Hát beszéljünk akkor őszintén mindenről!

10. születésnapunk alkalmából nyílt napot hirdettünk. Nagyon köszönjük az összes kérdést. A haveri viccelődés is jólesett, de itt csak a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre válaszolunk.

Kezdjük az egyik legaranyosabb felütéssel, amely a ?főnök, azt, hogy a kurva anyádat, pozitív értelemben gondoltam? végű viccből merít: ?Mielőtt felteszem a kérdéseimet, szeretnék elnézést kérni HBlogtól, amiért anno elküldtem a picsába egy bizonyos Brassó?Sportklub 7. meccs utáni cikkéért. Volt ez már vagy három és fél éve.? Köszönjük szépen, megnyugtatjuk a kedves levélírót, hogy HBlog megbocsátott, az esetet elfelejtette, egyben sajnálatát fejezi ki, hogy egy ideje nincs kommentelés, így elszokott az efféle megnyilvánulásoktól, mint a BKV-központ diszpécsere a szép szavaktól.

Gyorsan ide is kötjük az egyik vonatkozó kérdést, miszerint mi HBlog teljes, rendes neve. Jelentjük: ő maga a HokiBlog. Annak idején, amikor regisztráltuk magunkat az Index blog.hu rendszerébe, csináltunk egy szerkesztői profilt, aki végül velünk maradt örökre. HBlog néven futtatjuk a közleményeket, illetve azokat a cikkeket, amelyeknél nem fontos, hogy ki írta őket. HBlog tehát a JKB jolly jokere, ám sörözni vele sosem fognak. Korábban azon írásokat is így tettük közzé, amelyen többen dolgoztunk, és nehéz lett volna eldönteni, ki vegye a nevére, vagy amikor egy alkalmi szerző anonimitást kért. Ez a helyzet megoldódott egy-két éve, Csaba fejlesztő fejlesztésének köszönhetően ma már több nevet is fel tudunk tüntetni szerzőként.

És akkor lássuk egymás után a jobbnál jobb kérdéseket. A személyes jellegűekre természetesen a megszólítottak válaszoltak. A kérdések első nagy tömbjére F. Kapus.

F. Kapus két éve megígérte a 2015/16-os szezonban, hogy ha a Miskolc és az Érsekújvár meccset játszik a Népkertben az Extraligában, akkor jön sört csapolni. Mit érzett, amikor az Érsekújvár extraligás lett?

Örültem neki, hiszen így van egy MOL Liga-győztes csapatunk a szlovák élvonalban. Abban továbbra is biztos voltam, hogy a Jegesmedvék sem Miskolciként, sem DVTK-ként nem fognak az Extraligában játszani. Ellenben nagyon örülnék, ha nem lenne igazam, és nem csak egy, hanem minél több arra érdemes magyar csapatnak megadatna, hogy az Erste Liga jelenlegi színvonalánál erősebb bajnokságban fejlődhessen. Persze csak szervezett, a szövetség által kontrollált formában. Ez nekem simán megér annyit, hogy vegyek egy hordó sört, és kicsapoljam a szurkolótársaknak.

A másik kérdésem Kapushoz, hogy sok időbe került-e meggyőznie Gromovot, hogy beszéljen a MAC-os vezetőkkel, hogy még ne induljanak az Extraligában a DVTK-val együtt, mert akkor neki is be kell ülnie a miskolci pultba sört csapolni?

Bár mi úgy hallottuk, hogy a MAC vezetősége nemigen támogatta ezt az ötletet annak idején, ketten Gromovval örültünk volna ennek a lépésnek. Persze aztán annak is örültünk, hogy nem így alakult. Viszonylag könnyen mondtuk volna mindkét esetre, hogy jó lesz ez. Ugyanakkor arról nem volt szó, hogy Gromov csapolni fog, szóval csak ezért nem kellett kedveskednie a MAC-vezetőknek. Nem is nagyon tudna, mert nem szokott találkozni velük.

Tíz év alatt biztos voltak mélypontok. Mi volt a legnagyobb, és hogyan oldódott meg?

Több ilyen volt. Mivel mára nyíltságot hirdettünk, ne kenjük el ezeket. Mármint azokat, amelyek még eszünkbe jutnak.

Az első jelentősebb konfliktusunk az FTC-család szűk csoportjával alakult ki, komoly verbális támadás ért minket, emiatt majdnem 24 óráig szüneteltettük is a működésünket. A helyzetet az akkori szakosztályvezető oldotta meg, aki nyilatkozatában tisztázta, hogy végig korrektek voltunk velük szemben. (Ezt a konfliktust az erősítette fel, hogy a fiam a Pesterzsébeti Farkasokban játszott, és a velük egy csarnokban edző FTC-vel akkor komoly viszály alakult ki a jégidők lekötése miatt a két egyesület között. Voltak, akik ezt a helyzetet látták a cikkeink mögé.)

