• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Bivalyerős németek ellen fejezzük be a világbajnokságot

Németország ellen búcsúzunk most az A csoporttól: hogy csak jövő májusig, vagy hosszabb időre, arra a mérkőzésen nem feltétlenül kapunk választ. Így beharangozónkban csak az előttünk tornyosuló feladatra koncentráltunk. Röviden összefoglalva: a németek majdnem mindenben nagyon jók.

A magyar válogatott szombaton történelmi tettet hajtott végre Fehéroroszország legyőzésével. A diadalnak egyrészt az ad korokon át ívelő dimenziót, hogy 1939 után első alkalommal nyertünk az elitben, azóta pontot sem sikerült szereznünk. Másrészt a fehéroroszokkal szombat előttig 11 alkalommal játszottunk, és mindössze egy döntetlenre futotta ellenük. Ez nem is csoda, hiszen 2003 óta nem estek ki, tavaly és tavalyelőtt is bejutottak a legjobb nyolc közé. Történelmi volt a szombati siker azért is, mert a modern érában még nem győztünk le tétmeccsen ilyen magasan jegyzett csapatot tétmeccsen, a világranglista 9. helyezettjét. Eddig a Kazahsztán elleni 2-1-es siker volt a csúcs a 2013-as divízió 1/A-s világbajnokságon.

Ez a három adat is érzékelteti, mekkora hősök azok, akik Szentpéterváron a válogatott mezében küzdenek. A győzelemmel a csapat esélyt teremtett magának a bent maradás kiharcolására. Ennek egyelőre sok kimenetele lehetséges, ezekkel külön cikkben vetettünk számot, itt most azt boncolgatjuk, hogy mire mehetünk a németek ellen. Velük eddig 19 alkalommal játszottunk, egyetlen győzelmünket 1940. február 3-án arattuk, emellett négyszer döntetleneztünk és 14-szer kaptunk ki, míg a tétmérkőzéseket tekintve két döntetlen mellett tíz vereségünk van. Az utolsó pontszerzésig 1967. február 28-ig kell visszamenni az időben, azóta mind a hat alkalommal kikapott válogatottunk.

A meccs szempontjából azonban a történelemnél fontosabb a jelen, márpedig a németek 2010 – akkor elődöntőztek a kölni vb-n – óta nem látott formában várják a mieinket. Egy fordulóval a csoportkör vége előtt nem pusztán továbbjutó helyen állnak, egyenesen harmadikok. Ehhez az USA válogatottját kellett legyőzniük vasárnap, meg is tették, így a szlovákoké és a fehéroroszoké mellé az amerikaiak skalpja is bekerült idei gyűjteményükbe.

A továbbjutás elkerülése számukra inkább elméleti esély, mint gyakorlati lehetőség, ám ez nem jelenti azt, hogy ellenünk ne teljes erőbedobással küzdenének. Mindezt már az USA elleni mérkőzés után egyértelműsítette a játékosként ezernél is több NHL-meccset játszó Marco Sturm szövetségi kapitány: „Természetesen szeretnénk méltó módon befejezni a csoportkört. Örülünk az amerikaiak elleni győzelemnek, de mostantól a magyarok ellen készülünk. Nem lehet őket lebecsülni, megmutatták, megérdemelten vannak itt a világbajnokságon. Láttuk őket a fehéroroszok ellen, nagyon jól játszottak, megérdemelten nyertek. Nem lesz könnyű meccs, küzdenek, jól korcsolyáznak. Hogy egy vereséggel elkerülhetjük Oroszországot, az fel nem merülhet. Ilyet egy csapat nem engedhet meg magának, ez általában visszaüt. Nyerni akarunk, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.”

