A Metropolitan divízió tarol az NHL-ben

December derekán máris óriási a versenyfutás a rájátszásért, miközben mindenki másnál jobbak. Megmutatjuk nem csak azt, hogy mennyivel, hanem hogy miért és hogyan jutottak el idáig.

Sokáig a nyugati konferencia döntője határozta meg, ki lesz az NHL legjobb csapata. 2007-től 2015-ig hétszer nyert nyugati csapat, csak a Pittsburgh Penguins és a Boston Bruins tudott odaérni a legmagasabb csúcsra. Tavaly ismét Crosbyék nyertek és általában is egyre jobbak a keletiek, de ami a szezon első 30 meccse után körvonalazódik, az valami egészen hihetetlen. A Metropolitan divízióról van szó, ahol a csapatok olyan ütemben termelik a pontokat, mintha nem lenne holnap. Kedd estig a Rangers vezette ezt a csoportot, sőt, a Montreallal osztozva a konferenciát is, de egyáltalán nem érezheti biztonságban magát még a playoffot illetően sem, hiszen a csoport roppant szoros. A címvédő Pens azóta már be is előzte, de ott van a nyakán az utóbbi 17 meccséből 12-t rendes játékidőben megnyerő és csak kettőt pont nélkül elbukó Columbus, a kilencmeccses győzelmi szériában lévő Philadelphia, nem beszélve a tavalyi President?s Trophy győzteséről, az Ovecskinnel felálló Washingtonról.

Jellemző a divízió dominanciájára, hogy a keleten kiadó 8 helyből 5 az övék, rövid távon az Atlantic divíziónak esélye sincs arra, hogy a két wild card valamelyikére odakeveredjen, jelenleg ugyanis 9 pont a különbség a Philly és az utána következő New Jersey Devils között, utóbbi egyébként is szintén a Metropolitan divízióból érkezik. Jó, itt már tényleg nagyon szoros a küzdelem, hiszen 5 csapat áll 30 ponttal és csak egy-két lejátszott meccs dönt a helyezésekről. Szintén sokatmondó adat, hogy az Atlantic divízió második helyéhez 5 ponttal kevesebb is elég, mint a Metropolitan ötödikjéhez. Az NHL idén eddig vitathatatlanul legjobban teljesítő csoportjában az első öt helyezett csapat összesített gólkülönbsége +109, az Atlantiéban ez +9, nyugaton a központiéban +28, a csendes-óceáni csoportban szintén csak +9. Ez az öt csapat az elmúlt bő egy hétben lejátszott 22 mérkőzéséből 20-at megnyert.

Barry Trotz, a Capitals edzője erről így nyilatkozott az AP-nek: ?Minden meccset meg kell nyerni. Ha van egy rosszabb napod, akár 3-4 helyet is zuhanhatsz?. Derek Stepan, a Rangers csatára ugyanott a következőket mondta: ?Nincs hibázási lehetőség, óriási versenyfutás van a rájátszásba kerülésért.? Ne feledjük, ez a cikk december 13-án, négy hónappal az alapszakasz vége előtt jelent meg. De láthattuk, hogy tényleg így van, különösen az egymás elleni eredmények lesznek majd fontosak a végelszámolásnál, akkor minden egymás ellen szerzett pont duplán számít majd.

Az észak-amerikai lapok tele vannak a Metropolitan divízió teljesítményéről való áradozással. Az SB Nation cikke abban emelkedik ki ezek közül, hogy az okokra is igyekszik rávilágítani. Hosszan elemzi a csapatok elmúlt évekbeli játékospolitikáját és egyáltalán nem véletlennek, hanem néhol okos, néhol bátor döntések sorozataként mutatja be azt a csapatépítést, ami idén érik be. Persze retrospektív módon többnyire félrevezető tud lenni értelmezni a világot, amely a valóságban sokkal bizonytalanabb, mint amilyennek a múltba visszatekintve tűnik. Emellett nyilván nem ugyanolyan oddsokkal prognosztizálható a Washington további menetelése a hátra lévő 50 meccsen, mint mondjuk a Columbusé, amely ha így folytatná 120 pontos szezont zárhatna. Mégis, akár így lesz, akár úgy, az látszik, hogy ezeknek a csapatoknak volt stratégiája és nem utolsósorban volt türelme e stratégia végrehajtásához.

A türelem azért is fontos, mert hiába draftol egy csapat kiválóan, ahogy azt többnyire ezek a csapatok mindegyike tette az elmúlt években, a legtöbb 18 éves játékosnak legalább 3 évre van szüksége ahhoz, hogy belenőjön a ligába. A Flyersnél Ivan Provorov, a Blue Jacketsnél Zach Werenski hátvédek tartoznak a kivételek közé, akik már első évükben meghatározó játékossá tudtak válni. Olyan korábbi tehetségek, mint Jakub Voracek, Nick Foligno, Ryan McDonagh, Steve Mason vagy Nick Leddy viszont nem virítottak első éveikben és nem kapták meg a türelmet első csapatuknál, így a Metropolitan divízió valamely egyleténél landoltak és innen indultak virágzásnak. Ahogyan a cikk írja: ?A fejlesztés hosszú folyamat. Azok a csapatok, amelyek türelmesek tudnak maradni eközben, általában jól járnak. De egy csapat azzal is jól tud járni, ha a másik csapatnál kifogynak a türelemből.?

De nem csak türelemmel, hanem okos kereskedéssel is lehet csapatot erősíteni. A Pittsburgh aligha nyert volna Stanley Kupát Phil Kessel nélkül, akit pedig a 2014-es draft 22. helyén elkelt Kasperi Kapanenért szereztek meg. Ez felhívja a figyelmet a szerencse fontosságára is, de azért Kesselért nem álltak sorba a csapatok, hogy elvigyék az újjáépítésbe fogó Torontótól. Végül a szezon közben érkező Mike Sullivan látta meg benne a harmadik soros centert, amivel oly mértékben növelte meg csapata támadópotenciálját, hogy nem volt az a védelem, amely felvehette volna velük a versenyt.

Egy szó, mint száz, azt még lehetetlen megmondani, mi marad ebből a fölényből az alapszakasz végére, pláne a rájátszásra. Elegendő most rácsodálkoznunk erre a dominanciára és felkészülhetünk arra, hogy ez a jövőben is elő fog fordulni. Az erőviszonyok átrendeződtek.