Aztán komoly mélypont volt, amikor Kerusz blogos szerkesztőként ligaelnök lett, mert viszonylag nehéz volt ezt kezelnünk. Nagyjából olyan szituációba kerültünk, mint egy politikus, akinek nem lehet vállalkozása, ezért megválasztásakor gyorsan eladja azt, miközben mindenki tudja, hogy az övé, csak más vezeti. Hiába állítottuk, hogy Kerusz autonóm, és a liga vezetése idejére felfüggesztette blogos tagságát, őt mindvégig blogosként tartották számon, és voltak olyanok, akik képzeletben minket is beletettek a liga vezetésébe. Pedig erről szó nem volt, nekünk is elég sok konfliktusunk volt Kerusszal ebben az időszakban. Például többször is jeleztük neki baráti jóindulatból, hogy mondjon le. Nem tette, csak amikor már erre kényszerítették. Ahogy a kinevezését, úgy a bukását is nehéz volt örömmel tudomásul vennünk, pedig utóbbi a végén már megkönnyebbülés volt.

A blogot ért legkomolyabb külső támadás is Kerusz elnöksége idejére datálódik. A Miskolci Jegesmedvék vezetése rendkívül elégedetlen volt az akkori fegyelmi bizottság munkájával. Több nyilatkozatban is foglalkoztak ezzel, majd a csúcsponton a nemzetközi és hazai szaktekintélyekből álló bizottság munkáját sajtóközleményben kritizálta Egri István elnök. Ez nyilvánvaló joga. Szerkesztőségünk szavazott arról, hogy ezt a közleményt lehozzuk-e, és egyhangúlag a nemek győztek. Úgy ítéltük meg, hogy tartalma, egyoldalú következtetéseket tartalmazó, vádaskodó stílusa miatt még azt sem érdemes megvizsgálni, vajon a valósághoz mennyire laza a kapcsolata annak a gondolatmenetnek, hogy például az Allsvenskan vezető játékvezető-ellenőre, illetve egy kanadai kollégája Miskolc-ellenes döntéseket hoz Kerusz irányítása mellett. A le nem közlés miatt komoly kommunikációs hadjárat indult a blog ellen, a függetlenségünket és a pártatlanságunkat vonta kétségbe a klubvezető, és ezt a nézetét terjesztette a szurkolók között. Ez a magatartás felkészületlenül ért, és zokon vettem, mivel amatőr hobbiblogként a becsületünkön és a hitelességünkön kívül más nemigen van, ami érték, és amiért érdemes ennyi fáradságot beletenni ebbe az egészbe. Mint a mai közéletben is látható, ez a fajta propaganda működik, benne marad az agyakban, a fülekben. Volt szurkoló, aki évekkel később, amikor a Miskolc legyőzte a MAC-ot a bajnoki döntőben, és aktuálisan pontosan 13 cikkben foglalkoztunk a Jegesmedvék sikerével a címlapunkon, képekkel, videókkal ? többel, mint az összes borsodi sajtótermék együttvéve ?, akkor is képes volt a szemünkre hányni, hogy utáljuk a Miskolcot, agyonhallgatjuk a sikereiket. Egyébként ma már lehoznám azt a közleményt, mert a szövege végső soron a kiadóját minősítette, nem az általa csalónak beállított szakembereket, de akkor még túltengett bennem az idealizmus, és az a vágy, hogy védelmezzem szeretett sportágamat a káros ügyektől. Jó tanulópénz volt, megtanultam, miként leszek szövetségesből egy pillanat alatt ellenség.

Ide kívánkozik még egy megjegyzés. Még ha nem is konkrétan mélypont. A blog 10 éves pályafutása alatt nagyon hosszú ideig tartott feldolgoznom, hogy Magyarország olvasni tudó lakosságának elég jelentős része nem tud magyarul, némileg megengedőbben fogalmazva: nem érti a szöveget, amit olvas. Vagy nem elég pontosan érti. Vagy úgy érti, ahogy ő szeretné érteni, függetlenül attól, hogy mit ír a szerző a cikkben. Ez azért probléma, mert nem kis részben feleslegessé teszi a munkánkat. Ugyanennyire keserű, hogy sportágunkat is be- és áthálózza a suttogó propaganda, a rémhírterjesztés, a fél- vagy negyedinformációkon alapuló népítélet, ha úgy tetszik, a lejáratás. Az aki nincs velünk, az ellenünk van logika. Tömörebben: szép lassan a magyar jégkorong is a Facebook-világ hálójába került. Nem csoda, ami elől a politika és a közélet nem tud menekülni, az alól hogy is húzhatná ki magát ez a szubkultúra? Kár érte, kár értünk.

Az eredeti kérdés második felére visszatérve: mindent megold az idő és a józan ész. És mindennek ellenére tetőpontból és jóból nagyságrendekkel több jutott ebben a tíz évben.

Kivel volt a legkönnyebb interjút készíteni, és kivel a legegyszerűbb?

