A sok váltás miatt talán vándormadárnak tűnhetek

Az a csapat nyeri majd az Erste Ligát, amely a legjobb közösségé válik ? mondja Nagy Gergő, az új korszakot kezdő Ferencváros “sztárigazolása”.

A következő szezonban az Erste Ligában játszik Nagy Gergő, miután elfogadta a nagy terveket dédelgető zöld-fehérek invitálását. A válogatott támadójával, aki egyebek mellett mindkét A csoportos világbajnokságunkon ott volt ? és nemcsak a magyar bázisú nemzetközi bajnokságot vagy az EBEL-t ismeri alaposan, hanem a tengerentúli jégkorongról is tudja, hogy mi fán terem ?, pályafutása valamennyi klubkanyarját sorra vettük.

Kétségtelen, hogy az Erste Liga idei átigazolási időszakának egyik nagy meglepetése Nagy Gergő ferencvárosi szerződése volt. Az előző évadot jórészt az Egyesült Államokban töltő játékos hazatérése biztosan hozzájárul ahhoz, hogy a liga küzdelmei izgalmasabbak és színvonalasabbak legyenek ? igaz, ezért a többi csapat is sokat tesz, elég megnézni a már leigazolt magyar és külföldi hokisok eddigi pályafutását.

Szemezgetni való Nagy Gergő karrierjében is akad. Kezdjük azzal, hogy már 19 évesen bemutatkozhatott az EBEL-ben ? nem is akármilyen teljesítménnyel. Talán a mai fiatal hokisokat is érdekli, mi kell ahhoz, hogy valaki tizenévesen is eredményesen debütálhasson az osztrák bázisú bajnokságban? ?Az én esetemben több tényező is közrejátszott ebben ? idézte fel pályafutása e sarokkövét a most 28 éves jégkorongozó. ? Fantasztikus nevelőedzőim voltak Kercsó Árpád, Kóger István és Németh Lajos személyében, akik már akkor olyan módszereket alkalmaztak, amiket itthon még senki más. Polárkabátban futottunk, vérsavasodást mértek az ujjunkban, rengeteg foglalkoztak velünk egyénileg is. Utána 18 évesen Salzburgban tölthettem egy szezont, ahol nagyon sok speciális foglalkozásunk volt, kori- és bottechnika meg egyebek. Használtunk korigépet is, ami akkor még nem volt nálunk. De nagyon boldog voltam, amikor a Fehérvár 2008-ban EBEL-szerződést kínált, nem is volt kérdés, hogy elfogadom.?

A debütáló szezon jól sikerült, 49 mérkőzésen 18 pontot szedett össze (6 gól, 12 assziszt), így nem volt kérdés, hogy marad a következő évben is. ?Az első évvel valóban elégedett lehettem, viszonylag sok jégidőt kaptam, igaz, ebben közrejátszott két játékos eltiltása is. Ám úgy érzem, sikerült megragadnom a lehetőséget, és éltem vele. A második évem statisztikája (54 meccs, 5 gól, 10 assziszt, 15 pont) látszólag gyengébb, ám játékban sokkal többet nyújtottunk a sorunkkal. Kóger Dániellel és Sofron Istvánnal játszottam együtt, és volt olyan, hogy a mi triónk fordított meg egy meccset. A harmadik EBEL-es évem viszont rettentő gyengére sikerült. 38 meccsen mindössze 5 asszisztot tettem bele a közösbe. Most már látom, hogy akkor nem úgy készültem, nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, és ennek természetes következménye volt az az értékelhetetlen teljesítmény.?

A 2011/12-es szezon elhozta az első nagy váltást Nagy Gergő pályájában. Az évet még Fehérváron kezdte, ám menet közben Miskolcra igazolt. ?Nem indult rosszul az az évem, ám a vezetőedzővel nem voltunk egy hullámhosszon. Nem kaptam meg tőle a bizalmat, és főként a jégidőt, amire szükségem lett volna. Ahhoz, hogy fejlődjek, többet kellett volna játszanom minden játékhelyzetben, és hosszas gondolkodás után úgy határoztam, váltanom kell. Számomra nem az volt a lényeg, hogy EBEL-játékos legyek, hanem a jégen töltött idő hossza és minősége. Úgy éreztem, az is belefér, hogy ? nem megbántva senkit ? egyet hátralépjek, de aztán megtehessek kettőt előre. Ekkor igazoltam Miskolcra, ami egészen kitűnő döntésnek bizonyult.?

