• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Vay Matthewséknak is megmutathatja

A franciák elleni csalódást keltő eredmény és játék után a finn meccsen minden szempontból talpra állt csapatunk. Óriási mérkőzést láthattak a szurkolók és a televízió előtt ülők. Egy nap pihenő után ismét egy elithez tartozó csapat, az amerikaiaké következik. Vay Ádám marad a kapuban.

Az amerikai válogatottak a világbajnokságokon általában nem a sztárokról szólnak. Egyetlen NHL-es mércével mérve is nagy sztárjuk Nick Foligno, aki a Columbus Blue Jackets csapatkapitánya. A keretben inkább fiatal tehetségek, gyakran NHL-en kívül edződő játékosok kapnak meghívót. Nincs ez másként idén sem, bár az is igaz, ekkora számban nem szoktak az NHL alattiakra támaszkodni. Az NCAA-ből, vagyis az egyetemi bajnokságból például nem kevesebb, mint hét játékos szerepel a válogatott színeiben, de van három AHL-es és a fiatal Auston Matthews személyében svájci élvonalban pallérozódó játékos is. Nem véletlen, hogy övék a legfiatalabb csapat, a keret átlagéletkora nem éri el a 23 évet. Hozzájuk csak Kanada mérhető, ahol 24 év alatti a mutató, a többi válogatottnál jellemzően 26 és 27 év között van. Még a védelemben sincs olyan játékos, aki 1990 előtt született volna, ami elképesztő adat.

Az első sorban a rutint képviselő Folignón és Maroonon kívül a Detroit fiatal csatárát, Dylan Larkint találjuk, aki első NHL-es szezonjában 45 pontig jutott. A második sor karmestere Matthews, róla és finn vetélytársáról, Patrik Lainéról már mindent elmondtunk. Mellette az AHL-es Schroeder és Vatrano megy a széleken. A harmadik sorban a csapatkapitány és rangidős Hendricks mellett két főiskolás, az egyaránt 21 éves Motte és Compher kergeti a pakkot, míg a negyedik sorban az AHL-es Hinostroza irányít az NCAA-ben játszó Fasching és Wood között, ők mindhárman 21-22 évesek. A házi kanadai tabellát az 1996-os születésű Larkin és az egy évvel fiatalabb Matthews vezeti, 5-5 ponttal.

Ez az amerikai csapat 5-1-re kapott ki Kanadától, viszont a finnekkel nagyon szoros meccset játszott, ahol végül 3-2 arányban nyertek az északiak. Emellett 6-3-ra verték a fehéroroszokat, csütörtökön pedig megerőltetés nélkül 4-0-ra a franciákat. Jelenleg a csoport harmadik helyén állnak négy meccsen szerzett hat pontjukkal, minden bizonnyal Szlovákiával kell majd megküzdeniük azért, hogy ezt a helyet meg is tartsák a csoportkör végére.

A mieink összeállítása sok esetben a bemelegítésig hadititok ezen a vb-n, volt hogy még a játékosok sem tudták előre, hogy kire számít aznap Rich Chernomaz szövetségi kapitány, előfordult, hogy a stáb mind 25 játékosra felkészült az öltözőben, mert nem árulták el az edzők, hogy kinek kell beöltöznie aznap.

Mindig az egyik legérdekesebb kérdés, hogy hány hátvédet nevez a szakvezetés az adott mérkőzésre. Az első három mérkőzésnek hét hátvéddel vágtunk neki, Finnország volt az első ellenfél, amely ellen 8 bekket vetettünk be. Ez pénteken is így lesz. Ebben az alakzatban a Vas Márton, Stipsicz Bence alkotta duó a legstabilabb bekkpár, mindketten nagyon komoly tartást adnak a csapatnak, a 19 éves Stipsicz jégidejéhez mérten a mínusz 2-es plusz/mínusz mutató nagyon komoly teljesítményt takar. A finnek ellen a párokat is megkavarta kicsit Chernomaz, Wehrst levette Dudas mellől és berakta Szirányi mellé, míg Sagert felkerült miskolci csapattársa mellé. A 3-0-s eredmény és a mutatott játék fényében nem meglepő hogy ezen a téren nem lesz változás Amerika ellen sem.

A nyolc hátvéd mellett természetesen kevesebb csatár jutott szóhoz, Banham és Kovács Csaba maradt ki a keretből két napja, aktuálisan pedig két fiatal, Erdély Csanád és Nagy Krisztián pihen. Az első sorokban a Sofron, Bartalis és a Galló, Sarauer páros jelentette a stabilitást, ezt leszámítva elég változatos hármasokkal rohamoztunk. Ezúttal Kovács Cs. és Sebők kerül nevezett duók mellé az első két egységbe. A romboló egységbe Vas János került Benk és Magosi centereként, míg Banham két klubtársával, Nagy Gergővel és Kóger Dániellel szaladhat.

