Amiben fejlődhet még a Miskolc

A Jegesmedvéké a legjobb férficsapat a borsodi megyeszékhelyen, de van valami, amire a további előrelépés érdekében még komoly figyelmet kellene fordítani.

Szenzációs sorozattal kápráztatja el a miskolci felnőtt jégkorongcsapat a hazai jégkorong-társadalmat és kényezteti  a szurkolóit. Sorozatban egymás után kétszer ünnepelhetett MOL Liga-győzelmet és hódította el az ezzel járó magyar bajnoki címet, továbbá a tavalyi Magyar Kupa-siker után címvédőként várhatja a hét végén esedékes négyszereplős final fourt is.

A dicsőség fényét emeli, hogy a MOL Liga rájátszását tavaly és az idén is söpréssel abszolválta, azaz az elődöntő és a döntő egyetlen összecsapásán sem talált legyőzőre. Tette ezt olyan csapatokkal szemben, amelyek közül az érsekújvári gárda a következő szezonban már jó eséllyel a szlovák Extraliga tagja lehet, a MAC pedig a szezon előtti felkészülés során EBEL-csapatot is megleckéztetett. A Magyar Kupa megszerzéséhez egy éve Székesfehérváron a hazai EBEL-esek legyőzésére volt szüksége a DVTK-nak.

Elmondható, hogy ritka nagy siker ez a borsodi fővárosban, ahol az utóbbi években a legnagyobb tömegeket vonzó látványsportágak terén a  férficsapatok nem tudtak maradandót alkotni. Miskolc mint az ország egyik legnépesebb városa megérdemelte már ezt az igazán szerethető csapatot. Jó volt nézni az ünneplést és megható volt olvasni a feliratos molinókat, melyeken a csapat történetének több évtizedes múltját  hirdették.  A siker kétségkívül tudatos építőmunka eredménye, hosszabb ideje tart.

Az út, amit járnak, inkább emlékeztet a székesfehérvári felemelkedésre, és eltér attól, ami a Dunaújváros korábbi vagy a MAC mostani fejlődését jellemzi. A modell leegyszerűsítve arról szól, hogy szerezz jó szakembereket a felnőtt csapathoz, igazolj le 5-6 ütős hazai és ugyanennyi értékes külföldi légióst, megerősítve a csapat érett játékosait, esélyt adva a 3-4 legtehetségesebb saját nevelésű hokisnak. Párhuzamosan ezzel az utánpótlás magasabb korosztályaiba főként határon túli magyar játékosok importjával próbálj versenyhelyzetet teremteni a fiatalok között.

A felnőtt korosztály lendületét azonban nem sikerült még a fiatalabbaknak átvenniük. A komoly történelemmel rendelkező klubnak nem sok babér termett az utánpótlás-bajnokságokban. Az igazsághoz tartozik, hogy rengeteg a tehetség a régióban, hiszen a felnőtt válogatott mellett majd minden utánpótláscsapatban szerepelnek innen beválogatott sportolók. A konkrét nevek sorolásától azért tekintek el, mert méltatlan lenne, ha bárki is kimaradna, de tény, hogy az utóbbi években az U15-től az U20-ig több miskolci jégkorongozó is szerepelt a sikerek kovácsai között, és a helyieknek bizonyára feledhetetlen volt az a junior-világbajnokság, amelyen Ritó László aktív közreműködésével harcolta ki a feljutást a juniorválogatott.

Mindezen értékek mellett nem lehet szó nélkül hagyni a tényt, hogy a város a sportág hosszú történelmi gyökerei ellenére sem dicsekedhet utánpótláscsapatainak magyar bajnoki sikereivel. Az érmek hiánya mellett meg kell említeni, hogy a most záruló korosztályos bajnokságokban még a dobogós helyekért folyó küzdelemről is lemaradtak, és jobbára így volt ez a megelőző években is.

A korábbi párhuzamhoz visszatérve, úgy hat éve hasonló helyzetben kezdte az építkezést a hazai jégkorong fellegvárának számító székesfehérvári utánpótlás. Annak idején a dunaújvárosi és az újpesti, majd a káposztásmegyeri nevelőmunka dominált a felnőtt korosztály alatti bajnokságokban, és erősen bontogatta szárnyait a MAC is, mint a legjelentősebb trónkövetelő.

A Fejér megyei klub mert nagyot lépni, és Kercsó Árpádot ? valamint tehetséges észak-amerikai edzőket ? csatasorba állítva létrehozta saját akadémiáját. Nem titok, a siker gyorsítása érdekében sok tehetséget sikerült megszerezniük a mestert mindenhová követő székely diaszpórából, valamint a közelben lévő dunaújvárosi műhelyből, sőt a főváros IV. kerületéből is. Az ezen alapokon elindult fejlesztés azonban odáig jutott, hogy az utóbbi két évben a korosztályos bajnoki döntők többségében az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia és a MAC Budapest küzd az aranyéremért, és ezek adják az utánpótlás-válogatottak gerincét is.

Az utánpótlás-nevelés elkötelezett és professzionális modellje eltérő utakon ugyan, de hasonló módon azt eredményezte, hogy a MAC és a Volán úgy vívja küzdelmeit, hogy négy hazai korosztályban is éremért játszanak csapataik, miközben a nemzetközi ligákban és kupákban alapszakaszt nyerve a legjobb dobogós helyekért küzdenek. Hétfőn például egy időben három helyszínen csatáztak a két műhely tagjai. Nagyon komoly merítés alakult ki a magyar hoki számára ezáltal, amiből hosszú távon tud építkezni a kedvenc sportunk.

A miskolci felnőttcsapat most kezdi azt a szintet közelíteni, ami az EBEL-ben is helytálló székesfehérváriakat jellemzi. Ám a szinten maradás hosszú távon nehezen képzelhető el az alsóbb korosztályok versenyképessé tétele nélkül. A miskolciak az 5-6. helyen végeznek a legtöbb korosztályban, ifiben a 8.-ok lettek. A most már meglévő fiatal tehetségek csapatként elérendő sikeréhez még tenni kell az arra hivatott sportvezetőknek. Ahhoz, hogy a jövőben valóban hosszú távon zúghasson a “Hajrá, Miskolc!”, érdemes a nemzetközi, illetve a már ismert és sikeres magyar gyakorlat implementálásán elgondolkozni.