Ilyen megalkuvást nem ismerő attitűd jellemzi a csapat játékát az egész világbajnokságon. Ami ennél meglepőbb, hogy a játék minden elemében fel tudták venni a versenyt az amerikaiakkal: fizikai keménységben, strukturált játékban, taktikai fegyelmezettségben. A legtöbbször még attól sem jöttek zavarba, ha kis területen kellett húzogatni a korongot. Egyedül lövésszámban nem tudták – feltételezhetően nem is akarták – tartani a lépést, kevesebb helyzetük azonban nagyobb arányban volt minőségi akció vagy lövés. Az amerikaiak ügyesebbek és gyorsabbak voltak, ám a különbséget könnyedén eltüntették szervezettséggel. Az is feltűnő volt, hogy mérkőzésen belül is képesek taktikát váltani. Gyors letámadással lepték meg ellenfelüket, majd amikor az kezdte átvenni a dominanciát, okosan lassították a játékot. Tudatosságukat és fegyelmezettségüket mi sem mutatja jobban, mint hogy az első két harmadban összeszedett 3-3 kiállítás után a harmadik periódusban úgy sikerült hatástalanítaniuk az amerikai rohamokat, hogy a kritikus időszakban egyszer sem adtak az ellenfélnek emberelőnyt.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Ehhez a minőségi játékoskeret maximális mértékben adott. A csapat négy legfontosabb pillére az Islandersszel az idei rájátszás második körében búcsúzó Greiss kapus, a Holzer és Ehrhoff alkotta – szintén NHL-es – első hátvédpár, valamint a csapatkapitány, a hatszáznál is több NHL-meccs tapasztalatával rendelkező Marcel Goc. Mellette az első sorban a DEL-es Klink és Seidenberg kergeti a pakkot, az USA ellen mindketten elképesztő mennyiségű és minőségű munkát végeztek. A második sor centere az Edmontonban sok lehetőséget kapó, azt 19 góllal és 32 passzal megháláló, 20 éves Leon Draisaitl, aki Maceknek és Noebelsnek osztogat. A keret mélységéről mindent elmond, hogy a házi kanadai tabella első három helyén a harmadik sor támadótrióját találjuk, Schütz és Gogulla 2+5-tel áll, Hager 2+4-ig jutott, de Reimer és Kahun a negyedik egységből is szerzett 4-4 pontot. Kompakt, képzett és nem utolsó sorban türelmes ez a csapat, amely csak arra vár, hogy az ellenfél hibázzon, a lehetőségekre azonnal lecsapnak, és bárki ellen értékesítik azokat. Hatvan perc koncentrációra lesz tehát szükség.

Hogy mennyire élesek a kapu előtt, azt mi sem példázza jobban, mint hogy az eddigi hat meccsen 126 kapura lövésük volt, ebből 18 gólt értek el, ezzel Kanada mellett a második helyen állnak hatékonyságban. Emberelőnyben 6 perc kell nekik a gólhoz, ezzel hatodikok, a hátrányos védekezésük viszont nem olyan jó, 7 és fél percenként kapitulálnak, mi átlagban egy perccel tovább bírjuk, amivel a 8. helyet foglaljuk el, míg ők a 12.-et. Játékuk fizikai karakteréből adódik, hogy viszonylag sokat vannak hátrányban, meccsenként 12:40-et védekeznek négy emberrel, nálunk ez két perccel kevesebb. Hétfőn is fegyelmezetten kell játszanunk.

Nem véletlenül használta Rich Chernomaz szövetségi kapitány a csoda szót, amikor Spiller Istvánnak, az MTI különtudósítójának latolgatta röviden az esélyeket: „Kisebb csodára lenne szükség ismét, és arra, hogy a hoki istenei mellénk álljanak. Ahogyan a fehéroroszok ellen bebizonyítottuk a világnak és saját magunknak is, hogy megfelelő összpontosítással szép eredményt tudunk elérni, most is hasonló teljesítményre lesz szükség. Mindannyian jó játékkal akarjuk zárni a tornát.” Ne feledjük azonban, hogy nemcsak a tornától búcsúzik a csapat, hanem Frank Banhamtől is, aki utolsó meccsét játssza. A 41 esztendős csatár – aki az NHL-ben is játszott – elmondta: akkor sem gondolja meg magát, ha a válogatott jövőre is az élmezőnyben szerepelhet. „A térdem nem bírna ki még egy szezont. Jövőre szeretnék kanadai otthonomban, családi körben, sörrel a kezemben szurkolni a magyaroknak a top vb-n” – nyilatkozta az MTI-nek.

Mindent összevetve annál is nehezebb dolgunk lesz Németország ellen, mint a fehéroroszok ellen volt. A csapat szellemileg topon van, erősek mentálisan és fizikailag is, emellett Marco Sturm kiváló taktikát dolgozott ki a keret számára, amit nagyon fegyelmezetten be is tartanak. Mindez a mieink számára leegyszerűsíti a dolgokat: csak akkor lesz esélyünk, ha mindent még egy kicsit jobban csinálunk, mint Fehéroroszország ellen. Szombaton és vasárnap kiünnepeltük magunkat, hétfőre újabb komplex házi feladatot kaptunk – a többit meglátjuk kedden.

