A debreceni évem volt eddigi pályafutásom csúcsa

Németh Attila bízik benne, hogy a DEAC színeiben is éppen olyan eredményes lesz, amilyen a DHK-ban volt.

A Debrecen ismét nevezett az Erste Ligába, és keretét leginkább azokra építette, akik korábban is sokat tettek a klubért. Közéjük tartozik Németh Attila, aki két évvel ezelőtt csapata egyik legjobb játékosaként kimagasló szezont produkált az akkori DHK-ban. A húzóember szerepe nem volt ismeretlen számára, hiszen már tizenévesen vezéregyéniség tudott lenni. ?A Budapest Starsban nevelkedtem, és a klub együttműködött az érsekújvári csapattal. Ennek révén hárman ? rajtam kívül még Hardi Richárd és Nemes Benjámin ? rendszeresen szerepeltünk a szlovák utánpótlás-bajnokságban. Akkoriban igen nagy volt a különbség a magyar és a szlovák mérkőzések színvonala között, ám hamar felvettük a ritmust, sőt ki is tudtunk tűnni. Habár csak 15-16 évesek voltunk, és az U18-ban játszottunk, Ricsi pontkirály lett, én pedig gólkirály, noha kitűnő szlovák hokisok között léptünk jégre. Mindenesetre sokat fejlődtünk kint.?

Még mindig csak 17 volt, amikor a tanulási vágy még messzebb sodorta: egészen Svédországig. Itt ismét remek szezont produkált, a junior elites Arlanda csapatában 20 mérkőzésen 29 pontot hozott össze, amiből 16 volt a gól, 13 a gólpassz. Hogyan lehet ilyen lehetőséghez jutni? ?Nagyon sok utánajárással. Családi és kinti ismerősi segítséggel kerestem klubot, és végül a próbajátékon sikerült meggyőznöm az Arlanda vezetőit, így ott maradhattam. Ez a szlovák szintnél is sokkal magasabb volt, rengeteget kellett dolgoznom, de megérte, jó teljesítményt tudtam nyújtani.?

A sikeres szezon után mégis hazafelé vette az irányt, és az utánpótlás-bajnokság helyett megcélozta a felnőttmezőnyt. ?Jó döntés lett volna, ha még kint maradok, de megmondom őszintén: eredményeim ellenére nem kapkodtak utánam. Ott annyi remek játékos van, hogy külföldi csak extra teljesítménnyel tud megragadni hosszabb ideig. Ráadásul én a junior superelitben szerettem volna játszani, de csak a sima elitbe mehettem volna. Végül úgy döntöttem, hazajövök, és a MOL Ligában próbálom ki magam. Úgy tűnt, az Újpestnél számítanak rám, de ott végül csak fél szezont töltöttem, mert ajánlatot kaptam a Salzburg második csapatától. Az a kalandom viszont roppant balszerencsésen alakult, a szerződés aláírása után ellőtték a lábam, el is tört, így bajnokin nem is tudtam bizonyítani.?

2011/12-t már Fehérváron, a farmcsapatban játszotta végig, csaknem pont/meccs átlaggal, ennek hála két mérkőzésen belekóstolhatott az EBEL-be is. A következő három szezont az osztrák bázisú bajnokságban töltötte, de kora miatt még lejátszott az EBYSL-be is. Ilyen fiatalon miként lehet a bajnokságok közötti különbségekhez hozzászokni? ?A Titánoknál sok játéklehetőséget kaptam, jó szezont futottam (35 mérkőzés, 13 gól, 18 assziszt, 31 pont), utána jött az EBEL. Fiatal voltam, gyorsan alkalmazkodtam, de valóban nehéz volt a MOL Liga után felnőni az EBEL-hez. Akkoriban a magyar bajnokság nagyobb távolságra volt az osztráktól, mint mostanság, kellett kapaszkodnom rendesen. Mai fejjel viszont már azt mondom: nem biztos, hogy egy fiatal játékosnak az a jó, ha üldögél a kispadon, és negyedik sorosként 5-6 cserét kap csupán egy-egy meccsen. Végül ezért is döntöttem a váltás mellett.?

fotó: Mudra László

Négy Székesfehérváron töltött év után Németh Attila elfogadta a frissen megalakult MAC Budapest ajánlatát, és a fővárosi csapathoz szerződött. ?A negyedik fehérvári szezonomban már nem éreztem azt a bizalmat, amire egy játékosnak szüksége van. Emiatt konfliktusom is volt az edzővel, és nem hiszem, hogy jóra vezetett volna, ha maradok. Majoross Gergely személyében viszont kitűnő szakembert ismertem meg, akitől rengeteg jégidőt kaptam, játszottam a speciális egységekben is. Mégis nehéz volt visszaszoknom a negyedik sorosból a húzóember szerepébe, emiatt gyengébb lett a szezonom. Legalábbis én többet vártam magamtól a 41 mérkőzésen szerzett 19 pontnál.?

Az újabb váltás azonban kiváló döntésnek bizonyult, hiszen a Debrecen színeiben 34 találkozón lőtt 22 gólt, előkészített 20-at, 42 ponttal zárt. ?A debreceni évem volt eddigi pályafutásom csúcsa. Az első pillanattól éreztem az edző bizalmát, azonnal sikerült elkapnom a fonalat. Duzzadtam az önbizalomtól, jöttek a pontok, amiben nagy szerepe volt annak, hogy olyan sortársaim voltak, mint Hári Norbert és Martin Saluga, akikkel teljesen egy hullámhosszon voltunk. Abban az évben tényleg minden összejött, a rájátszásban óriási küzdelemben kivertük a Brassót, 4-3-as összesítéssel, ám a MAC Budapesttel nem bírtunk, az elődöntőben kiestünk.?

