Sheldon Keefe-t többen is célkeresztbe vonták

A Calder Kupa-győztes csapat mestere a közeljövő egyik legjobb edzője lehet az NHL-ben. Már most több csapatnál szóba került a neve.

Sheldon Keefe sosem volt pontgyáros sem az NHL-ben, sem az AHL-ben. Jobbszélsőként 125 mérkőzésen mindössze 12 gólt lőtt a legjobbak között, egy szinttel lejjebb pedig 120 találkozón 41-et. 25 évesen visszavonult, majd edzőnek állt, ahol szép lassan végigjárta a ranglétrát. Első komolyabb munkáját a 2012/13-as szezonban kapta, amikor kinevezték az OHL-es Sault Ste. Marie Greyhounds edzőjévé. Két és fél szezont töltött Wayne Gretzky egykori csapatánál, 2014-ben megnyerte a csoportját, 2015-ben az alapszakaszt is, ekkor 54 győzelem mellett csak 12-szer kapott ki a csapata, és 342 góllal a legtermékenyebbnek bizonyult. A szezon után nemcsak az OHL, de a három nagy kanadai junio liga (OHL, WHL, QMJHL) legjobb edzőjének is megválasztották. Az alapszakaszsikerek ellenére a playoffban nem jött össze a nagy run, három év alatt csak egyszer érték el a konferencia döntőjét.

Az AHL-es Toronto Marlies azonban látott fantáziát Keefe munkájában, 2015 nyarán kinevezte a csapat élére, amivel a lehető legjobb döntést hozta. A választás nem volt véletlen. A Marlies menedzsere ekkortájt az a Kyle Dubas volt, akit egy évvel korábban neveztek ki erre a posztra, és a székhelyét éppen a Greyhounds csapatától tette át Torontóba. Dubas tehát tudta, ki mellett teszi le a voksát. A még mindig csak 38 éves mesterrel a Maple Leafs farmcsapata az elmúlt három esztendőben 72%-os mutatót ért el az alapszakaszban (150-63-15), és néhány nappal ezelőtt, egy végletekig kiélezett párharcban az AHL legjobbjának járó Calder-trófeát is elhódította. A finálé azért is volt különleges mert 15 év után először hét mérkőzésig tartott, ráadásul Keefe-nek köszönhetően a város hosszú évtizedek óta nyert ismét komoly jégkorong trófeát. 1982-ben ugyan a Marlies elődje a New Brunswick Hawks nyerte a Calder kupát, de a Hawks akkoriban nemcsak a Leafs hanem a Chicago Blackhawks farmcsapata is volt, így sikerét nem tekinthetjük autentikusnak. Az utolsó valóban torontói bázisú kupagyőztes a Marlboros volt, amely 1975-ben nyert Memorial Kupát, többek között a későbbi négyszeres bajnok John Tonnellivel és a jelenleg is aktív vezetőedző Bruce Boudreau-val, aki gól- és pontkirály volt a junior ligában.

Ilyen eredmények és ilyen hosszú nyeretlenségi sorozat megszakítása után mellett nem csoda, hogy Keefe több NHL-csapat látókörébe került. Megmozgatta a Rangers, a Flames és a Stars vezetőségének a fantáziáját is, de végül mindhárom klub mást nevezett ki. Jelenleg a New York Islanders az egyetlen NHL-csapat, amely vezetőedző nélkül van, és természetesen itt is felmerült a neve. Az Islanders menedzsere az a Lou Lamoriello, aki a Toronto Maple Leafsben is ezt a szerepet töltötte be, kvázi így Keefe főnöke volt. Ő azonban közvetlenül a döntő után mindenkit megnyugtatott, hogy egyelőre nem szándékozik elhagyni a Torontót: “Szeretek itt edzősködni. Nagyszerű emberekkel és játékosokkal dolgozhatok együtt, minden nap tanulok tőlük valamit. Imádom ezt a várost, és hálás vagyok azért, hogy itt kaptam lehetőséget. A munkámat itt fogom folytatni, hogy minél jobban felkészítsem magam a lehetséges kihívásokra a közel és a távoli jövőben. Nem gondolom, hogy készen állok az NHL-re. Minden nap arra koncentrálok, hogy jobb legyek, és megfeleljek az itteni követelményeknek. Javulnom és tanulnom kell. Most a következő dolog számomra, hogy feldolgozzam mindazt, ami ebben a szezonban történt, és tervet készítsek a következő évre. ”

Kicsit más véleményen van Kyle Dubas, a Maple Leafs menedzsere, aki nemcsak Keefe-t, Lamoriellót is kiválóan ismeri, és tudja, ha a rutinos szakember meg akar valakit szerezni, arról nem igazán tesz le. “Tudjuk, hogy Sheldon maradni akar, de ez bármikor megváltozhat egy telefonhívással. Fel kell készülnünk bármilyen lehetőségre. Mindig úgy tekintettem rá, mint egy keményen dolgozó, határozott edzőre, aki tudja, mit akar, és meg tudja valósítani az elképzeléseit a jégen, mert kiválóan kommunikál a játékosaival. A Calder Kupa-finálé utolsó három mérkőzése előtt fantasztikusan beszélt az öltözőben a játékosokkal, ez volt a legnagyszerűbb dolog, amit láttam tőle valaha. Tudom, hogy ennek hatalmas szerepe volt abban, hogy mi lettünk a bajnokok. Sajnos éppen ez az a mentalitás, ami miatt egyszer el fogjuk veszíteni őt, hiszen sokkal nagyobb kihívásoknak is képes megfelelni.”

Dubas tehát ismeri Keefe képességeit, és aligha engedné el. Az egyik terve, hogy idővel Mike Babcock, a Maple Leafs vezetőedzője mellé emeli Keefe-t, hogy az egyik legjobbtól tanulhasson, és ezáltal minél tovább a Toronto kötelékében maradjon. Minden idők egyik legsikeresebb edzőjének azonban még öt éve van hátra a mamutszerződéséből, amit 2015-ben kötött, nyolc évre 50 millió dollár értékben. Az aligha várható, hogy Babcockot 2023-ig bármikor is felmentenék a munka alól és Keefe vegye át a helyét, mint ahogy arra sem fogadnánk nagy pénzben, hogy kivárja a fél évtizedet és úgy álljon a helyére. Sokkal reálisabb forgatókönyv, az, hogy Keefe egy – két éven belül elfogadja valamelyik NHL csapat hívását, hogy ott is megmutassa, igenis helye van a legjobbak között.