Mibe kerül egy hokicsapat?
A British Ice Hockey portál járt utána a kérdésnek. A britek két EPIHL-csapat költségvetését próbálták meg összeszedni. Nem érdektelen ezt megnézni nekünk sem, hiszen az English Premier Ice Hockey League (EPIHL), azaz az angol liga, amely a brit hoki második szintjét jelenti, számos válogatott játékost foglalkoztat.
Igaz, ők általában a magyarnál egy vagy két szinttel lejjebb játszó nemzeteket képviselnek, de sokszor figyelemre méltó pályafutás áll mögöttük. Ilyen válogatott játékos például egy régi ismerős, a 25 éves litván válogatott Arnoldas Bosas, aki több mint 150 kazah bajnokival is büszkélkedhet és idén 52 meccsen 87 pontig jutott, a 29 éves lengyel válogatott szélső, Tomasz Malasinski (50 meccs 85 pont), vagy éppen a 36 éves, sok nagy csatát megélt és az EBEL-t is megjárt észt Andrej Makrov (14 mérkőzés, 24 pont). Mindhármukat láthattuk is Budapesten az olimpiai selejtezőtornán, amelyet végül Malasinskiék nyertek a mieink előtt.
A MOGO Riga csapatában játszott Miskolcon a Kontinentális Kupában a 27 éves Janis Ozolins, aki az idényt végül valamely európai topliga helyett a Telford Tigers színeiben zárta, 20 meccsen szerzett 33 ponttal. Volt MOL ligások is meglepően nagy számban akadnak itt. Ebben a ligában töltötte az elmúlt évet a 31 éves lett kapus, Martins Raitums, az ugyancsak Csíkszeredából ismerős Pasi Salonen (40 meccs, 43 pont), és Michal Satek (54 mérkőzés, 78 pont). Nem voltak rossz ügynökök Szeredában, de az is biztos, hogy nem rájuk fognak emlékezni a szurkolók évek múltán. Velük ellentétes utat járt be Erik Piatak, aki a Guildford Flamesből szerződött Debrecenbe. Néhány meccsen a Fehérvárban is megfordult, ám tévedésnek bizonyult a később Franciaországban pont/meccses átlag fölé jutó Matic Kralj, aki kacskaringós karrierje során tavaly szintén ebben a ligában landolt. Az EPIHL minden valószínűség szerint legnevesebb játékosa az egy meccs erejéig az NHL-ig is eljutott, többszörös szlovák válogatott Stanislav Gron, aki mögött igen komoly pályafutás áll, és aki alighanem levezetni és tehetségét a korábbinál kevesebb munkával aprópénzre váltani érkezett a brit másodosztályba.
Az EPIHL legutóbbi idényében 10 csapat versenyzett, az alapszakasz 54 fordulós volt, ennek a végén koronázták meg a bajnokot. A brit hagyományok szerint a bajnok az a csapat, amelyik a körmérkőzések végén a legelőkelőbb helyen áll. Az alapszakaszt így egy rendkívül rövid és egyszerű rájátszás követte. A legjobb 8 a negyeddöntőbe jutott, ahol egy oda-vissza meccsen dőlt el a továbbjutó, az elődöntőkben és a döntőben 1-1 meccset rendeztek. Azt már most is lehet tudni, hogy a mezőny nem változik az előző idényhez képest, így ugyanarra a 10 csapatra számíthatnak a szurkolók, mint legutóbb. Az EPIHL csapatok költségvetése jó eséllyel alsó becslésként szolgálhat a MOL Ligához.
A kérdés körül Nagy-Britanniában is sok a ködösítés, de a brit portál a rendelkezésre álló valós adatok alapján igyekezett becslést adni egy erős és egy futottak még kategóriájú csapat költségvetésére. A jégidőt az Altrincham Silver Blade pálya nyilvános fórumán talált adatokból kalkulálták, ez akkor vált publikussá, amikor a Manchester Phoenix elhagyta a pályát. Az utazási költségek alapjául a Bracknell Bees korábbi tulajdonosának közlése szolgált, a játékosok fizetését pedig a játékosok vagy hozzátartozóik által az elmúlt évek során elejtett információkból kalkulálták. A kalkuláció során azzal számoltak, hogy a csapat 30 hétig működik, ezért mindenkinek 30 hetes szerződést vettek alapul. A futottak még kategóriában további spórolási lehetőség lehet, ha játékos-edzőt alkalmaznak, de ez néhány százalékot tud még csökkenteni a büdzsén. A táblázatban a fontban feltüntetett összegek mellett tájékoztatásul a forintösszeget is megadjuk, 400 forintos árfolyammal számolva. Mint látható, a MOL Ligánál egyértelműen gyengébb EPIHL alsó hangon is százmilliós költséget igényel egy szezon alatt.