Nincs olyan, hogy legkönnyebb és legegyszerűbb. Igazából ez élethelyzettől és időzítéstől függ, valamint az interjúalanyok személyiségétől. Általánosan elmondható, hogy a játékosok jelentős része szívesebben és többet beszél akkor, amikor megy a szekér, győz a csapata, gólokat szerez. Balhék idején nehezebben pörög a nyelv, de ez emberi. Hogy konkrét legyek, három kedvenc riportalanyom volt tíz év alatt: Ladányi Balázs, Majoross Gergely és idősebb Ocskay Gábor. Mindhármójukkal könnyű jó anyagot készíteni, kiválóan válaszolnak a kérdésekre, és elég jó viszonyt sikerült velük kialakítanom ahhoz, hogy kevés téma legyen, amiről nem beszélünk. Közülük is Majoross Gergellyel a legkönnyebb dolgozni, mert élő szóban is nagyon pontosan fogalmaz, nem szűkszavúan, de nem is terebélyesen fejezi ki magát, és a szöveg leírt változatában nem kér sok változtatást. Ladányi Balázs is nyitott a vagány válaszokra, annyira talán nem élvezi a személyes, lelkileg mélyebbre ásó kérdéseket, de készséggel válaszol rájuk a maga néha fanyar stílusában. Ellenben az írásbeli szerkesztésnél igencsak kekec, igyekszik minden szót megrágni a végleges anyagban. Ezt is mindig elfogadtam, örömmel vettem, mert úgy éreztem, megtisztel engem és az olvasót azzal, hogy ennyire komolyan veszi a válaszait. Ocskay Gáborral is élmény társalogni, rendkívül szórakoztató mondatai és szóképei vannak, talán nem sértő, ha azt mondom, hogy ellenben sokszor tér el a tárgytól, ami miatt többet kell szerkeszteni a szöveget. De ezt sem bántam sosem, sőt. Ezúton is nagyon köszönöm nekik a partnerséget és a szabadidejüket, amit az interjúimra fordítottak. És mindenki másnak is köszönöm.

A megjelenteknél mennyivel több nem hivatalos infó jön be hozzátok, amit nem írtok meg? Miket hallgattok el?

Nyilván vannak információk, amelyeket nem írunk meg. Alapelvünk volt mindig is, és ragaszkodunk is hozzá, hogy személyes kérdésekről csak akkor írunk, ha az érintett jóváhagyja. Sokáig a klubok érdekeit is foggal-körömmel védtük, de ebben a kérdésben lazítottunk, úgy éreztük, nem szabad minden kínos témáról hallgatni, mindent a jég alá söpörni. De ez nagyon nehéz és kényes kérdés, és figyelembe vettük azt is, hogy a sportág szereplőinek rendkívül alacsony a kritikatűrő képességük. Még azoké is, akik amúgy ennek az ellenkezőjét állítják magukról. Természetesen mi ebben is a kivételek közé tartozunk…

Ma már elmondhatjuk, hogy például Derek Ryan ügyében a megjelent információknál több volt a birtokunkban. Mivel magyar csapat volt az egyik érintett fél, ezért az ő érdekét néztük mindvégig. Ugyancsak nem titok, hogy a doppingügyekről a blogon nyilvánosságra került információknál többet tudtunk. Nem szeretünk hírt adni büntetőügyekről és a taóval kapcsolatos szürke zónákról sem. Ugyancsak távol tartjuk magunkat a kattintásszám-maximalizálás bevett módszereitől: a magánélet firtatása, a szórakozás-meztelenkedés, a vér, a szex témakörök szerkesztőségünk értelmezési tartományán kívül esnek. Hogy ez elhallgatás-e, abban nem vagyunk biztosak. Mi szerkesztésnek hívjuk inkább.

Szívesen olvasnék interjúkat a játékvezetőkkel, jó lenne őket megismerni ?emberi? oldalukról is. Bár nem tudom, ez engedélyezett-e nekik.

Mindenképpen jó ötlet, már csak azért is, mert mindig is küldetésünknek éreztük, hogy a nézők és a zebrák közötti lyukat betömjük, közelebb hozzuk a játékvezetőket a szurkolókhoz, ezáltal elősegítve, hogy a mérkőzések kevésbé róluk, mint a játékról szóljanak. Ehhez Gebei Péter, Nagy Attila vagy Németh Márton kiváló alany. Az valóban igaz, az emberi oldaluk bemutatásában rejlő lehetőséget eddig nem aknáztuk ki eléggé. Ráadásul itt az ideje megismerni a többi bírót is. Köszönjük a tippet.

Hány példányban kelt el Az élet értelme című könyv? Nagyon ajánlom mindenkinek.

Úgy tudom, kétezer példányban nyomták, és több mint 90%-a elfogyott. Köszönjük az elismerést.

Az oldal kinézete nagyon puritán, és úgy gondolom, hogy ettől már sokkal szebbet érdemeltek, egy ráncfelvarrás nagyon ráférne. Például ez. Logókkal díszítve a cikkeket, ha egy adott ligáról szól, vagy a csapat logójával, ha konkrétan egy csapatról stb. Logók-logók-logók, nagyon beszédesek tudnak lenni. Eseménynaptár szintúgy.

Szándékosan nem a layoutra helyezzük a hangsúlyt, valahogy ezt diktálja a személyiségünk is. Meggyőződésünk, hogy a tartalom a lényeg egy híroldal esetében, és úgy érezzük, ehhez megfelelő csomagolást biztosít a jelenlegi kinézetünk, amivel mellesleg elégedettek is vagyunk. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egyszer majd úgy gondoljuk, új dizájnnal jelentkezünk. De meglepne, ha ez még ebben a szezonban bekövetkezne.

