Kiss Dávid: Minden mérkőzésen győzni akarunk

Olyan csapatot szeretnék látni a jégen, amelyet senki sem vehet fél vállról ? mondja a Fehérvári Titánok vezetőedzője.

A magyar jégkorong fejlődésének egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy legyenek olyan hazai edzők, akik ? általában külföldi trénerektől tanulva ? képesek magasabb szintre emelni csapatukat. Az Erste Liga előttünk álló idénye ebből a szempontból mindenképpen nagy előrelépést jelent, hiszen négy csapatnál is sikeres korábbi játékos állhat a kispad mögött, hogy bizonyítsák, az utánpótlásban eltöltött évek után ezen a szinten is megállják a helyüket. Közülük a mindössze 28 éves Kiss Dávid a legfiatalabb.

Kiss Dávid a magyar hoki egyik nagy reménysége volt. Már 16 évesen légióskodni kezdett, egy szlovák (HK Trnava) és két osztrák (EC Salzburg) szezon után kipróbálhatta magát az Egyesült Államokban is (New England Jr. Huskies). 20 évesen már a Fehérvári Titánoknál volt, ahol két kiváló szezont produkált: 2010/11-ben a MOL Liga alapszakaszában 32 mérkőzésen 29 pontot (9 gól, 20 assziszt) ért el, egy évvel később 33 meccsen már 34 egységet, 18 gólt és 16 gólpasszt jegyeztek fel a neve mellé. A szurkolók ilyenkor azt gondolják, a határ a csillagos ég, ám az akkor 22 éves játékos váratlan és komoly döntést hozott: befejezte aktív pályafutását.

(fotók: Soós Attila/Fehérvár AV19)

?Nagyon kemény döntést kellett meghoznom, rengeteg szempontot vettem számításba ? világítja meg akkori elhatározásának hátterét. ? A következő szezonban a Titánok már nem indultak a MOL Ligában, az akkori EBEL-keret bivalyerős volt, tele jó pár szapporói hőssel. Oda bekerülni szinte lehetetlen volt. Négy évet már légióskodtam, tudtam, milyen távol az otthontól élni és játszani, és ezt akkor nem akartam bevállalni. Lett volna lehetőségem más MOL Liga-csapathoz menni, de őszintén szólva ezt nem tartottam igazi alternatívának. Akkor keresett meg Fekti István, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportigazgatója, hogy nem dolgoznék-e Tyler Dietrich mellett másodedzőként a junioroknál. Végiggondoltam a lehetőségeimet, és igent mondtam.?

Ez végül is jó döntésnek bizonyult Kiss Dávid számára, hiszen a következő évek ? talán nem túlzás ? az arany csillogásának jegyében teltek. Az Akadémia junioregyüttesénél dolgozott, és ez idő alatt az EBYSL-ben 2 arany- és 1 ezüst-, a magyar bajnokságban pedig 3 aranyérmet szereztek. 2015-ben, 25 évesen megkapta az U18-as csapat vezetőedzői posztját, és a gárdával a következő két évben dupla bajnoki címet szereztek az EBJL-ben és a magyar pontvadászatban. Tavaly ismét szintet léphetett edzői karrierjében, hiszen előző évi bajnokcsapatával már a juniorok között szerepeltek a 2017/2018-as évadban, amelyet újabb két aranyérmmel zártak az osztrák és a magyar bajnokságban.

