Taylor Hall az NHL legértékesebb játékosa

Victor Hedman a legjobb hátvéd, Pekka Rinne a legjobb kapus, négy elismerést kaptak vegasi játékosok és szakemberek. Kiosztották az idei NHL-díjakat.

A hagyományoknak megfelelően Vegasban gyűlt össze az NHL krémje a szezon végi díjátadó gálára. Néhány egyéni elismerés már az alapszakasz, majd a playoff befejeztével gazdára talált: Alekszandr Ovecskin a gólkirályi címet és rájátszás legjobbjának járó elismerést kapta meg, Connor MCDavid az alapszakasz pontkirálya lett, míg a legjobb gólátlaggal védő kapusnak járó Jennings-trófeát Jonathan Quick kapta.

A legnagyobb érdeklődéssel várt trófea a Hart volt, amelyet a legértékesebb játékos vehetett át. A díjra Anze Kopitar, Taylor Hall és Nathan MacKinnon pályázott, ami azt jelentette, hogy mindenképpen új győztes avatnak. Az MVP-címet végül Taylor Hall kapta, aki ezzel a New Jersey történetének elő Hart-trófeáját szerezte. A 26 éves center egyedül cipelte be a Devilst a rájátszásba, hat év után először. Hall 93 pontot szerzett az alapszakaszban, és annyira kiemelkedett a csapatából, hogy a második legjobb, Nico Hischier csak 52 ponttal követte.

Victor Hedman, a Tampa Bay bekkje kapta a legjobb hátvédnek járó Norris-trófeát. Akárcsak Hall és a New Jersey esetében, Hedman és tampai is először kapta meg a díjat. A svéd bekk a gólokat (17), a pontokat (63) és az átlagos jégidőt (25:51) tekintve is egyéni legjobbját érte el, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy csapata megnyerte a Keleti Konferenciát. Nicklas Lidström és Erik Karlossn után Hedman a harmadik svéd hátvéd a díjazottak között.

Először kapta meg a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát Pekka Rinne. A háromszoros finalista finn hálóőr a Connor Hellebuyck, Andrej Vasziljevszkij párost utasította maga mögé. A Nashville hálóőre 8 shutouttal az első, 42 győzelemmel harmadik lett a ligában, és oroszlánrészt vállalt a Predators történetének első alapszakasz-győzelmében.

Nem történt meglepetés az év újonca díj átadásakor, a Calder-trófeát toronymagasan nyert szavazás végén Mathew Barzal vihette haza. Az Islanders első évese Mike Bossy, Brian Trottier, Denis Potvin és Bryan Berard után a Szigetlakók ötödik játékosa, aki megkapta a díjat. A 21 éves játékos összesen 85 pontot szerzett az alapszakaszban, és a hetedik játékos lett az NHL történetében, az első szezonjában legalább 20 gólig és 60 gólpasszig jutott.

Connor McDavid sem tért haza üres kézzel, sorozatban másodszor nyerte meg a liga legkiemelkedőbb játékosának járó Ted Lindsay-trófeát. 22 év alatt még senki nem nyerte el a liga történetében kétszer ezt az elismerést.

A Lady Bing-emlékkupát az a játékos kapja, aki egyszerre nyújt kiváló és sportszerű teljesítményt, idén ezt a vegasi William Karlssonnak ítélték oda, aki 43 gólt és 12 perc büntetést szedett össze a szezonban.

A jótékonysági tevékenységet jutalmazó King Clancy-trófeát a Sedin testvérek vehették át, akik ezzel búcsúztak az aktív pályafutástól.

A leukémiájából a pályára visszatérő Brian Boyle kapta a Bill Masterton emlékkupát, amely a legkitartóbb és legelkötelezebb játékosnak jár.

Anze Kopitar lemaradt a liga legértékesebb játékosa címről, viszont ő lett a legjobban védekező csatár. A szlovén játékos elképesztő teljesítményt nyújtott, hetedik lett az összesített kanadai tabellán 92 ponttal, miközben plusz/mínusz mutatóban ennél is kevesebben verték meg az élmezőnyből, és a Kings emberhátrányos egységének is ő volt a vezére, rengeteg időt töltött így a jégen.

Az eseményt évek óta Vegasban tartják, azonban idén először a város csapatának játékosai is a jelöltek között lehettek, és ha már így volt, tele is pakolták a bőröndöt. William Karlsson mellette Deryk Engelland a Mark Messier-ről elnevezett, a legnagyobb vezérnek járó trófát vehette át. Engelland volt a Golden Knights egyetlen játékosa, akinek Vegasban volt az állandó bejelentett lakcíme már a csapat megalakulása előtt. Ő mondott beszédet a több tucat halálos áldozatot követelő értelmetlen lövöldözés után pár nappal megrendezett szezonnyitón, húszezer ember előtt. De az egész idény folyamán hihetetlen tartást adott a csapatnak. Annak, amely döntőbe jutásával sporttörtelmet írt, így az sem lehetett kérdés, hogy a legjobb edzőnek járó Jack Adams-trófeát Gerard Gallant, a csapat edzője veheti át, míg az év GM-jének George McPhee-t választották meg.