Rengeteg pénzt rejteget játékosai elől a CHL

A bíróság ítélete szerint nyilvánosak a klubok pénzügyi beszámolói. Sorra kerülnek elő a nagyobbnál nagyobb tételek. Úgy tűnik, mindenki jól jár a juniorhokival a tengerentúlon, kivéve a játékosokat.

A héten jelentős események történtek abban a perben, amelyet jelenlegi és egykori junior játékosok indítottak az OHL, a WHL, illetve ernyőszervezetük a CHL ellen. A per lényege, hogy a játékosok a minimálbér szintjét elérő fizetést követelnek, mondván, óriási haszonnal lehet működtetni egy A ligás junior csapatot. A csapatok szerint természetesen szó sincs üzleti lehetőségekről, ráfizetéssel dolgoznak évről évre. A bíróságon azonban már nem bemondásra mennek a dolgok, az ügyben eljáró calgaryi bíróság bekérte az elmúlt öt év beszámolóit és adóbevallásait. Az OHL-ben és WHL-ben érintett 42 csapat be is szolgáltatta azt, ám az adatok bizalmas kezelését kérte.

Kedden elsőként ebben nyilvánított véleményt Robert Hall bíró és elutasította a csapatok kérését. Egyedül a társadalombiztosítási számokat és a lakcímeket lehet kitakarni a dokumentumokból. Az egész paksaméta egyébként 7000 oldalt tesz ki, és része többek között az NHL és a CHL között 2013-ban létrejött szerződés, amely 2020-ig szabályozza a két liga viszonyát. A CHL ügyvédei persze ezt is szerették volna titkosíttatni, ám a TSN helyszínen tartózkodó tudósítója szerint a bíró erre így felelt: ?Semmi olyat nem látok a megállapodásban, ami miatt az titkos lenne.? Az egész perben egyébként több mint 400 egykori és jelenlegi játékos alakított pertársaságot, de ez a szám tovább nőhet, a bíróság ugyanis automatikusan kiterjesztheti azt az összes számba jöhető hokisra. Ha így jár el, akkor a perben érintett játékosok száma elérheti az 1500 főt.

De vissza a számokhoz, amelyeket a TSN már hivatkozott tudósítójának cikke alapján mi is alaposan ismertetünk! Három héttel ezelőtt a CHL megjelentetett egy pénzügyi elemzést, amelyet maga a KPMG jegyzett és amelyben azt állítják, a csapatok zöme veszteséges, de legalábbis a nyereség messze nem éri el azt a szintet, amiről a játékosok ügyvédei beszélnek. A másik oldal szerint csak a WHL nyeresége tavaly elérte a 87 millió dollárt. Ez az összeg azonban több is lehet, ha igazak a hírek, miszerint a csapatok rejtegetik a bevételeiket. Márpedig a játékosok szerint éppen erről van szó. Ennek bizonyítására fel is kérték Ronald Smith törvényszéki könyvelési szakértőt, hogy vizsgálja meg a csapatok tulajdonosváltásait az elmúlt pár évre visszamenőleg. Az elemzés a piaci logikának ellentmondó következtetésre jutott, hiszen az adatok azt mutatják, hogy bár a csapatok hivatalosan évről évre dollárszázezres veszteségeket termelnek, a piacon mégis milliókért cserélnek gazdát. A példák számosak. A Prince George Cougars három éven át folyamatosan veszteséges volt, mielőtt 2015-ben 6,4 millió amerikai dollárért kelt el. A Hamilton Bulldogs 2014-ben közel 213 ezer dolláros veszteséget könyvelhetett el, majd egy évvel később 10,3 millió dollárt adtak érte. Az árak a két érték között mozogtak a vizsgált időszakban: a Regina Patset 6,8 millió, a Sarnia Stinget 7,7 millió dollárért adták el 2015-ben, míg az Erie Otters tavaly közel 8,5 millióért cserélt gazdát. ?Ezeket a csapatokat hatalmas összegekért adták el, annak ellenére, hogy a legtöbb esetben vagy nagyon alacsony profitot termelték, vagy kisebbtől a nagyobb összegekig terjedő veszteségeket halmoztak fel ? írja jelentésében Smith.?

