Irányt vált a finn utánpótlásképzés

Vereb-Dér Botond nyolc éve edzősködik Finnországban. Elemzéséből kiderül: a pillanatnyi sikerek nem takarhatják el a rendszerszintű gondokat. Hiába nevelnek Lainét, Ahót, hiába volt 3 finn a drafton az első 5 között, ha a tendenciák nem megfelelőek.

Évek óta dolgozik egy hazai  szakmai múlt nélküli magyar edző a HPK-nál. A finn élvonalbeli klub fiataljait trenírozza Vereb-Dér Botond, aki Székesfehérváron szerette meg a jégkorongot, ám a szerelem túl későn éledt ahhoz, hogy játsszon is. Ha nem is gyerekként, de később, már Budapesten járt aktívabban edzésekre, így vannak jégkorongos alapjai, de trénerként sosem dolgozott idehaza. A fiatalembert a sors Finnországba vezette, ahol minimális hokis háttere ellenére jégkorongedzősködésbe kezdhetett. Az ő majdnem egy évtizedet átfogó története számos meglepő és megfontolandó gondolattal szolgál.

Kezdjük azzal, hogyan került Finnországba. ?Először tolmácsként és személyügyi ügyintézőként dolgoztam magyar vendégmunkások mellett. Ezután rádiós újságíróként és weblapszerkesztőként húztam le két évet, majd rövid ideig egy helyi lapnál újságíró voltam Hämeenlinnában. Jelenleg egy munkaügyi projektnél dolgozom immár több mint négy éve.?

Vereb-Dér Botond különböző szempontok szerint rendszerezte a finn szisztémát bemutató összefoglalóját. Lássuk a finn modellt!

Önkéntes utánpótlás-edzői rendszer

A finn utánpótláscsapatoknál dolgozó edzők munkájuk mellett látják el feladatukat, még az első osztályú csapatok utánpótlásában is. Elsősorban apukák oktatják a fiatalokat, közülük kerülnek ki az edzők, a felszereléssel foglalkozók, a csapatok menedzserei is. Ez elég sokáig így van, általában az U18-as korosztály az első, amelynél főállású a vezetőedző, nagyobb egyesületeknél az U14-től, de a segédedzők az U20-as csapatoknál is szinte kivétel nélkül hobbiból dolgoznak a jégkorongsportban.

A működést természetesen az egyesület utánpótlásának élén álló igazgató koordinálja, általában a szakmai igazgatóval párban. A szakmai igazgató jelöli ki az irányvonalakat, amelyek mentén a vezetőedzők a szezont felépítik ? ez a munka összhangban áll a finn jégkorongszövetség elvárásaival. Az összhang kialakítását rendszeres találkozók, oktatások, értékelések segítik.

A Hämeenlinnan Pallokerhóval, azaz a HPK-val tolmácsként kerültem kapcsolatba. Első alkalommal két hämeenlinnai utánpótlásedző székesfehérvári vendégeskedésekor fordítottam nekik, majd a HPK felnőttcsapatának edzőtáboraiban vettem részt, szintén tolmácsként. Akkoriban már fordítottam magyarra finn edzői anyagokat. Finnországba, azon belül is Hämeenlinnába kerülésemkor vettem fel az egyesülettel a kapcsolatot, így kaptam lehetőséget edzőként.

Csatlakozásomkor előnynek számított, hogy nem volt saját gyermekem a csapatban, így biztosítottnak látták, hogy egyenlő bánásmódban részesítem a játékosokat. Szakmai fejlődésemet az edzéseken való részvételen kívül a jégkorongszövetség képzési programjai és a területi mentoredzők segítették és segítik. Emellett egy online adatbázis is a regisztrált edzők rendelkezésére áll, ahol gyakorlatok, edzéstervek, videók, egyéb szakmai anyagok találhatóak.

Az elmúlt nyolc szezon alatt voltam segédedző három évet, emellett a kezdők csoportját vezettem, később egy évet a lányok csapatánál voltam vezetőedző, majd három szezont a 2006-ban születettekkel töltöttem, szintén vezetőedzőként. Jelenleg a 2007-es csapatot viszem.

Fotó: Toni Rasinkangas

Edzőképzési rendszer

A finn jégkorongszövetség nagy figyelmet fordít az amatőr edzők képzésére, minden szinthez megfelelő tudást adnak. A kicsiknek elsősorban játékos formában kell a hokit megtanítani, ehhez különféle játékokat tanulnak az edzők. A technikai oktatásra is nagy figyelmet fordítanak, ám egyre inkább olyan gyakorlatokra koncentrálnak Finnországban, amelyek során az ismétlések száma és az intenzitás nagy.

Ennek oka ? bármilyen furcsán is hangzik ? a szűkös jégidő. Míg a jégen megmutatott és gyakorolt korcsolyatechnika sok időt vesz igénybe, és nagyon alacsony a hatásfoka, addig a játékok során sokkal többet korcsolyáznak és mozognak a gyerekek. Ha egy csoportban 50-60 gyermek van egyszerre a jégen, nem nagyon van lehetőség a pontos korcsolyatechnika megtanítására. A cél, hogy az 50 perces jégidőből legalább 40-et mozogjanak a fiatalok. Természetesen ezt nagyban segíti az önkéntes edzői rendszer, amely lehetővé teszi, hogy legalább egy edző jusson 10 gyermekre. Így lehetőség van arra is, hogy 3 különféle dolgot gyakorolhassanak a pályán egy időben.

