Gőz Balázs el akar jutni az AHL-be
Újabb egy évig az ECHL-es Norfolkban játszhat Gőz Balázs, de még magasabb szintre tör.
Komoly fegyvertényt tudhat magáénak Gőz Balázs, hiszen az előző szezonban nemhogy megállta helyét az ECHL-ben, a harmadik legerősebb észak-amerikai jégkorongligában ? holott eredetileg az SPHL-es Roanoke-ban kezdett ?, kivívott magának egy újabb szerződést is a Norfolk Admiralsnál. A 25 éves miskolci hokis rutinos légiósnak számít, hiszen már 17 évesen a tengerentúlon játszhatott, azaz a kalandvágy nem hiányzik belőle. ?Ez nem teljesen kalandvágy, annál kicsit tudatosabban igyekszem alakítani a karrieremet, a jövőmet. Nekem gyerekkorom óta az az álmom, hogy bemutatkozzam az NHL-ben. Természetesen tisztában vagyok a képességeimmel, a korlátaimmal, de mindig azért dolgoztam igen keményen, hogy legalább az esélyt megteremthessem magamnak az előrelépésre. Értem ezen a jégkorongtudásomat, illetve az elérhető szinteket.?
Sok tizenéves annak is örül, ha az anyukája elkészíti neki a reggelit, és nem azon gondolkodik, hogyan tudna a világ túlsó végén sportolni. De hogyan kerít magának ilyen lehetőséget egy 17 éves srác? ?Édesanyám angoltanár, én viszont gyerekként az istennek sem akartam tanulni a nyelvet, a hokit viszont imádtam. Ő próbált valami olyan lehetőséget találni, hogy rá legyek kényszerítve, hogy angolul beszéljek. Rengeteg amerikai nyári hokitábornak írt levelet, amelyben felajánlotta a munkáját annak érdekében, hogy a fia is ott edzhessen. Végül a Heartland Hockey Campből kaptunk választ, Steve Jensentől, egy korábbi NHL-játékostól, aki a mai napig üzemelteti a táborát Minnesota államban. Végül a ?rendszer? úgy működött, hogy anyukám pénzt nem kapott a munkájáért, csak én táborozhattam ingyen. Nyaranta így töltöttem el 8-10 hetet odaát, majd később, amikor már idősebb lettem, egyedül utaztam ki, hogy én dolgozzak cserébe az edzésekért. Innen indult az a próbajátékom, amikor a Quad City kiválasztott.?
A következő szezonban, 18 évesen mutatkozott be a Miskolci Jegesmedvék felnőttcsapatában ? 2010-ben ?, majd ismét Amerika felé vette az útját. ?Minden nyáron mentem valamilyen edzőtáborba. Abban az évben Vancouverbe. Sokáig úgy tűnt, hogy a BCHL-be, (British Columbia Hockey League), az Alberni Valley Bulldogsba szerződhetek, már elvittek a városba, megmutatni a környéket, amikor kiderült, hogy európai játékost mégsem igazolhatnak. A Helena Bighorns tulajdonosa viszont látott játszani, úgy gondolta, hogy tudnék segíteni a csapatának, így hozzájuk kerültem. Igaz, hogy nem a legerősebb juniorliga az AWHL, ám bajnokok lettünk, ami mindig sikerélmény. Ráadásul a csapatnak saját jégpályája volt, így nemcsak az edzések ideje alatt, hanem bármikor mehettem edzeni. Ezt ki is használtam, és ez például a korcsolyatechnikámra jótékony hatással volt.?
Ezután újabb egy évet töltött Miskolcon, hogy utána ? követve a sormintát ? ismét külföldön, egészen pontosan Franciaországban folytassa. ?Mai fejjel azt gondolom, hogy abból a francia szezonból sokkal többet kihozhattam volna. Ambiciózus fiatalemberként mentem oda, csak a jégkorong érdekelt, szó szerint nem foglalkoztam mással. Pedig egy gyönyörű síparadicsomban laktam, rengeteg lehetőséggel, ám azokkal alig éltem. Szakmai szempontból sem volt túl sikeres évem, mindössze 26 mérkőzést játszottam az alapszakaszban, ahol 1 gólt és 4 asszisztot értem el, a rájátszásban pedig 9 meccs után kiestünk. Ez nagyon kevés, volt olyan hét, hogy csak egy mérkőzésünk volt. Ráadásul a Morzine-Avoiraz sem volt topklub, akadt 9-10 mérkőzéses vereségszériánk is. Ott átéltem, milyen a padlón lenni, de ez is olyan tapasztalat volt, amely később a hasznomra vált.?