Mi volt ezeknek a sikereknek az alapja? A Fehérvár kilógott volna felfelé? ?Nem, egyáltalán nem érzem azt, hogy kilógtunk volna ezekben a bajnokságokban. Talán közhelyesen hangzik, de valóban a mindennapi munka, a mentalitás volt az, ami hozzásegített bennünket a bajnoki címekhez. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Tyler Dietrich mellett kezdhettem edzői pályafutásomat, mert kivételes szakember mellett tanulhattam. Nem véletlen, hogy ő egészen a Team Canadáig jutott, ott nem osztogatják a posztokat csak úgy. Akkoriban készült el a klub hosszú távú szakmai koncepciója, amelynek kiemelt része volt az utánpótláscsapatok fejlesztése. A cél nem titkoltan az, hogy a rengeteg tehetséges fiatalt úgy fejlesszük, annyi jégidőt biztosítsunk számukra, hogy pár éven belül akár az EBEL-ben is megállják a helyüket. Tisztában vagyunk azzal, hogy csak kis részük juthat el odáig, de a feladatunk az, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, az ahhoz szükséges körülményeket, hogy ez a távlati cél egyáltalán előttük legyen. Úgy gondolom, az eredmények bennünket igazolnak, a program jó irányba halad.?

Közben a fiatal szakember szabadideje tovább rövidült, hiszen 2015-től feladatokat kapott a különböző utánpótlás-válogatottak mellett, sőt az áprilisi budapesti világbajnokságon már a felnőtt nemzeti csapat videóelemzője volt. ?Glen Williamson kért fel arra, hogy dolgozzak a juniorválogatott mellett, majd egyre több munkám lett, de ezt én nem bánom. Kitűnő szakemberek mellett tanulhatom a szakmát, és mivel hosszú távra tervezek, ez csak a hasznomra lehet.?

Valószínűleg csak az abszolút kívülállóknak jelenthetett meglepetést, amikor a klub vezetése bejelentette: Kiss Dávidot nevezik ki a Fehérvári Titánok Erste Liga-csapatának vezetőedzői posztjára. ?Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor a menedzsment felajánlotta a lehetőséget. Huszonnyolc évesen egy nemzetközi jégkorongligában vezetőedzőnek lenni óriási megtiszteltetés. Úgy éreztem, ki kell próbálnom magam, feszegetni a határaimat, hiszen csak így lehet előrelépni. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az utánpótlás- és a felnőtthoki között nagy a különbség, ugyanakkor azt éreztem, hogy így folytathatom azt a felfelé építkezést a játékosaimmal, akikkel az U18-ban vagy az U20-ban együtt dolgoztam. Mivel jól ismerem ezeket a korosztályokat, megvan az elképzelésem, hogy kik azok, akik az elmúlt években nyújtott teljesítményükkel rászolgáltak a bizalomra. Az ő fejlődésük szempontjából is lényeges, hogy most már felnőttek között küzdhetnek, játszhatnak.?

A farmcsapatoknál így a Titánoknál is nehéz feladat annak a kényes egyensúlynak a megtalálása, amely a játékosok fejlesztése és az eredményesség között húzódik. Az idei keret összeállításánál, illetve a célok kitűzésénél ez hogyan alakult? ?A Titánok idei kerete némi vérfrissítésen esett át. Úgy láttuk, hogy vannak játékosok, akik az elmúlt időszakban nem tudtak úgy teljesíteni, ahogy a tehetségük alapján várható lett volna. Ez nem feltétlenül csak az ő hibájuk, de a helyzetet kezelni kell. Úgy döntöttünk, hogy őket elengedjük, hátha a környezetváltás kedvező hatással lesz rájuk. Ezzel a klubon belül semmiféle gondunk nincs, hiszen ha egyes játékosaink nem jutnak el az EBEL-ig, de meghatározó hokisok lehetnek az Erste Ligában, azzal a magyar jégkorong is nyer. Az említett egyensúlyt megtalálni valóban nem egyszerű. A nagyobb hangsúly most a nevelésen van, ám az csak akkor lesz eredményes, ha közben a csapat nem pofozógép, és nem csak azért tűrik meg a ligában, mert sok fiatal játszik benne. A játékosoknak igenis kell a sikerélmény, a győzelem, az sarkallja további erőfeszítésre őket. Szezon közben mindig van rotáció, sérülés vagy más okok miatti fel- vagy lejátszás. Azonban törvényszerűen megbomlik a csapatban a kémia akkor, amikor olyan játékos lép be, aki nincs teljesen tisztában a játékrendszerrel. Ilyenkor neki fel kell zárkóznia, ami a bajnokságban hullámvölgyet eredményezhet. Az biztos, hogy minden mérkőzésen győzni akarunk, és olyan csapatot szeretnék látni a jégen, amelyet senki sem vehet fél vállról.?

