továbbra is a régi idők hokiját igyekszik játszani, és teszi ezt egyre idősödő játékoskerettel, ami jelentős kérdőjeleket támaszt a siker fenntarthatóságával kapcsolatban. Az NHL-ben sok út vezet a győzelmekhez, vannak, akik megérzik a trendeket, és megpróbálnak azok élére állni, míg mások az ilyesmivel gyökeresen szembemenő stratégiát építenek fel. Az előbbire jó példa a Chicago és Pittsburgh öt győzelme az utóbbi tíz évben, az utóbbira a Los Angeles sikerei. Nem kérdés, hogy Anaheimben az utóbbi utat választották. Meglátjuk, elég lesz-e ez a filozófia arra, hogy 2015 és 2017 után 2019-ben is eljussanak a konferenciadöntőig.