Nagyon beteg az UTE és a DAB egykori hátvédje

Június 9-én töltötte be 35. évét Miroslav Durák, aki a 2014/15-ös idényben Újpesten játszott, nem is akárhogy. Jesse Dudas mögött a liga második legponterősebb védője lett. A legutóbbi szezonban is visszatért a MOL Ligába, a Skalicából igazolt Dunaújvárosba, onnan pedig a rájátszás előtt a Michalovcébe. A hatalmas termetű, rendkívül erős hátvédre néhány hónap elteltével rá sem lehet ismerni.

30 kilót fogyott, és örül, ha minden egyes nap pár lépéssel többet tud megtenni rövid sétái alkalmával nagytapolcsányi házuk kertjében. Kálváriájáról a sport.sk portál számolt be.

“Amit mostanában átéltem, megerősítette a lelkemet – mondta Durák. – Sokat zokogtam, hogy miért velem történik mindez. Felváltva imádkoztam és sírtam. Aztán megértettem, hogy csak átmenetileg vagyunk itt a Földön, és az életnek csak úgy van értelme, ha alázatosak vagyunk és odafigyelünk másokra. Mielőtt ez történt volna velem, sokszor éreztem úgy, hogy halhatatlan, legyőzhetetlen vagyok, most pedig örülök, hogy egyáltalán élek azzal a kilátással hogy visszatérhetek egy normális élethez.

A kőkemény védő négy és fél éve a Nitrában játszott, amikor vakbélműtétje volt. Az eltávolított szerv szövettani vizsgálata negatív eredményt hozott, a vérében sem mutattak ki semmi elváltozást, így visszatérhetett a pályára. Azonban az eltávolított vakbélből Duráknál egy rendkívül ritka tumor fejlődött ki. Ilyen eset minden kétmilliomodik embernél fordul elő.

Mint a védő elmondta, három éve fedeztek fel cisztákat a lépében. CT vizsgálatok után úgy találták, ha a lépet eltávolítják majd, akkor semmi különös baj nem történhet. Aztán néhány specialista kicsit utánajárt a történetnek, és milyen jól tették. Mint kiderült, Durák három éven keresztül rákosan játszott, a műtét elkerülhetetlen volt. Közben a tumor megtámadott több más szervet is a hasüregben. Áprilisban a védő 12 órás műtéten esett át. Eltávolították a lépét, az epehólyagját és a teljes vastagbelét. A műtétet követően a maradék tumorsejtek kiirtása érdekében radikális kemoterápián kellett átesnie. Nem a hagyományos módszerrel, hanem hipertermiás kezeléssel kapta a citosztatikumokat. “A helyzet olyan volt, hogy vagy sikerül, vagy nem. Ki kellett irtani belőlem az összes rosszindulatú sejtet.”

A rendkívül radikális beavatkozást követően Durák hosszú időt töltött az intenzív osztályon “majdnem isteni gondviselésben részesültem” – mondja erről.  A felépülés sem volt egyszerű, egyszer vissza is került Poprádra megfigyelésre, mert ijesztő tüneteket produkált. A jelenlegi állás szerint óriási szerencséje lehet, az orvosok azzal biztatják, hogy jók a kilátásai. “Rengeteget köszönhetek a családomnak – mondja erről. – A feleségem és a szüleim nélkül talán nem is tudtam volna végigcsinálni ezt az egészet.”

Durák pályafutása ígéretesen indult, 1999-ben draftolta a Nashville Predators. Bár többször volt NHL-táborban, és volt, hogy közel is állt a szerződéshez, végül mégsem tudott bemutatkozni a világ legjobb hokiligájában. Pályafutása egyik csúcsa a 2008-2009-es szezon, amikor a Skalicával bajnoki ezüstöt szerzett, és Ziggy Palffy sorában játszhatott hátvédet. De egy csapatban játszhatott Zdeno Cigerrel és a nálunk is jól ismert Lubomir Hurtajjal is.  Volt francia bajnok a Rouen-nal, Újpestről pedig másodszor is a Skalicához szerződött, ahol ő kapta az egyik A betűt, de rendkívül csalódottan kellett távoznia az anyagilag akkorra már megroggyant csapattól. “Pénzügyileg nagyon rossz játékos voltam nekik” – mondta erről a korszakról. Az 1500 eurós fizetését sem tudták kifizetni, felajánlották, hogy inkább menjen el, így került Dunaújvárosba. Később aztán a klub neki is és más vele együtt távozott játékosnak is küldött egy számlát az élelmezéséről és a felszereléseiről. Mindezt úgy, hogy addig egy fillért sem látott a pénzéből.

“Undorodom az egésztől – mondta. – Mi jégkorongozók még mindig olyanok vagyunk, mint a kisemmizett rabszolgák. Úgy kell szerződjünk a csapatokkal, hogy semmilyen jogi segítségünk nincs. Ha bevetődsz egy lövésbe, és eltöröd a lábad, a klubod le sem fog szarni. Nincs biztosítás. Vagy itt van az én betegségem. Mit gondol, ki fog nekem segíteni? Minden magunkon múlik.”

Többször volt szó arról, hogy létrejön egy játékosszakszervezet (ezt a napokban talán sikerült is létrehozni Szlovákiában – HBlog), ezt Durák nagyon szerette volna elérni. “Mintha a történelem előtti időkben lennénk. Amikor ez szóba került, úgy néztek, mintha eretnek ötletről lenne szó, miközben a klubok rendszeresen nem fizetnek, de el sem engedik a játékosokat, és mindezt előre be is kalkulálják.”

Durák legfontosabb célja most az, hogy felerősítse rendkívül legyengült szervezetét. Aztán pedig szeretne visszatérni a hokihoz, ha nem is játékosként, de fiatalokkal foglalkozna edzőként.

“Az utánpótlásképzés még ma is az ósdi posztkommunista rendszer szerint működik. ha valaki nem teljesít elég jól, az edzők megpróbálják erőteljesebben ösztökélni, de hosszabb távon ez nem segít. Finnországban vagy Amerikában ez nem így működik. Valaki vagy képes valamire, vagy akarja, vagy nem. Senki nem stresszeli magát azon, hogy augusztus végén bekerül-e a csapatba. Nálunk ez olyan, mintha ezen múlna élet és halál. A tengerentúlon viszont mindenkinek azt mondják, “take it easy”, élvezd amit csinálsz, senki nem fog felakasztani.”

Egyelőre azonban Durák mindennapjait leginkább a kerti séta tölti ki. Élvezi, ha maga körül a természetet láthatja. Hiszen még rengeteget kell erősödnie ahhoz, hogy új terveit megvalósíthassa. Ehhez a magyar hokiszurkolók nevében is sok erőt és kitartást kívánunk a kemény hátvédnek.