Hősies meccsel zárta a magyar válogatott az idei A csoportos világbajnokságot. Az utolsó percekben gyűrtek le minket a németek, a sorsunk a franciák kezében van.

Minden idők legjobb vb-meccse – a fehéroroszok történelmi legyőzése – után minden idők legextatikusabb első harmadával jelentkezett a magyar válogatott a szentpétervári Jubilejnij csarnok közönsége előtt. Egészen fergeteges teljesítményt nyújtottunk ebben a húsz percben. Ha három góllal megyünk a végén, akkor sem szólhattak volna semmit a németek, de annak is örültünk, hogy 1-0 állt az eredményjelzőn. A vezető találatunkat az egész torna két legjobb magyar támadója hozta össze, Bartalis István szerencsés passza után a Reul védőt lazán átverő Sofron István ügyesen húzta el a korongot a kétségbeesetten kivetődő Greiss kapus mellett, majd bekotorta oda, ahova kellett. A 10. percnél tartottunk ekkor.

De mi minden történt előtte és utána is! Sofron már az első percben kilépett, ám centikkel fölé vágta a korongot, majd kisvártatva Kóger Dániel is szólózhatott, a kapus védett. A gólunk után nem sokkal Bartalis duplázhatta volna meg előnyünket, a komplett német védelmet lekorcsolyázta, pöckölése után a bal vasról csúszott vissza a pakk Greiss mamutjai alá. Összeszedettek, élesek és taktikusan voltunk, időnként úgy nézett ki, mintha mi lennénk negyeddöntősök, és a németek küzdenének a bent maradásért. Bár a kapura lövésekben a hivatalos statisztika szerint ők vezettek 9:8-ra, veszélyes szituációk tekintetében egyértelműen a mi javunkra billent a mérleg nyelve. A bulikat is sokkal jobban hoztuk el, irányítottuk a történéseket, és olyan tempót diktáltunk, amilyet magyar csapat még soha az elmúlt száz évben. A kérdés az volt, lehet-e hatvan percen át ilyen szenzációs hokit produkálni.

A második felvonást áthúzódó emberhátrányban kezdtük, és a németek nem késlekedtek jelezni, hogy a folytatást másképpen gondolják. Felkapcsoltak, sebességet váltottak, nyomtak, lőttek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez az ő harmaduk lesz, de némi beleszólásunk nekünk is volt ebbe, Rajna Miklós is szerepet kért a húsz perc hősei című előadásban. Mindent védett, jó néhányszor mutatott be grandiózus bravúrokat, és a szerencse is mellé szegődött egyszer-kétszer – például egy ijesztő vas alkalmából. A 32. percig tudtuk tartani az állást, ekkor ismét öt a négy ellen támadhattak a németek, és már csak két másodpercük volt hátra, amikor tiszta helyzetben nem sikerült felszabadítanunk. Hager elragadta a pakkot, meglódult, áttette volna Gogullának, ám a bevetődő Vas Márton testéről a most és így tehetetlen Rajna mögött becsorgott a kapuba a játékszer.

Őrült energiákat mozgósított ellenfelünk az egyenlítés érdekében, és amikor összejött, le is lassított valamelyest. Végre mi is kaptunk egy előnyt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ismét átvegyük az irányítást. Sokkal több időt töltöttünk a támadóharmadban megint, igyekeztünk agilisan és kreatívan akciózni, és sikerült is összehozni egy ziccert a változatlanul friss és élénk Sofron jóvoltából. Középre húzott, lőtt, ide-oda pattogott a korong szabadon, Greiss hátborzongató reflexszel szabadított fel. Az 1-1-es állás a két ellentétes karakterű harmadot figyelembe véve igazságosnak volt mondható a második szünetben.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Az utolsó húsz perc német támadásokkal kezdődött, az első helyzetek egyike után kapuvasat lőtt a csoportharmadik, majd nemsokára a vezető góljuk is megszületett. Nem tudtunk felszabadítani, nem ment ki a korong a harmadunkból, Reul verte be távolról. Nem adtuk fel, mentünk előre, ismét jól működött a letámadásunk, ennek köszönhetően bombázhatott a kékről Kevin Wehrs, nagyon picit pattant meg, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a korong a keresztléc alá vágódjon. Ezután is tartottuk a ritmust egy darabig, de dominálni már nem tudtunk, ezt nemcsak a kapura lövések 5-11-es aránya jelzi, hanem az is, hogy csak ebben a harmadban három vasat ért el ellenfelünk.