A közösségi média nálatok tartalékon ketyeg. Én is teszek a facebookra, twitteres vagyok , néha csacsogunk KHL Pistivel, de úgy gondolom, 2017-ben, amikor az emberiség nagyon nagy százaléka a közösségi médián éli napjait, és több órát nyomkodja a telefonját, ez nektek még egy kiaknázatlan terep akár arra is, hogy még több arcot szerezzetek magatoknak, és magának a jégkorongnak. A twitter a 30 évnél fiatalabbak körében egyre kedveltebb. Napi több poszt, olyan hírecske, ami nem érdemel meg egy cikket, jöhet a twitteren, csak 140 karakter. A fuzovelkifele.com ezt nagyon jól nyomja.

Jégkorongblog-szerkesztőkként konzervatív nethuszárok vagyunk, honlapban gondolkodunk, ebben érezzük jól magunkat, ezért nincs tervben, hogy egyéb felületeket nyissunk. A közösségi médiában és kommunikációban egyre kevésbé hiszünk, hovatovább egyre negatívabb a véleményünk róla.

Követelem az ingyen sört a B középnek tavaszra!!!! ))

Ehhez alighanem a hasonló célt a zászlajára tűző politikai pártra kell szavazni, más megoldást nem látunk arra, hogy összejöjjön. Bár hirtelen meg sem tudom mondani, hogy a választások a vb előtt vagy után lesznek?

Mi a legnagyobb siker és mi volt a legnagyobb hiba 10 év alatt?

Az utóbbira egyszerűbb és egyértelműbb a válasz. Mivel arra szövetkeztünk, hogy a magyar jégkorong krónikásai leszünk, ez azt jelenti, hogy nem szólunk bele a hatáskörünkön kívül eső dolgok menetébe, nem irányítjuk az eseményeket, hanem szigorúan csak követjük, megírjuk, dokumentáljuk azokat. Ennek egy rövid időszak kivételével meg is feleltünk. Azonban Kovács Csaba MJSZ-elnöki tevékenységét a kelleténél és a magunk elé állított mércénél többször és aprólékosabban kritizáltuk. Ez hiba volt. Akkor is, ha bővebben értelmezve tevékenységünket a magyar jégkorong érdekében fejtjük ki, ha óvjuk, védjük, támogatjuk az MHÉ-t, és ebben a konkrét helyzetben annak idején úgy értékeltük, hogy amit teszünk, azt ennek megfelelően tesszük. Azt be kell látni, hogy sem elődeit, sem utódját nem illettük, illetjük ennyire kritikus hangnemmel. A legnagyobb siker az olvasottságunk folyamatos emelkedésén kívül az, hogy a magyar jégkorong-társadalom elismert és megbecsült tagjai lehetünk, akivel mindenki szívesen szóba áll.

Régebben több hosszú interjút olvashattunk, elsősorban F. Kapus tollából. Miért nincsenek mostanában ilyenek?

Ezt mi is sajnáljuk, ráadásul ez a kedvenc műfajom. A válasz egyszerű: időhiány miatt. Egy nagyinterjú összerakása az előkészítéstől a megjelenésig nagyjából nettó 24 munkaórát igényel. Mint az utóbbi hónapokban a blog színvonalán és tartalmi részén sajnos látható is, többünknek kevesebb időnk van kedvenc hobbinkra, mint eddig. Ennek oka főleg a megnövekedett munkahelyi elfoglaltság, hiszen mindannyian munka mellett szerkesztjük a JKB-t. Reméljük, ez átmeneti helyzet, és egyben dolgozunk is a megoldásán, egyelőre nem tudunk mást tenni, mint kis türelmet kérni olvasóinktól.

Terveztek-e további ráerősítést a blog tartalmi részéhez?

Igen, mindenképpen, már el is kezdtük előkészíteni ezt a folyamatot, de ehhez is időre van szükségünk, elsősorban a fentiek miatt.

Milyen előjogokat biztosít számotokra a blogolás?

Nagyjából olyanokat, amik a sportújságírókat is megilletik. Akkreditálási lehetőséget a mérkőzésekre, eseményekre, sajtótájékoztatóra járást, ahol van ingyen étel-ital, kapcsolatrendszer kialakítását, bővítését. Mindezekből viszonylag keveset használunk, meg nem fogalmazott alapelvünk például, hogy a magyarországi mérkőzésekre nem ingyenjegyekkel járunk, hanem megvesszük magunknak a belépőket, akkor is, ha amúgy akkreditálást is igényelünk ? mert azt azért sokszor kell, például a mérkőzés utáni interjúkészítés és általában a munka miatt. Meg tudjuk fizetni a belépőket, és a sportról írás amúgy sem munka, hanem hobbi és szórakozás, amiért illik fizetnie az embernek. Nem szeretünk VIP-ben vagy sajtóbüfében szendvicsezni, és diplomata-útlevelért sem folyamodnánk, még ha sok esetben és ügyben tekinthetünk is úgy magunkra, mint a magyar jégkorong utazó nagyköveteire.

Az A csoportos világbajnokságok, olimpiák, világkupák, tehát a számunkra nehezen vagy egyáltalán nem megfizethető árú belépők esetében teszünk kivételt a fentiek alól, ezeknél kifejezetten élvezzük, hogy a nyakunkban lógó akkreditálás lehetőséget biztosít számunkra, hogy jó helyről nézzük a világ legjobb játékosait.

Ugyancsak az előjogok közé tartozik, hogy néhány esetben ereklyékhez ? botok, meccskorongok, mezek ? juthatunk a személyes ismeretségek révén. Nagyjából ennyi.