Az alapszakaszban még csak 3 mérkőzésen lépett jégre, és máris 5 pontot (2 gól, 3 assziszt) termelt, amit a rájátszásban megfejelt 11 találkozón 14 ponttal (6 gól, 8 assziszt). Ennek is köszönhetően bejutottak a MOL Liga döntőjébe, ott azonban a Dunaújváros söpréssel vitte el a bajnoki címet. Így sem volt kérdés, hogy a következő szezont is a Jegesmedvéknél játssza le. ?Miskolcon remekül éreztem magam, ment a játék, ontottam a pontokat, az alapszakaszban 38 meccsen 58-at (16 gól, 42 passz) csináltam, tényleg újra tudtam építeni a karrieremet.?

A következő nyáron mégsem maradt, rövid érsekújvári kitérő után az Egyesült Államokba, a harmadik-negyedik legerősebb ligába, a CHL-be vezetett az útja. Keveset olvashatni arról, hogy egy magyar játékos hogyan kap felnőttszerződést a tengerentúlon, ahol hokisok tízezrei várnak ugyanerre. Mi Nagy Gergő sztorija? ?Ez egy igazi amerikai álom történet, tele szerencsés fordulatokkal. Érsekújváron egy apartmanban szállásoltak el egy amerikai játékossal, Aaron Schwartzcal, aki már a hét második felében azt kérdezgette tőlem, hogy miért nem próbálkozom Amerikában, szerinte az én testfelépítésemmel és tehetségemmel lenne ott keresnivalóm. Összehozott egy ügynökkel, aki elkezdett nekem csapatot keresni. A Quad City Mallards vezetőedzője látott bennem fantáziát, utánamérdeklődött, beszélt többek között Kóger Dániellel, aki játékosa volt korábban. Ezek után ajánlottak szerződést, ami óriási dolognak számított, hiszen a magyar bajnokságot ott szinte egyáltalán nem ismerték. Rookie-, azaz újoncszerződést kaptam, ami anyagilag egyáltalán nem kedvező, ott ugyanis pontosan szabályozzák, mennyit kaphat valaki az első kontraktusnál. De úgy voltam vele, hogy a fizetés sokadrangú kérdés, mert az volt az álmom, hogy odaát játszhassak, ahol rengeteget lehet tanulni. Szerettem volna a második legjobb bajnokságban, az AHL-ben is bemutatkozni, ami két meccs erejéig sikerült is a szezon végén. A Chicago Wolves vezetőit ? úgy tűnik ? meggyőztem, mert már az első mérkőzés után elém tolták a következő idényre szóló kétirányú szerződést. El nem tudom mondani, milyen boldog voltam, persze gyorsan alá is írtam.?

A következő évet tehát újabb transzatlanti repülőúttal kezdhette ? ám az AHL-ben nem sikerült megragadnia. ?Azon a nyáron és az ősz elején összesen három hónapot töltöttem Chicagóban. Végigcsináltam az edzőtábort, bent maradtam az utolsó keretszűkítés után is, ám végül csak hat meccset kaptam, amelyeken két asszisztot értem el. Mégsem vagyok elégedetlen, mert a Wolvesnál rengeteg remek embert ismertem meg, sokat tanultam, örömmel emlékszem vissza azokra a hónapokra.?

Az ECHL-es Kalamazoo Wingsbe került, ahol nem volt egyszerű felvenni a ritmust. ?Az ECHL finoman szólva sem az a védekező típusú liga. Az offenzív játékon van a hangsúly, amihez nagy sebesség és kellő pontosság társul, és ezt a stílust el kellett sajátítanom. Bevallom, az elején szenvedtem kicsit, ám a szezon második fele már igazán jól sikerült. Sokáig szélsőt játszottam, majd egy sérülés miatt az edzőnk berakott centerbe, és ott végre megtaláltam a helyem. Igazán remek sortársaim voltak, termeltük a pontokat, végül ez lett pályafutásom legjobb szezonja.?

Ez nem is kérdés: a Kalamazoo-ban 56 mérkőzésen lőtt 18 gólt, adott 36 gólpasszt, 54 pontot ért el összesen, és a rájátszásban is tartotta az átlagot, öt találkozón öt egység (2 gól, 3 assziszt) került a neve mellé. De ismét a váltás mellett döntött. ?A Wolvesnál lejárt a szerződésem, és nem kínáltak újat. Akkor azt gondoltam: vétek lenne nem kihasználni az előző kitűnő szezont, és olyan szerződést kerestem, amely megfelel ennek a szintnek. Ezt végül Fehérváron kaptam meg. Úgy éreztem, jó évünk lehet, tele voltam önbizalommal, szerettem volna, ha ki tudjuk szolgálni a lelkes fehérvári közönséget, amelyet már jól ismertem. De nem így alakult. Nekem és a csapatnak sem ment, én például csak a huszadik meccsen tudtam belőni az első gólomat. Mindez nagyon frusztált. Sok volt a sérültünk, az edzőváltás sem úgy sült el, ahogy várták, csalódás volt az egész év. Ez elmondható az én egyéni teljesítményemre, mert bár végül 52 meccsen elértem 32 pontot (12 gól, 20 passz), én többet vártam magamtól.?