fotó: Mudra László (MJSZ)
Ezt követően három aranyév következett Gőz Balázs számára szülővárosában, a Jegesmedvék soraiban. A bajnoki aranyérmek mind-mind másfajta tapasztalatot jelentettek számára. ?Azt szokták mondani, hogy minden hosszú úton az első lépés a legnehezebb. Valahogy így gondolok vissza a Jegesmedvék első bajnoki címére. A csapatban kevesen éltek át ilyet, sokaknak ez teljesen új helyzet volt. Három évvel korábban játszott már a klub MOL Liga-döntőt, ám ott a DAB sokkal esélyesebb volt, és söpréssel nyert is. A 2015-ös csapatban viszont egészen kiváló játékosok voltak, a nyomás inkább az Érsekújváron volt, és végül kiélezett küzdelemben győztünk.
A következő szezonom a saját szempontomból hullámvasút volt, mély- és csúcspontokkal. Sok sérülés hátráltatott, műteni is kellett, a csapatban is akadtak gondok, szezon közben volt például edzőváltás. A Kontinentális Kupában hazai pályán elrontottuk az első mérkőzést, ráborítottuk a pályát a Mogo Rigára, mégis ők győztek 2-1-re. Végül söpréssel vertük a MAC-ot a döntőben, azaz megvédtük a címünket, ami mindig nagy dolog. A következő évben aztán tényleg mindenki bennünket akart megverni, mi meg szerettük volna zsinórban a harmadik aranyat is elhozni, ami a MOL Liga történetében még nem sikerült senkinek. A rájátszás első körében a Fradi ellen csaknem kiestünk, iszonyú kemény küzdelem volt. Az ilyen helyzetekben válik el, ki a győztes típus, ki nem. Más csapatok hasonló szituációban, amikor az ellenfél összesítésben már 3-2-re vezet és csak egy győzelem kell neki a továbbjutáshoz, összeomlanak, mi viszont tényleg összekovácsolódtunk, majd behúztuk a ligagyőzelmet.?
A legutóbbi szezonban Gőz Balázs karrierje szintet lépett, hiszen eljutott az ECHL-be, azaz ?csak? két lépésre került nagy álmától, az NHL-től. ?Az eddigi utolsó teljes miskolci szezonomban sokat beszélgettem Doug Bradleyvel arról, hogy a tengerentúlon képzelem el a jövőmet. Doug rengeteget foglalkozott velem külön, és biztos volt abban, hogy a következő szezonban az ECHL-ben fogok játszani. Aztán úgy tűnt, hogy mégsem, hiszen az SPHL-ből (Southern Professional Hockey League) kaptam ajánlatot, ami egy szinttel lejjebb helyezkedik el. Voltak bennem kételyek, de úgy voltam vele, hogy ez jó kiindulási pont, és mindent elkövetek a feljebb jutásért. Ez sikerült is, hiszen tíz mérkőzés után felhívtak az ECHL-be, vagyis oda jutottam, ahová szerettem volna.?
A magyar hokiszurkolók sokat hallhattak már eddig is az ECHL-ről, hiszen számos légiós érkezett onnan a MOL, illetve Erste Ligába, így a DVTK Jegesmedvékhez is. De milyen ez a bajnokság belülről? ?Az ECHL egy leginkább fiatalokra építő, gyors, főként offenzív liga. Nagyon lényeges a fizikai játék, a letámadás, akár 2-3 emberrel is. Nagy hangsúlyt helyeznek a játékosok egyéni képzésére, az edzőknek nemcsak az jelent dicsőséget, ha megnyerik a bajnokságot, hanem az is, ha a hokisuk eljut az AHL-be, vagy pláne az NHL-be, Amerikában minden klub erre dolgozik. Nekem például hihetetlen jó edzőim vannak a Norfolk Admiralsnál. Robbie Ftorek a vezetőedzőnk, akiről elég annyit mondanom, hogy 334 mérkőzést játszott az NHL-ben, ahol később több csapatot is irányított edzőként. Egy olimpiai ezüstérmesről beszélünk. Ő például megtette, hogy amikor a játékosa volt Wayne Gretzky, és nem volt vele elégedett, kispadoztatta. Velünk sem bánik kesztyűs kézzel, napi szinten mozdítja ki a játékosokat a komfortzónájukból. Itt tanultam meg, 25 évesen, hogy el kell engednem az egómat, ha meg akarom tartani a helyemet. Addig ha nem tetszett valami, annak hangot adtam, itt ilyenről szó sincs. Mentálisan rengeteget fejlődtem, a játékom egyszerűbb, okosabb lett, jobban küzdök, blokkolok, mint korábban. Valószínűleg ezzel sikerült megragadnom, ezért kínáltak újabb szerződést. Ez valóban nagy szónak számít, hiszen itt egyik napról a másikra küldenek el játékosokat. Például átreptettek egy svájci srácot, játszott két mérkőzést, majd szívfájdalom nélkül hazaküldték.?