A kapuban óriási teher nehezedik majd Vay Ádámra. Nem túlzás azt állítani, hogy két napja bemutatott tökéletes performansza nyomán megismerte a nevét a világ. Sokan már el is adták őt külföldre virtuálisan, de hogy ez a valóságban is megtörténjen, ahhoz további tökéletes teljesítményekre lesz szüksége. Pénteken kiderül, hogyan teljesít egy újabb szupererős csapat ellen, akkor, amikor már van veszíteni valója.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Mondani sem kell, az USA ellen sem győzelmi reményekkel lépünk pályára, piszkosul dinamikus, gyors és sokat korcsolyázó csapat az amerikaiaké, amely a fizikai hokiban is otthon van. Taktikai fegyelmezettségük a finnekéhez mérhető, újabb nagyon komoly próba előtt állunk tehát. Az egyértelmű, hogy az ilyen ellenfelek ellen továbbra is az lehet a cél, hogy tegyük pokollá az ellenfél életét, ne adjuk könnyen a győzelmet, küzdjünk hatvan percen keresztül keményen és okosan, és ha lehet, eközben a támadások lehetőségét se adjuk fel.

Nem sikerült megismételni a Finnország ellen mutatott játékot, de az eredményt tekintve csapatunk helytálltunk. Az első harmadot ismét lehozta döntetlennel, és a végén gólt is lőtt az észak-amerikaiaknak. A különbség nagyon nagy volt, a 8 kapura lövésünk borzasztóan kevés.

A Finnország elleni látott játékot hozta az első harmad. Aktív magyar válogatott, a kapu előtt a területet többnyire uraló védelemmel és kiemelkedő kapusteljesítménnyel. Az amerikai csapat nyomást helyezett ránk, folyamatosan jött előre, de nem tudta megtörni sem ellenfelét, sem Vay Ádámot. Az első harmad kapura lövési aránya nem lett matyóhímzés, 15:1 oda, de nem ebből kellett kiindulnunk, mert sem nyomasztó fölény, sem számszerű előny nem alakult ki, és az az egy lövésünk is nagyon jó helyzetfelismerés után született. 0-0 állt a táblán, bőven volt mibe kapaszkodnunk a folytatást illetően. Minden egyes gól nélkül töltött perccel fokozódott a nyomás az USA kiváló csapatán és nőtt a büszkeség a mi oldalunkon. A cél nem lehetett más, mint a leggyengébb időszaknak tartott második harmad minél hatékonyabb átvészelése. Mindenképpen top sztori, hogy a harmadban egy kétperces kettős emberhátrányt is kivédekeztünk, a 15 amerikai lövés jelentős része ekkor született, de tiszta ziccert nem voltak képesek kialakítani, hatalmas munkát vittünk a jégre ekkor és mind a húsz percben.

Bár pillanatok alatt megdupláztuk kapura lövéseink számát, mégsem lett a mi harmadunk ez. Pedig Vatrano színészi teljesítménye után még előnybe is kerültünk, de ez megint nem sikerült színvonalasra, de legalább eltaláltuk a kaput megint. Sebaj, jöhetett a hátrányos védekezés, az eddig kiválóan ment. De csak eddig. Pedig Sarauer és Vas János elrohant 2-1-re, de egy rossz keresztpasszt azonnal megbüntettek. Folignót a leshatáron ugratták ki, bevágta a hosszú felsőbe. 1-0. Kifejezetten tanulságos, hogy hányadik ilyen gólunkat kapjuk jó csapatok ellen. Amikor lefordulásból ők kontráznak meg minket egy támadó harmadbeli pontatlanságot követően. Sajnos behorpadt a védekezésünk, 18 másodperccel később Hinostroza újabb felső sarkos találatával már 2-0 állt a táblán. Ezen a mérkőzésen még a finnek ellen látottnál is kevesebb területünk volt a támadásépítésre, az amerikaiak nagyon aktívan játszottak, semmilyen magyar kibontakozásban nem voltak partnerek. Ez nagyon megnehezített dolgunkat, és ezúttal senki nem volt képes csapatunkból túljárni az USA-bekkek eszén, gyorsaságán. Rendeztük sorainkat, hátul kevesebbet kellett aggódni. Sajnos Larkin ártatlannak látszó akciója végén az alapvonal mögül meglepte kapusunkat, ezzel a hajrában 3-0-ra változott az állás. A játékrész során egyszer kapuvasat lőttünk, Sarauer a kapu előtt nagyon közel járt a szépítéshez. Az esetet videobíróval vizsgálták, de egyértelműen nem volt benn.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A harmadik harmadot komoly zavarban kezdtük, feltűnően sok volt a pontatlanság, esés-kelés, de ellenfelünk sem volt penge, kiváltképp a befejezéseknél. Kicsit elfáradtunk mentálisan. Jókor jött egy újabb emberelőny a javunkra Ez volt a legéletképesebb ezen a napon. Sofron került igén jó helyzetbe, de a blokk mentett. A gyors játékot folytatták az amerikaiak, ami nem meglepő, és az utolsó tíz percben ez már elég sok volt nekünk. Előbb Foligno, majd Murphy is bevette Vay kapuját, ekkor már folyamatosan túl sok szabad területet hagytunk ellenfelünknek. 5-0 az 56. percben. Az energia fogyott, de a lelkesedés nem, pedig csak a gólkülönbség volt kérdés már hosszú ideje. Három perccel a vége előtt újra kiült egy amerikai, végre pörgősen, pontosan és jól járattuk a korongot. Sofron egy jó lövéssel tesztelte Kinkaidet, majd nem sokkal később Sarauer, Bartalis, Sofron háromszögelés végén 20-asunk lőtt a kapuba, így 2:01-gyel a vége előtt 5-1-re javítottuk az eredményjelzőn az állást. Hosszú idő után találtunk a kapuba, éppen itt volt az ideje, és külön öröm, hogy szépségdíjas összjáték végén sikerült ziccert kialakítanunk, amit értékesítettünk is.