A sorminta folytatódott: új év, új csapat ? ezúttal a MAC. ?A sok váltás miatt talán vándormadárnak tűnök, de ez összetett kérdés. Az ember mindig végiggondolja, hogy milyen volt az előző szezonja. Ha nem volt jó, akkor mérlegeli, hogy egy új hely nem hozhat-e ki belőle többet. 2016-os döntésem, miszerint a MAC-ba igazolok, több pilléren nyugodott. Fehérváron nem volt olyan az évem, amilyet szerettem volna. A feleségem pedig akkor volt terhes a kisfiunkkal, ezért mindenképpen mellette szerettem volna lenni Budapesten. Ehhez jött, hogy a játékosoktól nagyon jó dolgokat hallottam a MAC-ról ? mind a háttéről, mind a szakmai munkáról ?, így amikor megkerestek, összeraktam ezeket a kis darabokat, és igent mondtam.?

A Tüskecsarnokban ismét magára talált Nagy Gergő, azt a teljesítményt hozta, amiért szerződtették: az alapszakaszban 40 mérkőzésen 21 gól, 37 passz, összesen 58 pont, a rájátszásban ismét pont/meccs átlag (15 találkozón 4 gól, 11 assziszt). Négy év után tért vissza a MOL Ligába, ami már nem volt ugyanaz, mint korábban, de megállta a helyét. ?Nehéz meghatározni a különbséget a 2012-es és a 2016-os MOL Liga között. Régebben a Dunaújváros és a Csíkszereda emelkedett ki a mezőnyből, ekkor már a Miskolc és a MAC. Az biztos, hogy gyorsabb lett a játék, és jobbak voltak a légiósok is, mint a korábban, ami élvezetessebbé teszi a meccseket a nézőknek.?

Tavaly azonban tíz mérkőzés után ismét a tengerentúlra szerződött. ?A Quad City Mallards minden nyáron megkeresett, tavaly is, de először nemet mondtam. Aztán jött a hirtelen ötlet, hogy még egyszer, talán utoljára kipróbáljam magam az ECHL-ben, hadd lássam, mit tudok letenni az asztalra, így végül elfogadtam az invitálást. Utólag azt mondom, nem biztos, hogy jó döntés volt, hiszen a 30 csapatból utolsók lettünk. Amikor kiérkeztem, már 7-8 meccses vereségsorozatban volt a Mallards, és meg sem álltunk, ha jól emlékszem, 14-ig. Érthetően rossz volt a hangulat az öltözőben, ez sem segítette a jobb teljesítmény elérését. Végül 44 mérkőzésen lőttem 11 gólt, kiosztottam 13 passzt, és aztán februárban felhívtak az AHL-be. Elmentem Winnipegbe, készültem a csapattal, de a meccs előtt szóltak a ligától, hogy mivel Európában kezdtem a szezont, nem léphetek jégre. Hát így jártam.?

Így jutottunk el a jelenbe, egészen a múlt pénteki bejelentésig, miszerint Nagy Gergő a Ferencvárosba igazol. Ez most visszalépés a karrierjében, vagy sem? ?Ennél a döntésnél nem én voltam a legfontosabb. Dóri, a feleségem és a családom nagy áldozatokat hozott az elmúlt években a karrierem érdekében. Dóri tavaly összeszorított fogakkal engedett el Amerikába, hiszen egyedül maradt a kisfiunkkal. Ezért most az volt a legfontosabb, hogy Budapesten játszhassak, itt találjak csapatot, amelyben megfelelő célok, motivációk vannak. A Ferencvárosnál éreztem azt, hogy valóban számítanak rám, hogy vezető szerepem lenne. Ez a fajta bizalom nekem nagyon fontos. Úgy látom, nagy küzdelem lesz a ligában, bár most nem boncolgatnám, hogy ki lehet esélyes, és ki nem. Abban viszont biztos vagyok, hogy az a csapat fog nyerni, amely a legjobb közösségé válik, amelynek tagjai tényleg tudnak egymásért harcolni. Talán lesz egy érzékelhető különbség a felső 4-5 és az utánuk jövő klubok között, de nincs kétségem afelől, hogy például a Vasas, a KMH vagy akár a Debrecen fiataljai is át fogják harapni a vasat is, hogy bizonyítsanak a felnőttek között.?