Tavaly nyáron arról lehetett hallani, hogy Debrecenben bombaerős keret alakul, ám a csapat végül az anyagi gondok miatt el sem tudott indulni a bajnokságban. Ez leginkább a már szerződéssel rendelkező játékosokat hozta nehéz helyzetbe, hiszen új klub után kellett nézniük. ?Minden játékos ledöbbent, amikor kiderült, hogy összeomlott a felnőttcsapat anyagi helyzete. Ráadásul ez már akkor történt, amikor a többi csapatnál többé-kevésbé kialakultak a keretek. Én sem tehettem mást, végighívtam a klubvezetőket. Ha már így alakult, budapesti lévén leginkább a fővárosban szerettem volna helyet találni magamnak. Végül a Fradinál gyorsan megtaláltuk a közös hangot, aláírtam a zöld-fehérekhez.?

Érdekes szezont futott a Ferencváros, hiszen alapszakaszbeli bukdácsolása után a rájátszásban alaposan felszívta magát, ráijesztett a MAC-ra. ?Ez a bajnoki év nekem és a csapatnak is igazi hullámvasút volt. Kitűnően kezdtünk, aztán hirtelen szétestünk. Ennek a mai napig nem tudom megmondani az okát. A sikertelenség rányomta a bélyegét az öltözői hangulatra, nem volt túl kellemes. Aztán már a középszakaszban felszállóágba kerültünk, a negyeddöntőben pedig 2-1-vezettünk a MAC ellen. A csoda elmaradt, a MAC fordított, majd végül a ligát is megnyerte.?

Amikor kiderült, hogy ismét lesz felnőttcsapat Debrecenben ? immár a DEAC égisze alatt ?, és a vezetők megkeresték, hamar megegyeztek. ?Korábban is úgy gondoltam, ha egyszer megint lesz Erste Liga-csapat Debrecenben, abban én játszani fogok. Nagyon jól éreztem magam a városban, kitűnően ment a játék, természetes volt, hogy ismét igent mondtam. A vezetők ígéretes jövőképet vázoltak fel. Az első évben még nem a bajnoki címet helyezzük a célkeresztbe, de a rájátszást mindenképpen szeretnénk elérni. Azt láttam, hogy a többi csapat sötét lónak tartja a DEAC-ot, és őszintén szólva, én sem tudom, mire leszünk képesek. Bízom benne, hogy hasonlóan eredményes tudok lenni, mint legutóbb. Erre szükségem is lesz, hogy a válogatottnál is figyelembe vegyenek. Ott is szeretném ugyanis kiharcolni a helyemet.? Németh Attila tizenkétszeres felnőttválogatott, az idei felkészülési meccseken két gólt is lőtt, ám világbajnokságra még nem jutott el. Korosztályosakra igen: ifiben és juniorban is ipari mennyiségben szórta a pontokat annak idején.

A DEAC túl van van első felkészülési mérkőzésein, amelyeket a Torax Kupán játszott le Csehországban. Habár nyeretlenül zárták a tornát, a lényeg ilyenkor még nem az eredmény, hanem a fejlődés. ?A három meccs megmutatta, hogy még az út elején vagyunk. Ilyen összeállításban soha nem játszottunk együtt, meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk. Mindhárom meccsből sokat kell tanulnunk, és fogunk is. Annyit egyből le lehetett szűrni, hogy mivel nagyon fiatal csapatunk van, a hibáink nagy része a rutintalanságból adódott. Ezért a tapasztaltabb hokisokra nagyobb teher hárul, hogy a fiatalok is minél hamarabb magasabb szintre tudjanak lépni. Hajtós, jól küzdő és főként fegyelmezett csapattá kell válnunk, hogy midenkivel fel tudjuk venni a harcot.?

DEAC:

edzők:
David Musial (CZE, HKm Zvolen, SVK)
Kecskeméti Áron (másodedző)

kapusok:
Nagy Péter (DHK U20)
Hetényi Zoltán (Knoxville Ice Bears, SPHL)

hátvédek:
Hetényi Péter (egyesületen kívüli)
Jirí Behal (CZE, Novy Jicin, CZE-3.)
Erdei Zoltán (Fehérvári Titánok)
Antal Arnold (Fehérvári Titánok)
Darabos Krisztofer (DHK U20)
Nico Vourijarvi (FIN, Hunters, FIN-3.)
Kovács Bronson (MAC Újbuda)

csatárok:
Berta Ákos (DVTK Jegesmedvék)
Németh Attila (Ferencváros)
Molnár Dávid (MAC Újbuda)
Vincze Péter Tamás (KMH Budapest, SVK-3.)
Dominik Novotny (CZE, DAB)
Jakub Izacky (CZE, DAB)
Márton Koppány (DHK U20)
Salló Barna (DHK U20)
Artyom Szokolov (DHK U20)
Vlagyiszlav Kulesov (RUS, DHK U20)
Silló Arnold (DAB)
Hári Norbert (Dunaújváros)