Az utolsó percekben embertelen nyomást gyakoroltak, ekkor már nagyon nehezen tartottuk őket. Nem a mi igyekezetünk hozott eredményt, hanem az övék, az 58. percben egy újabb hosszas kavarodás után Braun vette be Rajna kapuját ismét távolról. Lehoztuk a kapust, mentünk az egyenlítésért, de csak lövésig jutottunk, helyzetig nem, üres kapura bekaptuk a negyediket, 4-2 lett tehát a vége.

A rendes játékidős győzelem talán messze volt – a második és a harmadik harmad alapján –, de az újabb pontszerzés közel, sajnos nem jött össze. A válogatott így is megérdemel minden dicséretet, rettenetesen sokat tanultunk és fejlődtünk ezen a világbajnokságon. Tényleg jobb csapat lettünk, mint valaha, bebizonyítottuk, hogy érettek vagyunk ehhez a szinthez is. Három legjobb játékosunknak Szirányi Bencét, Sofron Istvánt és Bartalis Istvánt jelölték, nekik külön gratulálunk.

A tornának számunkra ezzel vége, de hogy hol folytatjuk jövőre, kedden dől el. Ha a franciák rendes játékidőben verik Fehéroroszországot, A csoportosak maradunk.

Az első három mérkőzés után a fiúk elhitték, hogy fel tudják venni a versenyt a többiekkel. Ezt Rich Chernomaz mondta, de Marco Sturm is dicsérte csapatunkat.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Gratulálok a német válogatottnak a győzelemhez. Nagyon intenzív, kemény, harcos mérkőzést játszottunk. Úgy kezdtünk, ahogy szerettünk volna, megszereztük a vezetést, sokat lőttünk kapura. Az ilyen szoros meccseken nagyon fontos, hogy hogyan ragadja magához egyik vagy másik csapat a lendületet, hogyan és miért tudja egyik vagy másik átvenni a kezdeményezést. Két nagyon fontos tényező van ebben, a kiállítások és a ki nem kényszerített hibák. Mi ma két olyan gólt is kaptunk, amely eladott korong után következett. Az elsőt emberhátrányban, ebből egyenlített Németország, a másodikat a harmadik találatnál. A második harmadra jobban jöttek ki, mi szervezetlenek lettünk a védekezésünkben, többször is szerencsével kerültük el, hogy gólt kapjunk. Németország nagyon jól játszott,ha ilyen szellemben folytatják a továbbiakban is, messzebb is juthatnak.

A világbajnokság alatt mentálisan fejlődtünk a legtöbbet. Az első három mérkőzés után a fiúk elhitték, hogy fel tudják venni a versenyt korcsolyázásban a többiekkel. Rájöttek: ahhoz, hogy nyerni tudjunk, a legfontosabb, hogy tartsák magukat a játéktervhez. Ahhoz még nem voltunk elég erősek, hogy tartósan nyomást tudjunk gyakorolni az ellenfelekre, ezeket sokszor a rossz első passzok akadályozták meg, így kevés helyzetet tudtunk kialakítani támadásban. Az egyik legfontosabb feladat, hogy javuljunk a védekezésben, akkor több figyelmet tudnánk fordítani a támadásépítésre. Igazán Fehéroroszország ellen lehetett érezni, hogy megérkeztünk a világbajnokságra. Megnyugodtunk, meg tudtuk valósítani az elképzeléseinket. Ehhez sok tapasztalatra van szükség, ezért lenne fontos, hogy minél több elithez tartozó csapat ellen tudjunk készülni a világbajnokságokra.”

Marco Sturm (szövetségi kapitány, Németország): “Már a meccs előtt is tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz. A magyarok tűzben égve jöttek ki a jégre, és rengeteg gondot okoztak nekünk az első harmadban. Mi nem voltunk teljesen készek a harcra ekkor, talán a vasárnap esti kemény meccsünk miatt. A második harmadra visszataláltunk a megfelelő útra. De továbbra sem volt egyszerű a feladatunk, mert a magyarok jól küzdöttek, és a kapusuk is remekül védett. Szerencsés, de nagyon fontos győzelmet arattunk. Jóleső érzés így nyerni.”

A hétfői mérkőzés találatai alant láthatóak.