F. Kapusnak nem okoz-e gondot, hogy a fia is jégkorongozik, és előfordul, hogy róla is kell írnia?

Gondot nem okoz, de megfontolásokat nyilvánvalóan igen. Iskolás koromban sosem szerettem volna anyám osztályába járni. Más kérdés, hogy erre nem is lett volna lehetőségem, mivel ő az egészségügyben dolgozott. De volt osztálytársam, akit tanított a rokona, és ez bizony borzalmasan nehéz szituáció. A fiam nincs jó helyzetben, nem kerülhette el ezt, hiszen mégsem mondhatja, hogy apa, hagyd abba a blogolást, mert játszom, és mivel válogatott kerettag vagyok, óhatatlanul a billentyűd alá kerülök.

Rossz pedagógus módjára simán túlkompenzálom a helyzetet, igyekszem nem írni róla, hogy ne lehessen azzal vádolni, hogy azért kap nagyobb felületet a blogon bárki másnál, mert a fiam. Például amikor az U16-os válogatott kanadai túráján tavaly MVP-díjat kapott, azt nem írtam meg. Mint ahogy az edzővel készített interjúból is kihagytam a Bénit dicsérő szavakat. Ellenben a többi kapust név szerint említem, és náluk a dicséret is marad. Ez nyilván egy nehezen kezelhető történet, és nem is sikerül igazán jól csinálnom, de azt tudom mondani, amit a fiamnak is szoktam: ha majd felnőtt válogatott leszel, akkor foglalkozik veled a blog is. Mert az már jelent valamit, akkor már letettél annyit az asztalra, hogy megérdemled.

Azt komolyan gondolom, hogy nem attól lesz neki jobb vagy rosszabb, hogy két mondattal több vagy kevesebb jelenik meg róla a blogon utánpótláskorában. Sosem értettem a szülőket, akik mindenáron el akartak nálunk intézni néhány bekezdést a gyermekükről. Minden ellenkező vélekedés ellenére ? sajnos ez amúgy elég általános ? az előtte lebegő célok elérése tekintetében nem befolyásoló tényező az, hogy egy-egy U-válogatott mérkőzésen éppenséggel hogyan megy a védés, és arról milyen médiafelület mekkora terjedelemben tudósít. Azt tapasztalom, hogy bármelyik kapus képes egy mérkőzésen extrát nyújtani, tehát egy hibátlan meccsből sem vonható le semmilyen következtetés. A folyamatok a fontosak.

A sikerek és a kudarcok feldolgozásának képessége pedig ugyanúgy hozzátartozik egy játékos karrierjéhez, mint az edzés vagy a táplálkozás. Éppen ezért nem tartom fontos kérdésnek azt egy utánpótláskorú gyermek esetében sem, hogy mennyi cikk, információ jelenik meg róla. Az elhallgatások vagy a túlzott médiamegjelenések sem önmagukban hasznosak vagy károsak, hanem az alanytól függően befolyásolhatnak személyiségeket. De aki egyik vagy másik végletet nem tudja elviselni, feldolgozni, abból úgysem lesz jó élsportoló. Röviden ennyi.

Van-e arra lehetőség, hogy egy-egy amatőr mérkőzésről részletesebb összefoglalót olvashassunk, akár önként jelentkező, amatőr tudósítótól? Ugyanez a kérdés vonatkozik a román bajnokságra is.

Tudósítást aligha szeretnénk látni a blogon amatőr mérkőzésekről, de riportot, színes beszámolókat, érdekes anyagokat bármikor. Ennek erőforráshiány miatt nem volt még itt az ideje. Ha tud olyat ajánlani, aki színvonalasan készítene nekünk ilyen írásokat, azt örömmel fogadjuk. Egyébként ez igaz bármilyen témakörben. Az egyik legnagyobb meglepetés számunkra, hogy a tíz év alatt viszonylag kevés önként jelentkező munkatárssal gazdagodott a blog szerkesztősége.

Mi a célkitűzése a blognak azon kívül, hogy informálja a magyar ajkú hokiszerelmeseket? Pl. kinőni Közép-Európa legolvasottabb, látogatottabb hokiportáljává vagy valami hasonló.

Nincsenek globális terveink. A magyar nyelvet ismerjük megfelelő szinten, így a világ azon részéhez tudunk szólni, amelyik beszél magyarul. Lehetőségeink emiatt legalábbis korlátozottak a nemzetközi térben.

A szerkesztők közül ki az, aki játékosként is aktív (volt), akár amatőr szinten is? Eláruljátok-e, hogy ki kinek szurkol?

KHL Pisti:

Mivel egy 8 ezres kisvárosban nőttem fel, autónk pedig nem volt, ezért életemben először 13 évesen léptem jégre. Az egyetem alatt megpróbálkoztam a jégkoronggal, de a korcsolyázótudásom túlságosan kezdetleges, nagyjából olyan, mintha valaki gyalogolva szeretne focizni. Természetesen az aktív sport így sem hiányzik az életemből, a megyei IV. osztályban erőltetem a testjátékot foci közben a zöld gyepen.

A Dunaferr feltörekvő korszakában szerettem bele a jégkorongba, így amióta nézem a jégkorongot, az Acélbikák a kedvenceim. Az A csoportos világbajnokságokat tekintve pedig mindig annak a csapatnak szurkolok, amelyikben a több KHL-es van.

