Indul a kapusparádé St. Louisban

Rinne és Allen párharcát hozhatja a Blues?Predators csata.

Az idei rájátszás két legnagyobb meglepetését kétségkívül a Nashville és a St. Louis szolgáltatta. Előbbi a nyugati elsőt söpörte el három kapott góllal, utóbbi pedig a másodikat rakta ki öt meccsen. Ennek az lett a következménye, hogy a sokat kritizált lebonyolítási rendszernek köszönhetően biztosan lesz underdog a négy között. Ez inkább előnyére van a ligának, mint hátrányára.

A csapatok bemutatását nem is lehetne mással kezdeni, mint a két kapussal, Pekka Rinnével és Jake Allennel. A statisztikákat figyelembe véve ez a duó áll a két legfontosabb lista, a védési hatékonyság és a kapottgól-átlag élén. Különösen a finn portás számai hihetetlenek, két shutout mellett 97,6%-kal védett, és meccsenként csak 0,7 gólt kap. Rajtuk és az előttük játszó védelmen tehát nagyon sok fog múlni.

A Nashville csapatként fantasztikus munkát végzett a Chicago ellen.  Folyamatosan négy sorral rohamozhatott, így megvolt a balansz a csapatban, a pontok eloszlottak, a Chicago pedig ezt képtelen volt lekövetni.Peter Laviolette fiai hiba nélkül játszották a “Red Rover” taktikát, ami abból állt, hogy kiválóan lassították és szűrték a Hawks játékát, arról nem is beszélve, hogy kivették a meccsből a Kane, Toews párost. A Blues ellen ugyanezt kell játszaniuk, szűrniük és kivenni a két legeredményesebb embert, Jaden Schwartzot és Alexander Steent. Majd előbb-utóbb Vlagyimir Taraszenkót is, aki egyelőre nem pörgött fel a playoffra. Fontos lesz, hogy a Predators lője az első gólt. A sárga mezesek gyakorlatilag nem játszottak hátrányban, a Hawks mindössze 23 percig vezetett, tehát a Nashville számára komoly mentális kihívás lesz, ha futni kell az eredmény után. A Predators egyetlen gyenge pontja a csapágyasra járatott védelem. Az első két bekkpár 25-27 percet kapott, a harmadik csak 11-12-t, tehát ha innen kiesik egy láncszem, az komoly problémát jelenthet.

A Blues nagyjából ugyanazzal az előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, mint a Predators. Kapusposzton Allen teljesítményét már említettük, de legalább ilyen fontos a Blues számára is a vezetés megszerzése. Akárcsak a Hawks, a Wild is alig állt nyerésre, mindössze 43 percig, amiből egyenesen következik, hogy az első lőtt gólnak óriási szerepe lesz. A St. Louis a hátvédsort tekintve ugyanazzal a gonddal küszködik. Az első két hátvédpáros itt is többet van a jégen, mint a harmadik, de csak 10-11 perccel. A St. Louis igazi problémáját a kapura lövések és az ellenfél játékának a tördelése jelenti, ami korántsem olyan hatékony, mint a Predatorsé. A rájátszásban a Blues próbálkozott a legkevesebbszer , viszont a második legtöbb lövést kapta, tehát ezen a mutatón van mit javítani. És felesleges abban bízni, hogy a kevés lövésből sok gól született, ergo jó a hatékonyság, mert Rinne formáját látva alaposan meg kell szórni a finnt, hogy hibázzon.

Végül még egy közös vonás, amelyre egyik csapat sem lehet büszke. Ez a speciális játékszituációk. Emberelőnyben mind a két csapat a lista végén kullog, hátrányban minimális a Blues előnye, de nem akkora, ami dönthetne.

Összefoglalva elmondható, hogy két egyforma erősségű csapat feszül egymásnak, ugyanazon erényekkel és negatívumokkal. Talán minimálisan a Nashville felé billen a mérleg nyelve, de nem lenne meglepő, ha végletekig elnyújtott szériát produkálnának, több hosszabbításos mérkőzéssel, ahol inkább egymás hibáiból fognak élni.