A MOL Liga nagy gólstatisztikája

Aki eddig nem tudta eldönteni, mennyire hatékony a kapus lehozatala a meccs végén, annak most megmutatjuk. Igyekeztünk minden fontos adatot kinyerni a MOL Liga alapszakaszának jegyzőkönyveiből.

A magyar bázisú nemzetközi bajnokság alapszakaszát feldolgozó sorozatunkban ezúttal a gólstatisztikát mutatjuk meg. 220 mérkőzést játszottak a csapatok a 2016/17-es idényben eddig. A mérkőzések egy kivétellel mind a pályán dőltek el, a 2016. december 5-ei, 3-2-es hosszabbításos vendégsikerrel végződött Brassó?Dunaújváros mérkőzést viszont utólag 5-0-val a dunaújvárosiaknak írták jóvá. A versenyszabályzat szerint viszont az egyéni statisztikák szempontjából a pályán történteket kell figyelembe venni, így a liga gólstatisztikájában mi is a pályán elért eredménnyel számolunk.

Így összesen 1550 gólt láthattak a nézők, amelyek közül 845-öt (54,52%) a hazaiak lőttek, értelemszerűen 705 gól jutott a vendégeknek, ez 45,48%-os részarány a termésből. Mérkőzésenkénti átlagban ez 7,05 gólt jelent, a hazaiak gólátlaga 3,84, a vendégeké pedig 3,20. Az átlagos gólkülönbség 2,75. Az előző idényhez képest ez visszaesést jelent, akkor 6,56 volt a meccsenkénti gólátlag, és 2,63 az átlagos gólkülönbség, az adatok jóval kisebb szórása mellett, ami azt jelenti, hogy az előző szezonban relatíve kevesebb volt a kiugróan sok gólt és nagy gólkülönbségű győzelmet hozó mérkőzés is.

29 alkalommal (13,18%) döntött hosszabbítás a győztes kilétéről, 11-szer (5,00%) pedig szétlövés. Összesen tehát a meccsek 18,18%-án kellett túlórázni. Egy éve ez az arány 18,06% volt. 119 hazai és 101 vendéggyőzelem született, ez 54,09%-os illetve 45,91%-os arányt jelent. A 2015/16-os idényben 53,49% illetve 46,51% volt ez a két mutató.

A megszerezhető pontokból 361 (54,70%) jutott a hazaiaknak, míg 299 (45,30%) a vendégeknek.

A legtöbb gól, szám szerint 17, a 15-2-re végződött MAC?Galati meccsen esett, és itt volt a legnagyobb a két csapat közti különbség is. A legtöbb gólt hozó 5 mérkőzés listája a következő:

A legnagyobb gólkülönbségű mérkőzések élcsoportja pedig ez:

Figyelemre méltó, hogy mekkora a romániai csapatok érintettsége mindkét listán. Ha tovább is soroltuk volna ezeket a meccseket, akkor sem nagyon csökkent volna a dominanciájuk az élmezőnyben. Ráadásul a legnagyobb gólkülönbséget hozó meccsek listáján csak a vesztes oldalon találunk romániai csapatot. Amikor ebből tendencia lesz, az árt a bajnokságnak. A közönség, az ellenfelek, a támogatók és mindazok, akik a liga sikeréért dolgoznak, többször érezték úgy, hogy ennél komolyabb hozzáállást érdemelnének. Ennek nem egyszer hangot is adtak a szezon során.

A legtöbbször 5 vagy 7 gólt láttak a nézők, a 220 alkalomból összesen 78-szor. Az összecsapások több mint fele, 125 igen szoros végeredményt hozott, 1 vagy 2 gólos különbséggel nyert valamelyik csapat. A mérkőzésen lőtt gólok és a végeredmények gólkülönbségének eloszlása a következő két grafikonon látható:

Az 1550 gól közül a legtöbb, 1058 egyenlő létszám mellett esett. A legnagyobb bravúrt, a kettős emberhátrányban szerzett gólt egyedül a miskolciaknak sikerült elérniük, 2016. október 11-én, a Brassó ellen 7-1-re megnyert meccsük második gólját szerezték ilyen játékhelyzetből. A gólok megoszlása műfajonként az alábbi táblázatban látható. A jelölések nagyjából értelemszerűek, a WG-del pen rövidítés a késleltetett kiállítás alatti kapuslehozatallal szerzett gólokat jelenti. Ezek kivétel nélkül egyenlő létszám mellett születtek ebben az idényben.

A következőkben a csapatok lövési és védekezési hatékonyságát vizsgáljuk hazai pályán és idegenben, illetve összesítve. Három-három táblázat mutatja, hogy egy csapat hazai, illetve idegenbeli meccsein mennyi lövést eresztett meg és ezekből hány gólt ért el a hazai, illetve a vendégcsapat, és ez milyen hatékonyságot jelent.

