Casey Mittelstadt a junior világbajnokság MVP-je

Az amerikai csatár a torna kezdetétől favoritnak számított, a média képviselői meg is választották a legértékesebb játékosnak.

Nem ez volt az egyetlen cím, amit besöpört a kanadai táblázatot a cseh Martin Necasszal holtversenyben vezető játékos. Négy gólt lőtt, a cseh csak hármat, emellett hét gólpasszt adott. A torna igazgatósága a legjobb csatárnak választotta, emellett bekerült a szintén a média képviselői által megválasztott All Star keretbe is. Tegyük hozzá mindjárt: mindezt teljesen megérdemelten nyerte, hiszen a világbajnokság egyik legerősebb csapatának volt nagyon egyértelműen meghatározó embere. A legjobb kapus a svéd Filip Gustavsson lett, a legjobb hátvéd honfitársa, Rasmus Dahlin, akinek Buffalóban nem akadt kihívója mint az idei draft 1/1-es várományosa. Elképesztő játékintelligenciával játszott, a szorult helyzetekből is roppant éretten menekült, emellett aktívan segítette a támadásokat és ha kellett, maga tört kapura elképesztő cselsorozatokat bemutatva.

Mittelstadt és Dahlin azon játékosok közé tartoztak, akikről már a torna előtt tudtuk, hogy nagyon jók, Cale Makar, Victor Mete, Brady Tkachuk vagy Klim Kosztyin mellett. A juniorok éves seregszemléjének legfontosabb hozadéka azonban éppen az, hogy mellettük új nevekkel is megismerkedhetünk. Ilyenek voltak a csehek, akiknek persze eleve gyengébb a sajtójuk. Közülük Necasról már volt szó, de a hétgólos Filip Zadináról is fogunk még hallani, ahogy a Libor Hajekről is, aki Cale Makarral holtversenyben lett a legponterősebb hátvéd, nyolc egységgel. Hajek és Necas a Kometa Brno termékei, utóbbi egy meccs erejéig már az NHL-ben is bemutatkozhatott, aztán visszaküldték Brnóba, ahol a Bajnokok Ligájában két meccsen is játszhatott, 1+1-gyel zárt. Zadina és a svéd Elias Pettersson elképesztő lövőtechnikájukkal nőttek ki a mezőnyből, sem idő, sem különösebb hely nem kell nekik ahhoz, hogy védhetetlen erővel védhetetlen helyre bombázzák a korongot, mondani sem kell, hogy a világ leggyorsabb sportjában mindennek mekkora a jelentősége.

A torna gólkirálya az amerikai Kieffer Bellows lett. Emlékezetes pillanat marad, amikor az oroszok elleni negyeddöntőn lőtt első gólja után bekorizott az orosz kapu mögé, nekiugrott a palánknak és várta, hogy társai megérkezzenek ünnepelni. Mindeközben a palánk túloldalán egy szurkoló az egykor az NHL-ben szereplő Minnesota North Stars 23-as mezét viselte. Bellows is 23-asban szerepelt ezen a tornán, minthogy édesapja is ezt viselte aktív jégkorongozó pályafutása során, például a North Starsban is. Ha már az oroszok szóba kerültek, ők sem álltak ám messze a nagyobb dicsőségtől, kemény ágra kerültek, ahol csak egy hajszállal voltak gyengébbek, mint az amerikaiak. Már az első harmadban elvesztették legjobb hátvédjüket, Vlagyiszlav Szjomint, aki véglegest kapott. Aztán jött a tarthatatlan Bellows és az 53. percben megszerezte a mérkőzést eldöntő második gólját. Bellows 9 gólja amerikai rekord. A csehek elleni bronzmeccs előtt még hét találatnál járt, Jeremy Roenick az egy tornán szerzett gólok tekintetében addigi csúcstartó rögtön gratulált is a csúcsbeállításhoz twitteren, majd nem sokkal később, a második gól után ezt írta: ?Wow! Ez nem tartott sokáig! Gratulálok Kieffer Bellowsnak a tornán elért 9. góljához, amivel megdöntötte a rekordomat. Vicceltek velem? Imádom, hogy megdöntötte. A gyerek elképesztő.?

A finneknek nem sikerült az áttörés, pedig talán az övék volt a legtapasztaltabb védelem ezen a tornán. Vesalainenre nem lehetett panasz, Eeli Tolvanen talán kicsit halványabb volt önmagához képest, ha lehet ilyet mondani valakire, aki egy junior-világbajnokság öt meccsén hat pontot szerez. Az az egy gól viszont kevés egy ilyen kaliberű játékostól, ha ebből többet látunk, akkor feltehetően belőle és csapatából is többet láttunk volna. A szlovákok viszont sok kellemes meglepetést szállítottak, köztük a legnagyobbat Samuel Bucek személyében. A fiatalember az amerikaiak ellen nem akármilyen győztes gólt lőtt, és a későbbiekben bizonyította, hogy nem egyedi véletlenek sorozata vezetett a gólig, hiszen végül öt meccsen három gólig és négy gólpasszig jutott. Ez a gólja annyira szép lett, hogy muszáj még egyszer megnézni.

Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk még egy kicsit a legjobbakról, vagyis Kanadáról. Előzetesen a szakvezetés kemény döntéseket hozott. Úgy ítélték meg, hogy mivel ebben a korosztályban nincsenek korszakos zsenik, így nem feltétlenül a legjobb játékosokból kell csapatot építeni, hanem a legjobb csapathoz kell megtalálni a legjobb embereket. Ez elméletben jól hangzik, de amikor erre hivatkozva a szakvezetés négy olyan játékost vágott ki a keretből, akiket az első 15 hely valamelyikén draftoltak, olyanok kedvéért, akiket a második vagy éppen a negyedik körben, akkor azért érthetővé válik, hogy a filozófia gyakorlati alkalmazásában milyen problémákkal szembesülünk. Ráadásul, az élet azok számára sem volt könnyű, akiket az első helyek valamelyikén vittek el és túlélték a keretszűkítést. Közéjük tartozott például Cale Makar, akit a tavalyi draft negyedik helyén vitt el a Colorado Avalanche. Ő a csapat hetedik hátvédjeként kezdett, innen kellett felküzdenie magát, hogy a végén a torna egyik legmeghatározóbb hátvédje lehessen. Másként fogalmazva, a szakvezetés inkább hitt a saját szemének, mint a scoutoknak és a különféle ranglistáknak, a csapatnak saját belső hierarchiája volt, amin végig kellett mászni a lépcsőfokokat függetlenül attól, hány millió dolláros szerződés néz ki egy-egy játékosnak.

Ez igen kockázatos stratégia egy olyan országban, ahol a jégkorong az első számú sportág, egy olyan év után, amikor az U20-as válogatott hazai pályán kapott ki az USA-tól. De a szakvezetés nem csak a játékosokban, hanem saját magában is bízott, és a döntések egytől egyig beváltak. Drake Batherson például egyike volt azoknak, akik a negyedik körben keltek el, ennek ellenére ő lett a világbajnok csapat gólkirálya, hét találattal. Ennek ellenére Batherson maga úgy nyilatkozott, hogy élete legnagyszerűbb perce az volt, amikor másfél perccel a vége előtt csapattársa, Tyler Steenbergen betalált a svédeknek. A győztes találatot szerző csatár története külön bekezdést érdemel.

Steenberger a WHL-ben szereplő Swift Current Broncos csapatában játszik, ahol már tavaly is igen nagy számban termelte a pontokat, elvégre 72 meccsen 51 gólt és 90 pontot szerzett, ám idén ezt is felülmúlja, 27 meccsen 35 gólt lőtt és 26 asszisztot adott, ami azt jelenti, hogy meccsenként két pont felett termel a 178 centis, a tavalyi draft ötödik körének 128. helyén draftolt csatár. Ezzel együtt ő a csapat 13. csatára volt, pár nappal a döntő előtt Ducharme edző így nyilatkozott róla: ?Ő az a típusú gyerek, aki ha a nagy pillanatban megkapja az esélyt, azonnal élni fog vele, mert vérében van a gólszerzés.? Ducharme nem beszélt a levegőbe, hiszen az első két harmadban egészen pontosan 3 perc és 17 másodperc bizalmat adott játékosának, majd a döntő pillanatban, döntetlen állásnál, két perccel a vége előtt Jonah Gadjovich helyett őt küldte be bulizni a svéd kapu előtt. A többi már történelem, a játékos természetesen semmi másra nem emlékszik az egészből, mint hogy botot a jégen kell tartani és valahogy be kell tuszkolni a korongot a kapuba. Ez volt a játékos első gólja a tornán.

Összességében láttunk egy félelmetesen jól összerakott Kanadát, amely mint kés a vajon szaladt át a tornán, még akkor is, ha az USA-tól kikaptak az emlékezetes Winter Classic mérkőzésen. Akkor is uralták a meccset, saját bevallásuk szerint a hóeséses körülményekhez képest túl bonyolult hokit játszottak, amire a végén ráfizettek. Az egyetlen meccsük, amikor nem voltak képesek dominálni, éppen a döntő volt. A svédek kontroll alatt tartották a meccset, végig minimum egyenrangú partnerei voltak a kanadaiaknak, akiknek ez annál is szokatlanabb lehetett, mivel a svájciakon 8-2-vel, a cseheken 7-2-vel jutottak túl. A svédek voltak az egyetlenek, akik nem kaptak gólt emberhátrányban a világbajnoktól. Az USA válogatottjában minden potenciál megvolt a címvédéshez, ez azonban nem sikerült, a svédek nagyon okos hokival ütötték el őket ettől, még a néha túlzott agresszivitás sem zökkentette ki őket. A csehek és a szlovákok voltak az idei év meglepetései, az oroszok jók voltak, de nem elég jók, Svájc pedig rendszeresen elfogyott a mérkőzések második felére. Fehéroroszország nem állt messze a bent maradás kiharcolásától, végül szoros küzdelemben maradt alul Dániával szemben.