Az ügy ott tart, hogy a csapatok egész könyvelése kérdőjeleződött meg, felmerült a gyanú, hogy nem minden bevételükről számoltak be. A Saskatoon Blades például tavaly bizonyíthatóan kapott közel 800 ezer dollárt egy non-profit szervezettől, ennek azonban semmi nyoma a könyvekben. A WHL-es Edmonton Oil Kingsnek 2013-ban 861 ezer, 2014-ben 1,35 millió, 2016-ban 1,16 millió dolláros bevétele származott koncertek és egyéb események szervezéséből, a csapat azonban ezeket az összegeket elfelejtette bevallani. ?A KPMG ezeket a számokat nem vette figyelembe jelentése elkészítésekor, de azt nem indokolta meg, hogy mi okból járt el így ? írja Smith.? James McAuley, a KPMG alelnöke, aki az eredeti tanulmányt írta, nem volt hajlandó kommentálni a megállapításokat.

Habár a kluboknak állítólag arra nincs pénzük, hogy a játékosoknak minimálbért fizessenek, saját vezetőiket úgy tűnik, nem tartják ennyire mostohán. A Calgary Hitmen 187 ezer dollárt számolt el az ?egyéb szakmai díjazások? rovatban 2016-ban, de a Spokane Chiefs is 126 ezer dollárt költött a menedzsment bérére és bónuszaira, még 2013-ban. Az Edmonton Oil Kings tavaly mintegy 280 ezer dollárt költött reprezentatív étkezésekre. Ebből a játékosok értelemszerűen egy falatot sem láttak. De a pálmát a Red Deer Rebels vitte el, aki 2016-ban másfél millió dollárt könyvelt el menedzsmentdíjként. A csapatok adóbevallásai ettől függetlenül is igen nagyvonalúak. A Portland Winterhawks például 5,4 millió dolláros bevételre tett szert 2015-ben, miközben a kiadásai közel kétszázezer dollárral meghaladták azt. Az adóbevallás vizsgálata ugyanakkor meglehetősen homályos tételeket talált ezek között. Volt egy rubrika, amelyben 1,7 millió dollár szerepelt, amihez megjegyzésként annyit fűztek hozzá, hogy Lásd a 3-as számú nyilatkozatot. Ám ennek a bizonyos nyilatkozatnak hűlt helyét sem találták a bevallásban. Találtak viszont egy belső feljegyzést 2014-ben, amelyben a liga arra szólítja fel csapatait, hogy a jövőben tartózkodjanak a játékosaikat alkalmazottaknak nevezni bármiféle dokumentumban.

A másik nagyobb tétel az NHL-től származó bevételek, a világ legerősebb ligája ugyanis jelentős összeggel támogatja elsődleges utánpótlásbázisát. Ez az összeg ráadásul évről évre nő. A 2013/14-es szezonban 7,6 millió dollárról indult, a megállapodás szerint 2019/20-ra eléri a 12,6 millió dollárt. Ebben nincsenek benne olyan tételek, mint az ösztöndíjak támogatása (minimum évi 750 ezer dollár), a játékvezetők díjához való hozzájárulás (minimum évi 775 ezer dollár), az agyrázkódás felismeréséről és kezeléséről szóló felvilágosítás (minimum évi 315 ezer dollár), a droggal, szerencsejátékkal és a szexualitással kapcsolatos felvilágosítás (minimum évi 255 ezer dollár), vagy a CHL utánpótlásának fejlesztésére adott összegek (minimum évi 500 ezer dollár). De még ez sem a teljes összeg, hiszen a csapatok a játékosokért külön pénzt kapnak. Ha egy CHL-es csapattól valaki NHL-es csapathoz megy, és az alapszakasz kezdete után is a keret tagja, akkor mezőnyjátékos esetén 60 ezer, kapusoknál 75 ezer dollárt kap a CHL-es nevelőegyesület. Ez tovább nő 12 ezer és 15 ezer dollárral, ha a játékosra január elseje után is igényt tartanak, és ugyanezek a bónuszok járnak a február elsejei és március elsejei határidők túlélése esetén is.

Úgy tűnik tehát, hogy a játékosok neveléséből és a világ legrangosabb junior ligájának szervezéséből mindenki nagy haszonnal vette ki a részét, ám erről mélyen hallgatott, miközben a játékosoknak a törvényi minimumot sem fizették meg. Ted Charney, a játékosok egyik ügyvédje kijelentette, a játékosok minimálbérének előteremtése 6 millió dollárt igényelne a WHL-től. Attól a ligától, amely szerinte, illetve az általa megbízott szakembereknek a hivatalos pénzügyi dokumentumokra alapozott véleménye szerint legalább 88 millió dolláros profitra tett szert a tavalyi évben. A pernek még koránt sincs vége, egészen biztosan fogunk még hallani részleteket hamarosan.