Kerusz:

Amikor általános iskolás voltam, a hideg teleken mindig volt jégpálya az iskolánk udvarán, ott játszottam csak.

UTE-szurkoló vagyok, mint az köztudomású.

Stero:

Több mint 30 éve vagyok focikapus, ami mellett igen sok sportot kipróbáltam, közte a hokit is. Amatőrként játszottam már, fogtam ütőt a kezembe, ezt egy két fotó is bizonyítja. Igazából a kapuban érezném magam otthonosan, de ezt sajnos eddig nem volt lehetőségem kipróbálni. Bakancslistás a dolog.

Természetesen a Macik és a New York Rangers a két kedvencem, de látens Oilers-fan is vagyok. Meghatározó volt a Gretzky, Messier, Kurri nevével fémjelzett éra, azon nőttem fel, hihetetlenül szép hokit játszottak. Sather tudta, hogy kell csapatot építeni New Yorkban, hét egykori edmontoni kupagyőztes volt a ’94-es csapatban. McDavid pedig már egy külön fejezet.

Válogatott szinten azért volt változás. Régen, a nyolcvanas-kilencvenes években egyértelmű volt Kanada, de Crosby miatt képtelen vagyok nekik szurkolni. Max. akkor, ha nincs benne a csapatban. Ráadásul az utóbbi években annyira dominánsak voltak (olimpia, VK), hogy már unalmas az állandó sikerük. Például a tavalyi Világkupán sokkal jobban örültem volna, ha az összerakott vegyes válogatott nyer. De elárulom, hogy a svédek abszolút prioritást élveznek, ha Henrik Lundqvist véd. És természetesen ott van a magyar válogatott, ami mindent felülír, bárki az ellenfél.

miklóssy:

Elég aktív voltam gyerekkoromban (is), de akkor még egy fejletlenebb halmazállapottal próbálkoztam, úsztam ugyanis. Jégkoronggal soha nem próbálkoztam, még a whiskyt is jég nélkül iszom.

Elsősorban a DAB-nak drukkolok, hiszen Dunaújvárosban születtem.

D. Gromov:

Hogy hogyan jégkorongoztam, könyvünkben elolvasható. Röviden: nem nagyon. Avagy: a telente lefagyott úttesten, korcsolya nélkül.

A szurkolás bonyolult kérdés, egy bizonyos saját klubom ugyanis sosem volt, és a magyar jégkorong is csak a kétezres évek elejétől érdekel. Természetesen a válogatottal kezdődött, aztán a Volánnal folytatódott az EBEL miatt. Közben klubszinten mindig kedveltem az újabbakat, a Starst, később a MAC-ot, de volt év, amikor az akkor még MOL Ligában minimum öt csapatnak szurkoltam egyszerre, a Debrecentől a DAB-ig. Most, ezekben a hetekben épp a Sportklub emelkedését figyelem a legnagyobb örömmel és rokonszenvvel. Az A csoportos vb-ken majdnem mindig az oroszoknak drukkolok ? de a 2013-as torna például kivétel volt az igen ellenszenves és pocsék csapat miatt ?, a második helyen a finnek jönnek, illetve mindig a kicsik. El ne felejtsem, próbálok komolyabb nemzetközi klubmeccsekre is eljutni, október közepén Minszkben néztem meg kétszer is a Dinamót, előbb vertük a Nyizsnyekamszkot, utána kikaptunk a Szocsitól, csodás élmény volt a közel telt házas 15 ezres csarnokban megélni a többes szám első személyt. De egy szó, mint száz: állócsillag csak egy van, és az mindig piros-fehér-zöldben játszik.

F. Kapus:

Versenyszerűen kosárlabdáztam, majd kispályás fociztam, a jégkorong nagyon sokáig kimaradt az életemből. Kifejezetten a fiam miatt tanultam meg korcsolyázni, aki viszont miattam kezdett jégkorongozni. A gyerek nagyjából négyévesen kezdett csúszkálni, akkor én már 30 felett jártam. A Vénfarkasokat alapítókkal tanultam meg korcsolyázni, és velük még egy kispályás meccsig is eljutottam, a Gepárdok régi pályáján játszottunk a házigazdák szintén csetlő-botló szülői garnitúrája ellen. Egy máig emlékezetes, nagyon szép félpályás góllal debütáltam. Mivel a derekam állapotának nem kedvezett ez a mozgásforma, több mérkőzést nem játszottam. Így azon hokisok szűk táborába tartozom, akik gól/meccses átlaggal vonultak vissza.

Fradi-szurkolónak születtem, foci- és hokimeccsre rendszeresen jártunk már általános iskolában és gimiben is. Volt olyan szezon, ahol a focicsapat összes meccsén ott voltam, az idegenbelieket és a Magyar Kupát is beleértve. A mai állapotokhoz képest az egy viszonylag tisztább időszak volt, főleg a rendszerváltás előtti, nem volt ennyire sok megfontolás. Mivel egy klubhoz tartozásnak metafizikai vonatkozásai is vannak, amikor számomra is egyértelműen ilyen vastagon bekerült a politika, könnyű szívvel hagytam ott a lelátót. Hosszú távon nem jó nekem ott, ahol tsz-elnökök, Torgyánok, Berkik, Kubatovok diktálják a tempót. Azóta alkalmi klubszurkoló vagyok, takaréklángon, de nemzetközi meccsen minden magyar csapatért nagyon szorítok ? remélem, eljutok a jövő héten Rittenbe is. Ugyanakkor egyre többet járok külföldre, az elmúlt években a Slovan volt a kedvelt célpont, legújabban a Kometa Brno a kedvencem.