A harmadik számú észak-amerikai liga mennyire számít népszerűnek, milyenek a körülmények, meg lehet-e élni belőle? ?A kiemelt sportágaknál minden szinten nagy a felhajtás a meccseken. Az ECHL-ben a csapatok 5-8-10 ezres csarnokokban játszanak, a körítés, a show ahhoz hasonló, mint nálunk a vébéken. Itt azonban nem szurkolók, inkább nézők vannak, akik figyelik a meccset, közben esznek, isznak, számukra ez igazi családi program. Más itt a meccsre járás kultúrája. A hétközbeni mérkőzéseken alacsonyabb, hétvégén viszont szinte mindig nagy a nézőszám. Meg lehet-e élni ebből? Számomra most ez nem a pénzről szól. Megmondom őszintén, ha például Miskolcon maradok, anyagilag jobban járok. De most még az álmaimat akarom elérni, ez mindennél fontosabb. Biztosan eljön majd az az idő, amikor ez változik, de nem a közeljövőben.?
Gőz Balázs álma tehát az, hogy még feljebb jusson ezen a bizonyos szamárlétrán, de mennyire reális ez az elképzelés? Mit mondanak erről az edzői? ?Természetesen beszélgettem a kinti edzőkkel erről, és maximálisan támogatnak. Ez is egy nagyon érdekes kérdés, amit Amerikában másként közelítenek meg. Itthon az edzőim szinte kivétel nélkül az erősségeimet dícsérték, ott viszont folyamatosan azzal bombáznak, hogy miben kell javulnom. Amikor például szó esett arról, hogy az AHL-be szeretnék eljutni, nem sokkal később kaptam egy listát, min kell dolgoznom. Minden segítséget megkapok tőlük, hogy fizikailag, technikailag vagy mentálisan eljuthassak arra a szintre.?
Minden játékos álma, hogy válogatott legyen, minden hokisé, hogy A csoportos vébén léphessen jégre. Gőz Balázsnak ez legutóbb, 2016-ban, Szentpéterváron nem sikerült, ami csalódás volt számára. ?Az az év sok problémát hozott nekem. Lágyéksérv miatt megműtöttek, ki kellett hagynom egy hónapot. A februári négy nemzet tornára behívtak, ott vállszalagsérülést szenvedtem. A bajnoki döntőt is csak 50-60 százalékos állapotban játszottam le. Hosszú felkészülés volt a vébé előtt, úgy éreztem akkor, hogy egyre jobb formába lendülök, de az utolsó előtti rostán kiestem. Nagyon csalódott voltam. Mai fejjel azonban azt mondom, az edzők jó döntést hoztak, az akkori Gőz Balázs nem azt a teljesítményt nyújtotta, ami elvárható lett volna. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem A csoportos meccsen magamra húzni a nemzeti mezt.?
Ebben talán az is segíthet, hogy a DVTK Jegesmedvék és a MAC Budapest szeptembertől a szlovák Extraligában játszhat. ?Abban biztos vagyok, hogy a magyar jégkorong előnyére válik, hogy sokkal több játékos edződhet napi szinten ilyen magas színvonalon. Azt persze nem lehet megmondani, hány év kell ahhoz, hogy ismét feljussunk, vagy ott megvessük a lábunkat, de szerintem nem kell újabb ötöt-hatot várni.?
Nemsokára tehát Gőz Balázs ismét felszáll a repülőre, hogy újabb szezont kezdjen a tengerentúlon. Mivel lenne elégedett jövő tavasszal? ?Mindenképpen szeretnék bemutatkozni az AHL-ben. Ez nagyon komoly lépés lenne a karrieremben, az álmaim megvalósítása terén. Ugyanakkor nem görcsölök rajta annyira, mint korábban. Most már megengedhetem magamnak, hogy élvezzem az utazásokat, a helyeket, ahová eljutok. A nagyobb képet nézem inkább, élményként szeretnék visszaemlékezni mindarra, amit átélek. Ha ehhez hokisikerek is társulnak, az a hab a tortán.?