Mint látható, a legszorgalmasabban Dunaújvárosban lőtték az ellent a játékosok, a legkevesebbszer pedig Belgrádban sikerült eltalálni a kaput vagy a kapust. Újpestre sem lazsálni mentek a vendégcsapatok kapusai, de ott a hazaiak közel sem adtak annyi lehetőséget a vendégeknek, mint Dunaújvárosban a hazaiak. A legkevesebb lehetőséget a MAC adta az ellenfélnek a góllövésre hazai pályáján.

Miskolcon lehetett a legrosszabb ellenfélnek lenni, Galaniszék igencsak megszórták a vendégeiket gólokkal. Ráadásul kibontakozni sem nagyon engedték őket, igazi ünnep volt a vendégcsapatoknak, ha sikerült 2 gólt lőniük, hiszen ezzel máris az átlag fölött teljesítettek. A fenti két táblázatból állítottuk elő a csapatok hazai mérkőzésein a saját, illetve a vendégcsapatok hatékonyságát bemutató táblázatot:

A következő három táblázat azt mutatja be, hogy állunk a hatékonysággal, amikor a csapat vendégségbe megy. A feltüntetett csapatnevek ezúttal a vendégcsapatokat jelentik, az ő adataik értelemszerűen a vendég oszlopokban találhatók, vendéglátóik adatai pedig a hazai oszlopokban.

Mint látható, idegenben a legaktívabb a  MAC volt, meccsenként átlagban közel 40 kapura lövéssel. Rajta kívül csak a DVTK, az UTE és a Debrecen tudott többet kapura lőni ellenfelénél. Innen nézve sem véletlen, hogy éppen ez a négy csapat végzett az első négy helyen az alapszakasz végén. A legkevesebbet a Csíkszereda és a Galati tudott kapura lőni idegenben, ráadásul a galaciak borzalmasan sok lövést kaptak, ha utazniuk kellett.

Egyetlen csapat sem tudott idegenben 100 gólig jutni. Legközelebb ehhez a MAC járt, és ezzel fölényesen ők voltak a leggólveszélyesebbek vendégként. Pozitív gólkülönbséget rajta kívül ismét csak az előbb említett három klub, valamint még a Brassó tudott összehozni. E két táblázatból ismét csak következik a hatékonyság:

Mint látható, a MAC-nak és a DVTK-nak más a közelébe sem tudott érni. A Brassó rendkívül hatékony védekezése pedig ebben a műfajban a harmadik legjobb teljesítményt jelenti.

Minden külön magyarázat nélkül az összevont (hazai és idegenbeli együtt) lövés-, gól- és hatékonyság táblázatok:

A mérkőzések egyik neuralgikus pontja a kapuslehozatal. Sosem csináltunk még arról elemzést, hogy milyen sikerrel járnak a csapataink, ha menteni kell a menthetőt. Úgy éreztük, itt az ideje ezzel külön is foglalkozni. A kapuslehozatalnak két fajtája van. Egyik esetben a játékvezető kiállítást jelez, és a vétlen csapat kapusa hanyatt-homlok rohan a cserepadhoz, hogy egy mezőnyjátékos jöhessen a helyére. Ennek a kockázata a nullához közelít, hiszen a vétkes csapat csak úgy szerezhet gólt, ha a vétlen öngólt szerez. Érdekes módon, ilyen akció mégis alig-alig fordult elő a szezonban, a vétkes csapat a legtöbbször hamarabb megszerezte a korongot, mint hogy a kapust le lehetett volna cserélni.

A másik esetben nem jeleznek kiállítást, ám az egyik csapat úgy érzi, meg kell próbálni mindent annak érdekében, hogy sikerüljön gólt szereznie, hiszen ezzel megnyílik az esély a pontszerzésre, vagy a szükséges többletpont(ok) megszerzésére a mérkőzés hajrájában. A kapus helyett mezőnyjátékos jön, és az akció eredménye háromféle is lehet: a kapust lehozó csapat gólt ér el, az ellenfél üres kapus gólt szerez, vagy nem változik az eredmény, amíg nincs kapus az egyik kapuban. Hogy mi történt az alapszakaszban ilyen esetekben, azt ismét csak hazai és idegenbeli mérkőzésekre lebontva, valamint összesítve a következő három táblázat mutatja meg.

A táblázat első felében az első oszlopban feltüntetett hazai csapat adatai szerepelnek. Sorrendben a késleltetett kiállítás alatti kapuslehozatalok száma, majd az azokból elért gólok száma, a kapuslehozatalok száma az eredmény kozmetikázása érdekében, az azokból elért, kapus nélkül lőtt gólok száma, illetve az ilyen játékhelyzetekben az ellenfelek által lőtt üres kapus gólok száma. A végén pedig a hazai csapat kapuslehozatalai során szerzett illetve kapott gólok mérlege.

A táblázat második felében az első oszlopban feltüntetett csapatok vendégei szemszögéből látjuk az adatokat: hányszor hozták le a vendégek a kapust az adott csapat ellen, illetve abból hány gólt értek el, illetve mennyit kaptak, végül pedig ezek mérlege látható a vendégcsapat szemszögéből. Az utolsó oszlopban a hazai csapat szemszögéből az összes hazai mérkőzésén előfordult összes kapuslehozásos játékhelyzet mérlegét látjuk gólokban kifejezve.