A korcsolyatechnika oktatására az első időkben kevesebb figyelmet fordítanak, mivel a helyes tartást lehetővé tévő izomzat nem eléggé kifejlett. Ezt száraz edzésekkel fejlesztik, amelyeket már egészen kis kortól tartanak. A központilag meghatározott helyes tartást és ütőtechnikát amúgy is egyre többen kérdőjelezik meg. Jelenleg új trend bontakozik ki: az egyén számára legoptimálisabb tartás és lövéstechnika a lényeg a jégkorongszövetség iránymutatása szerint. Példaként Patrik Lainét hozzák fel, aki elvben nem tartja helyesen az ütőt, egyéni technikája mégis eredményessé teszi az NHL-ben is.

Edzések száma

A játékosok fejlődését követi az edzések száma is. A legfiatalabbak számára heti két edzést tartanak Finnországban, majd 10 éves kortól lesz három, később négy az edzésszám. Ezzel párhuzamosan emelkedik a szárazedzések időtartama is, ahol a mozgékonyságról és a koordinációs készség fejlesztéséről egyre inkább a megfelelő izomcsoportok fejlesztésére tolódik a hangsúly. Az alacsony edzésszám lehetővé teszi, hogy más sportágat is kipróbáljanak a gyerekek. Ez fontos szempont, hiszen így mozgásuk összetettebben fejlődik. Már egész fiatalon megtanítják a gyerekeket a helyes táplálkozásra, és igyekeznek a szülőket is abba az irányba terelni.

Kapusok fókuszban

Jelenleg a finn kapusok iránti kereslet a legnagyobb a világ ligáiban. Ez elsősorban annak a versenyelőnynek köszönhető, amit a rendszeres kapusedzések bevezetése biztosított. Még a 2000-es években is viszonylag sok finn csapat bízott a kanadai kapusokban a saját nevelés helyett. A problémára a finn egyesületeknél kapusedzői posztok kialakításával reagáltak. Hämeenlinnában ? ahonnan a jelenleg a Nashville Predatorsban védő Juuse Saros is kikerült ? hétéves kortól kezdődnek a kapusedzések. A kicsikkel még nem feltétlenül állandó kapusedző foglalkozik ? ez nagyban függ a rendelkezésre álló forrásoktól ?, azonban hetente egy alkalommal már tartanak kifejezetten kapusok számára tréningeket. Itt a korosztályuknál idősebb játékosok lövéseit kell megfogniuk a kapusoknak különböző gyakorlatok során. A kapusedzéseken különféle játékhelyzeteket gyakorolnak, kiemelten foglalkoznak az oldalirányú mozgásokkal, az alapállás minél gyorsabbi felvételével, a szögek takarásával. Külön szárazedzéseket is tartanak, amelyeken a koordináció és a reakcióidő javításán kívül a törzs izomzatának fejlesztésére és a rugalmasságra fektetnek nagy hangsúlyt.

Irányváltás előtt

Bár a finn kapusiskolát a tengerentúlon is a legjobbak közé helyezik, és példamutatónak és követendőnek tartják a módszereket, a mezőnyjátékosok nevelése esetében nem lehetnek ennyire elégedettek a finn szakemberek. Az NHL-draftokon csökkenő tendencia mutatkozik, ennek hatására a finn jégkorongszövetség irányváltás mellett döntött. Míg korábban a gyerekeket viszonylag korán kezdték a taktika megvalósítására tanítani, jelenleg sokkal nagyobb figyelmet szentelnek az egyéni képzésre. A gólérzékenység továbbra is olyan terület, amelyben a finnek nem erősek. A másik hátrány, aminek ledolgozására a következő generációknál kiemelt figyelmet kívánnak fordítani, az a korcsolyázási sebesség. Az idei világbajnokság tapasztalatai is azt mutatták, hogy egy átlagos finn KHL-játékos sebessége elmarad a versenytársakétól.

Míg Jukka Jalonen idején a finn válogatott képes volt lassabb játékosokkal és taktikusan lassított játékkal világbajnokságot nyerni ? 2011-ben Pozsonyban története második vb-aranyát szerezte a finn válogatott ?, mára a jégkorongsport meghaladta ezt. A játékosok sokkal gyorsabbak és technikásabbak lettek, különösen a kanadaiak és a svédek. A svédek esetében a technikai fejlettség annak is betudható, hogy sokkal később bontják szét a csoportokat verseny- és hobbicsapatra, emellett lényegesen több figyelmet fordítanak a technikai képességekre, így a nagyobb növésű játékosok is technikásabbak és gyorsabbak, mint például a finnek, akik viszonylag korán hagyatkozhatnak fizikai előnyükre a játék során. Tekintve, hogy a finn élvonalbeli bajnokság is gyakorlatilag nevelőliga ? nagyon jó példa erre a KalPa múlt heti döntése, miszerint csak egy topcentert igazol ezen a nyáron, annak érdekében, hogy Sebők Balázs és a szintén saját nevelésű Eero Luostarinen a 2. és a 3. sorban tudjon játszani, sok jégidővel, mert szakmai megítélésük szerint ez biztosítja számukra most a leginkább a fejlődést ?, így a technikai képzésre a felnőtt csapatoknál is kiemelten figyelnek.

A képzési rendszer tehát irányváltásban van, aminek oka nem más, mint hogy a finn hoki visszanyerje versenyképességét a világ élvonalában. A cél a játékosok egyéni technikai képzésének javítása, a sebesség és a gólérzékenység javítása, amelynek eredményeként sokféle taktikát megvalósítani képes jégkorongozókat nevelhetnek ki, akik megállják a helyüket a legkeményebb ligákban is. Ennek eredményképpen végső soron a válogatott is versenyképessé válhat a legjobb összeállításában felálló Kanadával, Svédországgal, Oroszországgal szemben.

A HPK edzői gárdája, Vereb-Dér Botonddal a jobb szélen. Fotó: leijonat.fi