Ebben a nevelésen alapuló rendszerben milyen szerepet kapnak a légiósok? Az idén a klub vezetői szélnek eresztették az előző kontingens teljes egészét, és újakkal pótolták őket. ?A most igazolt külföldi játékosok legfontosabb szerepe az lesz, hogy húzzák magukkal a fiatalokat. A keresésnek a régi kapcsolataimon, játékosügynökökön keresztül láttam neki, és ebben a munkában komoly segítséget kaptam Szélig Viktortól, a klub general managerétől. Minden szóba jöhető játékosról videót, szöveges leírást kértünk, érdeklődtem a korábbi edzőiknél, majd 15-20 hokisra szűkítettük a kört. Ekkor már velük is beszéltünk, volt, akivel sikerült megegyezni, másokkal nem. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Titánok csapatába kifejezetten olyan játékosokat kerestünk, akik még fiatalok, de van megfelelő felnőtt tapasztalatuk, és akár dobbantónak is tekinthetik itteni évüket, hogy jó teljesítménnyel később még nívósabb helyre tudják eladni magukat. Ezzel semmi probléma nincs, hiszen ha jól játszanak, húzzák a csapatot, segítik a mi fiataljaink fejlődését, ugyanakkor ők maguk is feljebb léphetnek. Ebből akár az EBEL-csapat is profitálhat, hiszen ezek a hokisok egy évig a szemünk előtt szerepelnek, és ha megütik az osztrák liga szintjét, könnyebb velük megegyezni.?

Dilemma, hogy miként tud tekintélyt kivívni az edző, ha még ő maga is játszhatna a csapatban? ?Az elmúlt években megfelelő tapasztalatot szereztem ezen a téren. Mindig arra törekszem, hogy segítsem a játékosaimat nemcsak a jégen, hanem azon kívül is. Ha van valami problémája bárkinek, amire szerinte tudom a megoldást, nyugodtan megkereshet. Ezzel együtt mindig egyértelműen jelzem, hogy legalább annyi időt, energiát, munkát kell beleölniük a hokiba, amennyit én beleteszek. Természetesen mindegyiküknek van egyéni terve a karrierjét tekintve, de azt a tervet csak akkor fogják tudni végrehajtani, ha most csapatként működnek jól. A hoki abszolút csapatjáték, az egyénieskedés egyszerűen nem vezet eredményre. A Titánoknál is az a legfontosabb feladat, hogy az átalakult társaság jól működjön együtt, mindenki tudja a saját feladatát, abban hozza ki magából a legtöbbet. Már az alapszakaszban is szeretnénk a maximumot nyújtani, ezeken a találkozókon folyamatosan fejlődni, azért, hogy a rájátszásban már ne érhessenek bennünket meglepetések.?

Fehérvári Titánok:

edzők:
Kiss Dávid (vezetőedző, ifj. Ocskay Gábor JA, U20)

kapusok:
Kornakker Dániel
Gyenes Dávid
Szeles Martin

hátvédek:
Láday Tamás
Szabó Bence
Kiss Roland (UTE)
Imre Patrik
Reiter Attila
Vas Márk
Miles McGurty (USA, Dalhousie University, USports)
Curt Gogol (CAN, Greenville Swamp Rabbits, ECHL)

csatárok:
Hamvai Szilárd
Vizi Dániel
Szita Donát
Mazzag Dániel
Balogh Bence
Kiss Patrik
Császár Hunor
Mihály Ákos
Buzás Arnold
Jack Lewis (CAN, Gap, FRA-1.)
Mark Bennett (CAN, Reading Royals, ECHL)