Önkéntesekre van szüksége a magyar jégkorongnak
Kedvenc sportunk sikerei tükrében meglepő, de így van: az utóbbi időben megfogyatkozott az önkéntesek száma. Vezetőjük, Kováts Tibor mesélt a dolgok állásáról.
?Akik nincsenek benne, akik nem dolgoznak a háttérben, azok nem láthatják, hogy milyen nagy munka folyik egy rendezvény ? legyen az egy nagy közönséget mozgató sportágválasztó, egy junior-világbajnokság vagy egy olimpiai selejtezőtorna ? megvalósulásának, lebonyolításának hátterében. Megfeszített munkával tölti a napokat ilyenkor az a szinte maroknyi ember, akik önkéntes alapon dolgoznak a rendezvényeken. Ők azok, akik két nap alatt gumiszőnyeggel borítják be a Tüskecsarnok belső folyosóit, öltözőit ? hogy lehessen korcsolyával közlekedni ?, ők azok, akik berendezik az öltözőket, a szervezők, a háttérben dolgozók irodáit, ők azok, akik kiszolgálják innivalóval, gyümölccsel a játékosokat, a bírókat, az orvosokat, a zsűrit, ők azok, akik földíszítik a csarnokot, ők azok, akik napi 16-18 órában ott vannak, és a napi rutinon túl is minden kérést, problémát megoldanak a rendezvényen? ? kezdte szenvedélyesen Kováts. Így folytatta: ?Ők állnak a lelátón, és segítenek a nézőknek, és ők azok, akik miután vége a bulinak, és mindenki elhagyta a csarnokot, pár óra alatt mindent le kell bontaniuk. De azok is ők, akik a jégkorong megszerettetéséért elmennek a gyermekrendezvényekre, hogy foglalkozzanak a kicsikkel.?
Kováts szerint ezt a munkát csak nagy alázattal lehet végezni, türelemmel és szeretettel a másik ember és a jégkorong iránt.
S hogy hogyan verbuválódnak az önkéntesek? Általában szólnak egymásnak az ismerősök, akik már benne vannak a dologban. Előfordul, hogy az érdeklődők meglátják valakin a rendezői pulóvert, és kérdeznek tőlük. Iskolákkal is kötött szerződést a MJSZ, onnan is érkeznek a kötelező társadalmi munka elvégzése keretében 15 év fölötti gyerekek. Őket életkoruknál fogva persze nem lehet minden munkára befogni.
Mostanában azonban a kelleténél kevesebben jönnek. 2016-ban például Facebookon is toboroztak önkénteseket, az ott jelentkezett félszázból azonban csak hatan maradtak. Próbálkozott a szövetség a Testnevelési Egyetemen, ott egyáltalán nem voltak eredményesek. ?A hokisok jönnének ? mondja Kováts Tibor ?, csakhogy nekik nemigen fér bele az önkénteskedés az edzések és a meccsek mellett.?
Így maradnak a szimpatizánsok, a jégkorongrajongók. De mi a legjobb az önkénteskedésben? ?A hangulat. Az a leírhatatlan érzés, amikor például telt ház előtt játszanak a fiúk egy olimpiai selejtező, és te is ott lehetsz a jég közelében. Te szedheted össze a macikat. Terád kacsint a játékos, és pacsira nyújtja a kezét, mert szüksége van egy biztató gesztusra. De az önkéntesek körében uralkodó légkör is nagyszerű.?
Az emberek mégis cserélődnek, néhány évig tartanak ki. Hogy miért? ?Mert az életük úgy hozza. Egy részükből csapatkísérő vagy más MJSZ-alkalmazott lesz. Olyanok is vannak, akik más csapatoknál, akár külföldieknél is állandó munkát kapnak. Előfordul munka- és lakóhelyváltozás, napjainkban külföldre is elmennek sokan. Másoknak gyerekük születik. Az is megesik, hogy valaki belefásul a dologba.?
A korábbi önkéntesgárda szinte teljesen elfogyott. Szerencse, hogy még mindig vannak, akik az újonnan érkezőket befogadják, betanítják, csapattaggá kovácsolják. A mostani csapatban van, aki egyszerre két egyetemre jár, van, aki húsz éve raktáros, van tanítónő, középiskolai diák, végzős építészmérnök, nyugdíjas rendőr. ?Mindenfélék vagyunk.?
?Annyira elfogytunk, hogy amikor a pár héttel ezelőtti U18 as női világbajnokságkor beütött egy betegséghullám, a normál létszám felével kellett végigcsinálnunk az eseményt ? idézte fel Kováts Tibor. ? Akik ott tudtak lenni, majd megfeszültek. De senki sem vette észre, hogy bajban vagyunk, mert zokszó nélkül tettük a dolgunkat. Ekkor is rengeteg dicséretet kaptunk végül.? Gond még az is, hogy elnőiesedett a szakma. Alig van fiú, aki pakoljon.
Ezzel együtt miként a magyar szurkolóknak, úgy a magyar önkénteseknek is híre és neve lett a világban. Kováts Tibor ezt mondja erről: ?Igazán az U20-as világbajnokság alatt tudatosult ez bennem, amikor a szlovák szövetségtől eljöttek hozzánk ismerkedni a lebonyolítás körülményeivel, és kérdezték, mi hogyan csináljuk. Mert egyre többet hallani, hogy Magyarországon milyen kiemelkedően működik ez. A vb-ken az IIHF mindig ad az önkénteseknek szóbeli vagy írásbeli elismerést, tárgyjutalmat is. De az igazi elismerés az, amikor egy hokinemzet kérdez. Ezt a nimbuszt az elődök kezdték kivívni, és mostani utódaik kaphatták meg érte a dicséretet.?
Ezek után egy kérdés maradt. Ha valaki szeretne beállni önkéntesnek, mit kell tennie ehhez? ?Keressen meg. Írjon. A mailcímem nem titkos: nagyapo59@gmail.com. Elbeszélgetünk, kipróbálhatja magát a jelentkező egy kisebb szerepben. És ha mindkét oldalnak megtetszenek a dolgok, jöhet a mélyvíz!?