A késleltetett kiállítások nagymestere a DVTK, az összesen 6 ilyen eset egyharmadában, tehát összesen 2 alkalommal ők éltek ezzel a fegyverrel, és mind a kétszer sikerrel is jártak. Meglepő módon otthon az újonc belgrádiak voltak a legügyesebbek a kapus lehozatalában. 5-ször próbálták ezt meg, 2-szer sikerrel is jártak, ezt senki nem tudta utánuk csinálni. Igaz, a másik 3 alkalommal pedig gólt kaptak ebből. Egyedül a MAC nem hibázott ilyen helyzetben. Háromszor hozta le otthon a kapusát, 1 gólt lőtt, de egyet sem kapott, neki pozitív egyedül a mérlege a saját kapus lehozatalakor.

Látható, hogy a legrosszabbul a Csíkszereda járt hazai pályán a kapuslehozatalokkal, mindent egybevetve -4 a mérlege. A legjobban az UTE és a Debrecen járt hazai jégen, mindketten +3 góllal zártak. Persze, mint azt a fentiekből is sejthetjük és később még látni is fogjuk, a kép ennél jóval árnyaltabb.

A következő táblázatban mindezt megfordítva vizsgáljuk. Azt látjuk ezekből az adatokból, hogy mi történt a kapuslehozatalos helyzetekben, ha az adott csapat vendégként szerepelt.A táblázatot az értelemszerű módosításokkal a fentihez hasonló módon kell értelmezni.

Látható, hogy idegenben játszó csapat sosem hozta le a kapusát késleltetett kiállításban. Ha a hazai jégen 49 kapuslehozatalból elért 7 gól és kapott 21 üres kapus gól minimum elgondolkodtató kell legyen,akkor az idegenbeli 3/47-es sikerráta az ugyancsak 21 kapott üres kapus góllal egyenesen ijesztő. MOL Liga-csapataink számára a kapus lehozatala idegenben jóformán a halálos ítélettel egyenlő. Csak a Debrecen, a Dunaújváros és a Galati volt képes ezzel sikert elérni vendégként. A Dunaújváros nullás mérlege bravúr, mindenki más neve mellett sorjáznak a mínuszok. A szépségtapaszt csak az jelenti, hogy a hazai csapatoknak sem ment sokkal jobban ez.

Az összesített mérleg ennek megfelelően:

A táblázat első fele az első oszlopban szereplő csapat kapuslehozatalait mutatja, annak eredményével együtt. A második felében az első oszlopban feltüntetett csapat ellenfelei által lehozott kapusok melletti játékhelyzeteket összegzi. A gólokat a sor elején megnevezett csapat szemszögéből tüntettük fel. Amikor például a Beograd hozta le a kapusát (táblázat első fele), akkor a kapus nélküli gólok számítanak a mérleg pozitív, az üres kapus gólok a negatív oldalán. A Beograd ellenfelei által lehozott kapus esetén (táblázat második fele) az üres kapus gól számít a belgrádiak oldalán, a kapus nélküli gól pedig az ellenfélnél.

Mint látható, két csapat, a Ferencváros és az UTE egyszer sem tudott javítani a helyzetén, amikor lehozta a kapust. Számukra ez az egész alapszakaszban veszély volt és nem lehetőség. A saját kapus lehozatalából összességében mindenki rosszul jött ki, egyedül a MAC nem, neki sikerült nullára kihoznia ezt. A másik véglet a Brassó volt, -5-tel. Ennek megfelelően az üres kapus helyzetek viszont az esetek és a csapatok többségénél nagy lehetőséget jelentettek. Ebben a legügyesebb a Brassó volt, +7-tel zárt. A legtöbbször az UTE ellen hozták le a kapust, és ez nem is volt olyan rossz ötlet, hiszen az esetek több, mint negyedében, 4-szer sikerült is a góllövés. A lilákat tehát akkor is zavarja, ha nincs kapus a jégen, ha ők hívják le, és akkor is, ha az ellenfél teszi ugyanezt. Ugyanakkor Hebarék 7 üres kapus gólt is szereztek. Egészen elborzasztó a fentebb írtak tükrében az, hogy a Csíkszereda ellen az esetek felében viszont bejött a kapus lehozatala, 8 alkalomból 4-szer betalált a kapus helyett is mezőnyjátékossal rohamozó ellenfél. Négy csapatnak, a Beogradnak, a DVTK-nak, a Galatinak és a MAC-nak nem tudtak kapus nélkül gólt lőni. A kapus nélküli helyzetekből messze a Csíkszereda jött ki a legrosszabbul, és van mit gyakorolnia a Ferencvárosnak és a Titánoknak is, hiszen ők is mínuszban zártak.

Elemzésünkben nem tértünk ki az emberelőnyös és emberhátrányos gólokra, ezeket sorozatunk következő részében, külön cikkben dolgozzuk fel.