Ilyen egy egyetemi játékvezető élete
Az amerikai hokiszövetség 80. születésnapját ünnepli. Ehhez kapcsolódva olyan embereket is bemutatnak, akikkel nem találkozhatunk nap mint nap.
A 42 éves minnesotai Mike Elam 27 éve bíráskodik. Minden korosztályban vezet meccseket, a gyerekektől egészen az NCAA első divíziójáig. ”Mindig is a hokis világ tagja akartam lenni ? nyilatkozta. ? Nem akartam NHL-játékos lenni, de azt sem gondoltam volna, hogy egyetemi játékvezető leszek. Amikor már elég érett voltam ahhoz, hogy pénzt keressek, édesapám noszogatott, hogy találjak foglalkozást. Volt otthon egy motoros szánom, tudtam korcsolyázni, arra gondoltam, miért ne lehetnék játékvezető? Motoros szánon elrobogok a csarnokig, levezetek egy csomó utánpótlásmeccset, hazamegyek. Jó kis időtöltésnek ígérkezett.”
Elam civil munkája sem áll messze a jégkorongtól. 15 éven keresztül vett rész csarnoképítési projektekben, mielőtt 2014 nyarán a minnesotai Forest Lake Sports Center csarnokának menedzsere lett. “Jó kis közösséget formálunk ? magyarázta. ? Minneapolis külvárosához tartozunk, de kisvárosként működünk. Az állam északi részéről származom, Forest Lake hasonlít szülőföldem kis településeire.”
Mike Elam jelenleg egy növekedő jégkorongos közösség fiatal játékosaival foglalkozik. ”Imádok a gyerekekkel és a szüleikkel lenni. Felnőttem, de még mindig szeretem az utánpótláshokit, jó velük lenni a jégen. A picikkel nem lehet egyedül foglalkozni, egy egész csoportra van szükségünk, hogy elbírjunk velük.”
Az idén a 600 fiatal taggal rendelkező Forest Lake-i klub is bekerült az állam azon 16 jégpályája közé, ahol egy programban a helyi NHL-csapat, a Minnesota Wild játékosai tanítgatták jégkorongozni az 5-8 éveseket. Ahogy a 80. születésnapját ünneplő amerikai szövetségnek, úgy Elamnek is fő célja a játék megszerettetése a gyerekekkel: “A hoki feladata az érdeklődők bevonzása, megtartása és a szórakoztatása is. Nézzük szembe vele, a jégkorong drága sport, ezért folyamatosan fenn kell tartani a gyerekek érdeklődését, biztosítani számukra a megfelelő élményeket.”
Elam először utánpótlásmeccseken kezdte fújni a sípot, majd 1998-ban lépett be az egyetemi hoki világába. Eleinte az NCAA III-ban dolgozott,. 2005-ben a női egyetemi ligához került majd 2011-től újra a férfiak egyetemi bajnokságában szerepel, az NCAA legmagasabb osztályában, a divízió 1-ben. El sem tudja elképzelni, mivel foglalkozna a hosszú minnesotai telek idején, ha nem lehetne játékvezető.
Bírói tevékenysége szorosan összekapcsolódik az utazással, mert nemcsak a Nagy Tavak környéki mérkőzéseken közreműködik, néha Alaszkában is jelenése van. “Megértő családra van szüksége az embernek, mert egy alaszkai utazáskor a csütörtök reggeli indulás után csak a hétfőre virradó éjjel érkezel haza. Mindenkinek van civil állása is, hétfőn ugyanúgy munkába kell állni. Rugalmas munkahely és család nélkül a bíráskodás elképzelhetetlen.”
Elam szerencséjére a felesége mindig is támogatta, de kétéves fia miatt ma már nehézére esik elmennie egy-egy hosszabb túra kedvéért. Mrs. Elam is bíró, ő a női egyetemi bajnokságban fújta a sípot, így ismeri a dörgést. Házasságuk előtt lehetőségük nyílt néhány női egyetemi meccsen közösen dolgozni. Elam vezet gimnáziumi jégkorongmeccseket is Minnesota környékén: “Imádok jégen lenni. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Ez nagyon hálás feladat. Fújtam pár olyan srácnak a sípot az állami gimnáziumi bajnokságban, majd később az egyetemen is, akik most NHL-logós mezekben tűnnek fel a tévében. Láttam őket fejlődni, felnőni. Már ezekért az élményekért megérte.”
