25 éves a draft legnagyobb botránya

1991-ben Lindros kijelentette, nem hajlandó a Quebecben játszani. Mindezt Buffalóban, ahol most ismét draftot rendeznek.

Negyed évszázaddal ezelőtt ritka erős játékosbörze jött össze a Sabres otthonában. Az első körben olyan játékosok keltek el Lindros mellett, mint Scott Niedermayer, Peter Forsberg, Alekszej Kovaljov és Markus Naslund. A Nordiques is nagy terveket szövögetett 1991-ben. hiszen az előző két  drafton megszerezte Owen Nolant és Mats Sundint, a csapatban volt már Joe Sakic, ráadásul a legelső választás jogával rendelkezett, így az Oshawa 18 éves csodagyereke tökéletesen illet volna a sorba.

Lindros elképesztő mutatókkal érkezett a draftra. A Generals játékosaként megnyerte a Memorial Cupot, minden lehetséges egyéni díjat besöpört és Gretzky után ráaggatták a The Next One becenevet. Nem volt kétséges, hogy ő lesz az 1/1-es játékos a drafton, de már előre kijelentette, hogy nem szeretne francia nyelvterületen játszani. Ez pedig egyértelmű burkolt üzenet volt a Quebecnek. A Nordiques elnöke, Marcel Aubut azonban nem hallgatott arra az intelemre, hogy emiatt rizikós választani Lindrost, annak rendje és módja szerint Lindros nevét mondta bele a mikrofonba, minden Nordiques-szurkoló legnagyobb örömére.

Lindros azonban nem beszélt a levegőbe. Csuklóból visszadobta a Quebec 3 milliós ajánlatát, holdoutra tette magát és inkább visszament játszani Oshawába. Teljesítménye olyan meggyőző volt, hogy a junior ligából elvitték az 1992-es téli olimpiára, amire korábban nem volt példa Kanadában. Eközben természetesen zajlottak az események a színfalak mögött. A Nordiques egy akkoriban elképzelhetetlen, tíz évre szóló, 50 millió dolláros szerződést tett az asztalra, de Lindros ezt is elutasította 1992 márciusában. Közben felerősödtek a hangok a csapat körül, hogy a balhé miatt Óriáscsecsemőnek csúfolt játékost el kellene cserélni. Lindros iránt komolyan érdeklődött a Toronto, a Calgary, a New Jersey, a Philadelphia, a Detroit és a NY Rangers is, de csak utóbbi három tett komoly ajánlatot az asztalra. A hármasból először a Red Wings szállt ki, amely a Steve Yzerman, Steve Chiasson kettőst és jó pár értékes draftjogot adott volna Lindrosért, de Yzerman kijelentette, hogy ha a Red Wings elcseréli, bojkottálni fogja a Quebecet.

Érdemben tehát csak a Flyers és a Rangers maradt, ahol mindent odaadtak volna Lindrosért. Az 1992-es draft napján, június 22-én aztán felgyorsultak az események. A Rangers Lindrosért hajlandó lett volna odaadni a Szergej Nyemcsinov, Tony Amonte, Alekszej Kovaljov, James Patrick, John Vanbiesbrouck kvintettet, néhány értékes draftcédulát és grátiszként még 20 millió dollárt. A Nordiques és a Rangers gyakorlatilag szóban megegyezett, de a Flyers 80 perccel később letett egy másik ajánlatot, amelyet Marcel Aubut elfogadott. Lindros ellenértékeként a Philly a Mike Ricci, Rod Brind’Amour, Mark Recchi, Steve Duchesne, Ron Hextall, Dominic Roussel hatost, két első körös választást és 15 millió dollárt adott. A Rangers azonban nem fogadta ezt el, bíróságra vitte az ügyet, ahol nyolc nappal később a Flyers ajánlatát szentesítették apróbb változtatásokkal.

A végleges csere eredményeként öt játékos tette át a székhelyét, Peter Forsberg, Steve Duchesne, Kerry Huffman, Mike Ricci és Ron Hextall. A kvintett mellett az 1993-as és az 1994-es első körös választási jog és még 15 millió dollár vándorolt Quebecbe. És mi lett a csere eredménye? Lindros besöpört néhány egyéni díjat, kupadöntőbe vezette a Flyerst, miközben a Quebec ezzel a cserével alapozta meg a két bajnoki címét. A sors furcsa fintora, hogy kilenc évvel később a Rangers aprópénzért szerezte meg Lindrost, ez azonban már egy másik történet.