Végezetül lássuk, a blog szerkesztőinek milyen kérdések érkeztek személyre szabottan.

D. Gromov:

Gromovtól kérdezném annak tudatában, hogy amikor a második bajnoki döntőt is elveszítette a budapesti kirakatcsapat, és a blogos kollégája a vereségek után elégette a Jegesmedvék-zászlót a parlamentnél, újra lebeszélné a MAC-ot egy ilyen lehetőségről, csak hogy ne kelljen sört csapolni a pultban F. Kapusnak?

Ennek a szezonnak a végén az UTE-zászlót lesz kénytelen elégetni szegény a Városközpontban, a Spar és a Burger King sarkán.

Egy komoly kérdés Gromovhoz: általában bejönnek a jóslatai, mit jósol, a 2019-es évi szlovákiai vb-re, bent marad-e a magyar válogatott az A csoportban? Ja és még egy kérdés: hogy verjük meg ezeket a bivalyerős olasz, kazah és szlovén csapatokat áprilisban, ja és tényleg kitart-e a 3 győzelem adta erő a torna végéig, és ünnepeljük a első vagy a második helyet Budapesten?

A magyar válogatott sajnos nem lesz ott Pozsonyban, úgyhogy a következő, 2020-as világbajnokságon leszünk kénytelenek bent maradni. 2018-ban a bronzérmet fogjuk ünnepelni a divízió 1/A-ban. Az olaszokat simán verjük majd, ez is komoly előrelépés lesz a 2017-es 5. helyhez képest!

Gromov írását idézve: ezek a srácok új fejezetet írattak az élet értelméhez. Reálisan nézve, szerintetek milyen fejezetek fognak még íródni az elkövetkező 10 évben?

Tíz évre azért ne jósoljunk, indokolt, hogy szerényebbek legyünk. Pláne, hogy ebben a pillanatban úgy tűnik, a maximum pluszból kicsit visszahullva csak a maximumra vagyunk képesek.

Miklóssy:

Ki a kedvenc dunaújvárosi játékosod a maiak közül? És az összes eddigi dunaferres közül?

Talán nem csak nálam, de a legtöbb szurkolónál is, élesen különválik a két generáció. Az elsőhöz egészen másként viszonyultam, részint mert kortársaim voltak, részint mert ők voltak az elsők. Ladányi Balázsban nem volt nehéz felfedezni a korszakos zsenit, nekem mégis Erdősi Péter játéka tetszett a legjobban. Aztán vagy mi nem értettük a kort, vagy a kor nem értett minket, mindenesetre ő nem futott be akkora karriert, mint amiben pályafutása során reménykedtem.

Az elsőkhöz képest a mostani generáció igazságtalanul hátrányos helyzetből indul, olyan elvárásoknak kellene megfelelniük, amiknek talán nem is lehet. Pedig ők is nagyon tehetségesek voltak, elég az indulásra gondolni, amikor a 2006/07-es szezonban micsoda elődöntőt játszottak az UTE-val, majd a döntőben az EBEL-es Volánnal szemben bár söpréssel maradtak alul, de az első meccset leszámítva háromszor is kőkemény csatára kényszerítették ellenfelüket.

De őket már nem kortársként néztem, egészen máshogy viszonyulok hozzájuk. Kevesebb a heves szurkolói attitűd, nyilván annak eredményeként is, hogy idővel rájön az ember, mennyi mindent nem tud erről a játékról. És hát jönnek az újak, hogy leharcolják majdnem ugyanazokat a szájkaratékat, amiket korábban én is leharcoltam ? többnyire sehova sem vezetően. Azt viszont nagyon jó látni, hogy ha van is egy-egy rosszabb vagy csak szürkébb periódus a játékosok életében, hihetetlen váltásokra képesek. Ott van például a negyedik soros brusztolós karakterből Miskolcon kivirágzó Magosi Bálint, a tavaly nagyot alkotó Azari Zsolt, vagy ? hogy ne csak dunaújvárosi játékost említsek ? a Fradiban most éppen szárnyakat kapó Virág Tamás. De hogy ne kerüljem ki a kérdést, a mostani generációból Galanisz Nikandrosz a kedvenc játékosom.

Nagyon szeretem a nagy összefoglaló NHL-es cikkeidet. Mostanában kevesebb ilyen van, miért? Ugye lesznek megint?

A jégkorong hatalmas szerelem, főleg ahhoz képest, hogy soha nem csináltam. A Jégkorongblog nemkülönben. Ennek megfelelően sok éven át sokszor előnyt élvezett a rendes munkámmal szemben. Most viszont olyan szakaszát élem a karrieremnek és általában az életemnek, hogy ez fizikailag nem fér bele, négy-öt projekt fut egymással párhuzamosan, muszáj volt kicsit visszavennem, a szerkesztőségben pedig volt annyi tolerancia, hogy ezt elviseljék. Emiatt nemcsak az NHL-re, de a légiósokra is kevesebb időm maradt, pedig mindkettőt nagyon szeretem csinálni. Az NHL-t írni nagy élvezetet jelent a számomra, örülök és megtisztelő, ha olvasni is legalább részben az. Vannak terveim, hiszen mozgalmas időszakot élünk a világ legjobb bajnokságában is, ezek egy része megvár, egy részét igyekszem megírni.