A 37:8-as kapura lövési mutató jól jelzi, milyen meccset játszottunk. Közel sem lehettünk olyan elégedettek, mint a Finnországtól kapott verést követően. Sajnos a támadásaink minimális számúak voltak ezen a mérkőzésen, és Vay Ádámnak ismét nagyokat kellett tornáznia. Két fontos találkozónk maradt, azokon kell ismét bizonyítani. Kezdésként szombaton a kőkemény és kellemetlen stílusú fehéroroszok ellen. Ott ennél sokkal több kell majd, de láttuk már ezen a vb-n is, miként épül újjá a magyar csapat 24 óra alatt.

Rich Chernomaz nem palástolta csalódottságát az Egyesült Államok elleni vesztes mérkőzés után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Mit is lehet mondani egy olyan meccs után, amelyen összesen csak nyolcat lőttünk kapura? Az amerikai válogatott megérdemelten győzött, ennyivel is. Finnország ellen 3-0-ra vesztettünk, akkor jóval keményebben, összeszedettebben játszottunk, mint ma, sokkal kevesebb gólhelyzetet engedélyeztünk nekik. Ma nem koncentráltunk eléggé, így a védekezésünk is leromlott a finn meccshez képest, miközben a támadásaink ugyanúgy hatástalanok voltak. Rengeteg szabad területet adtunk az amerikaiaknak, és ők ezt kihasználták, ahogy minden jó csapat teszi. Csalódott vagyok, ma rengeteg olyan hibát követtünk el, amelyek a nem megfelelő összpontosítás számlájára írhatók.Nem korcsolyáztunk eleget, rengetegszer hoztunk rossz döntést a koronggal, rosszul próbáltuk járatni, rosszul cseréltünk. Az 5 amerikai gólból háromhoz is komoly segítséget adtunk ezekkel a hibáinkkal. Az elit világbajnokságon játszunk, benne van, hogy kikapunk, de azt elvárom, hogy igyekezzünk betartani a taktikánkat. Vay Ádám jól védett, de a csapat sokszor hagyta a pácban, nem segített neki, hagyta, hogy szétlőjék. Holnap újabb fontos mérkőzés következik a fehéroroszok ellen. A mostani meccs végén azt kérdeztem a fiúktól, hogy szeretnék befejezni a világbajnokságot? Jól, vagy rosszul játszva? A hazájukat képviselik, és erre büszkének kell lenniük, így azt várom, hogy ismét a megfelelő játékot játsszák majd.”

John Hynes (szövetségi kapitány, Egyesült Államok): “Nagyon keményen kellett küzdenünk a győzelemért. Tudtuk, hogy a magyarok minden erejükkel küzdeni fognak, ráadásul egy nagyon jól felkészített, remekül szervezett csapat. Az első harmadban keményen ütköztek, jól védekeztek, nem találtuk az utat a kapuhoz. Türelmeseknek kellett maradnunk, fegyelmezetten kellett játszanunk, hogy kiharcolhassuk a győzelmet.

A pénteki mérkőzés találatai alant láthatóak.