Tizenegyedikek lettek a 38 év feletti inline-osok

Mindössze 9 fővel vágott neki az olaszországi megméretésnek Magyarország, de egy meccset így is sikerült megnyernie.

Ahogyan korábban is beszámoltunk róla, első alkalommal szerepelt hazánk válogatottja az Inline Hockey Masters World Cup eseményén. A 38 évesnél idősebb játékosokból álló csapatok az olaszországi Bolzanóban és Meranóban léptek pályára múlt héten, ahol 12 ország képviseltette magát.

“A korosztályos csapat létrehozásának ötlete a székesfehérvári, de jelenleg Brightonban élő Kovács Györgyé volt ? mesélte Wéhli Márk, a masters válogatott tagja, a Tisza Volán korábbi jégkorongozója. ? Az Alba Volán, majd a Győri ETO korábbi játékosa tavaly  még angol állampolgárként a szigetország válogatottját erősítette, és nem kis energiákat mozgósítva kintről kezdte szervezni hazánk bemutatkozását. Az itthon számításba vehető 1979 előtt született játékosok közül kevesen vannak, akik jelenleg is aktívak és inline tapasztalattal is bírnak. Lencsés Tamás a felnőtt keret csapatkapitányaként, Sándor Szilárd csatárként a pozsonyi vb-re készülve kényszerült lemondani a szereplést. Így mindössze 9 fővel vágtunk neki az olaszországi megmérettetésnek.

Nagyban nehezítette a feladatot, hogy míg az ellenfelek nagy része egész évben inline hokit játszik különböző rangos bajnokságban, addig itthon mindössze a Magyar Kupa küzdelmeire lehet nevezni, ami két hétvége a tavaszi szezont követően. A  Palla Roland (kapus), Kovács György, Láng Csaba, Láng Zoltán, Orgovány István, Egyed Máté, Sándor Szabolcs, Rozgonyi Gábor és általam által alkotott honi alakulatnak így összesen három edzése maradt, hogy összecsiszolódjon és megszokja a vb-n használt pályaborítást. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az ellenfelek között számos több százszoros válogatott, aktív extraligás, KHL-es, EBEL-es múlttal rendelkező jégkorongos kapott helyet, akik nem hobbiból űzik a nálunk jelenleg kiegészítő sportként gyakorolt görhokit. Még a leggyengébbnek rangsorolt Nagy-Britannia és Ausztrália is több hónapos kiválasztási és felkészülési szakasz után lépett pályára.

A nem titkoltan tapasztalatszerzés céljából érkező csapatunk a harmadik mérkőzésen, a címvédő, egyben későbbi világbajnok Csehország ellen kezdte felvenni a ritmust, és bár 9-3-ra kikaptunk, a 3-3-as második félidőben elért eredményre sokan felkapták a fejüket. A legnagyobb tanulság az, hogy a három sorral és két kapussal kiálló ellenfelek mindannyiszor tartani tudták a tempót 40 percen keresztül, míg mi látványosan elfogytunk az erőnkkel. A csoportkörben nem termett több babér nekünk, a rájátszásban azonban ismét volt egy jó találkozó, ahol ugyan 5-1-re kikaptunk Szlovákiától, de a játék képe és a fegyelmezetten betartott taktika már érettebb csapatot mutatott. Ezt a formát és a megszerzett tapasztalatot azután sikerült az utolsó összecsapásra is átmenteni, ahol a korábban 4-1-re diadalmaskodó Ausztráliát 2-1-re vertük. Az utolsó körös siker azt jelentette, hogy újoncként a 11. helyen végzett a magyar csapat. A legvégén volt egy nagyon jó momentum: mivel nem volt himnusz, mi énekeltük el.?

A kupát Csehország szerezte meg ismét, az Egyesült Államokat és Svájcot megelőzve.

A magyar csapat mérkőzései:

Magyarország?Svájc 0-13
Olaszország?Magyarország 12-1
Csehország?Magyarország 9-3
Magyarország?Ausztrália 1-4
Magyarország?Nagy-Britannia 1-10
Magyarország?Szlovákia 1-5
Magyarország?Ausztrália 2-1

A magyar csapat pontszerzői:

Kovács György 4+2=6
Sándor Szabolcs 3+3=6
Orgovány István 1+2=3
Wéhli Márk 0+2=2
Egyed Máté 1+0=1
Láng Csaba 0+1=1
Láng Zoltán és Rozgonyi Gábor 0 pont