KHL Pisti:

Ki a kedvenc kommentátorod a Sport1-en?

Alapjáraton két kommentátor van a Sport Tv-n, Engyel Pista és Gyulai Miki. Mindkettőjükkel szeretek közvetíteni, szerencsére megtaláltuk a közös hangot az elmúlt 6 évben. Rajtuk kívül Matuz Krisztiánnal is dolgozhattam, minden tiszteletem az övé, hiszen neki főleg beugróként kell a jégkoronggal foglalkoznia, és ezt kiválóan teszi. A legnagyobb élmény viszont kétségtelenül még az első szezonomban történt, amikor Máté Pállal közvetíthettem az első meccseim egyikén. De ha már szóba kerültek a kommentátorok, akkor hozzá kell tennem, bár nem Sport Tv-s, de örülök, hogy Varga Ákos az MVTA-hoz igazolt, és az M4 Sporton jégkorongot közvetít. Kevésbé ismert tény, hogy 2010 decemberében 1 mérkőzés erejéig az Eurosport 2-n is szerepeltem Ákos mellett.

Voltál már KHL-meccsen? Melyiken? Milyen volt?

Közép-Európában túráztam eddig, főként F. Kapus jóvoltából. Pozsonyban jártam a legtöbbet, de 1-1 mérkőzésen megfordultam Poprádon, Zágrábban és Prágában is. Utóbbi városban hatalmas élményben lehetett részem, amikor F. Kapussal és D. Gromovval egy telt házas Lev?Slovan meccsen jártunk, ahol az O2 Arenában több szlovák drukker volt, mint cseh!

Az NHL-t is szereted? Kinek drukkolsz?

A Sport Tv “hőskorszakában”, a 2000-es évek elején még nem volt otthon ilyen csatornánk, ezért sűrűn átjártam nagybátyámhoz, aki felvette nekem videokazettára az NHL-meccseket. A 2001/02-es szezon nagydöntőjét megnyerte a Detroit, és mivel a kedvenc kapusom Dominik Hasek, így gyorsan Red Wings-szurkoló lettem. Nagyon sokáig követtem az KHL mellett az észak-amerikai ligát is, de néhány évvel ezelőtt utóbbi háttérbe szorult.

Kerusz:

Régebben többször láttam a Raktár utcában, mostanában nem nagyon. Jár még EBEL-meccsekre?

Valóban rég voltam utoljára, ahogy úgy általában meccsekre is jóval kevesebbet járok, mert a korábbiaknál jóval kevesebb lett az erre fordítható időm. De épp a napokban gondoltam arra, hogy valamikor kéne menni újra EBEL-meccsre is.

Amióta lemondott a MOL Liga-elnökségéről, vállal valamilyen munkát a magyar jégkorongban?

Az új MJSZ-elnökség megválasztásáig nem vállaltam. Azóta igen. Amire büszke vagyok, az az, hogy a “szervezkedő” játékosok felkértek, hogy vegyek részt a játékosszervezet (JÉSZ) felügyelőbizottságában. Tavasszal az MJSZ új bizottsági struktúrájának létrehozásakor kértek, hogy legyek az ellenőrzési bizottság tagja. Egyik kérésre sem mondtam nemet. Ezen kívül letettem a versenybírói vizsgát is, de egyelőre még egyetlen meccs zsűrijében sem dolgoztam.

Szia! Kivel volt a legkomolyabb konfliktusod ligaelnökként?

Sokakkal voltak konfliktusaim. Ez egy ilyen műfaj, ritka az olyan döntés, ami mindenki érdekeinek meg tud felelni. De azt hiszem, szinte mindenkivel, akivel volt konfliktusom, meg tudott maradni a normális emberi kapcsolatom.

És mire vagy leginkább büszke abból az időszakból?

Arra, hogy sokkal rendezettebb lett a liga működése. El tudnék képzelni még egy csomó változtatni valót, de ezeket már másoknak kell megtenniük.

Stero:

Egy nem túl komoly kérdés Steróhoz: szeretné-e, hogy Grant Toulmin a Rangersben játsszon?

Toulmin?? Kösz, nem.

Stero, voltál-e már a Gardenben meccsen? Ha igen, mesélj arról az élményről!

Igen, voltam.

Végezetül a kommentelésről

Sok kérdést kaptunk arról, hogy valamikor újraindul-e a blogon a kommentelés. Többször írtunk már erről a témáról, nem szeretnénk magunkat ismételni. A helyzet semmit nem változott, az abbéli meggyőződésünk pedig egyre csak erősödik, hogy a helyes válasz erre a kérdésre: nem. De azt megígérjük, hogy a 20. születésnapunkon visszatérünk rá. Addig is maradjanak velünk, ezen a hétvégén ? vagy bármikor máskor ? jöjjenek ünnepelni a magyar jégkorongot a csarnokokba. Találkozunk a mérkőzéseken!