Véget ért egy fejezet

A Jégkorongblogon mostantól nem lehet kommentelni.

Nem először történt ilyen. Hanem másodszor. Először napra pontosan harmadik születésnapunkon, 2010 novemberében jelentettük be, hogy mivel a tartalom más, mint amilyennek mi ? a magyar hoki érdekében, jó lesz ez alapon ? reméltük és látni szerettük volna, ezért változtatnunk kell.

Igen: a tartalom. A komment ugyanis ebben a műfajban, ennek a műfajnak a fénykorában a tartalom integráns része volt. Nem olvasta mindenki, de sokan olvasták, és sokan vontak le belőle akár egyes klubok vagy a sportág egésze szempontjából meghatározó következtetéseket. Ez pedig a mi felelősségünk is volt.

Az internet nemcsak azt jelenti, hogy a szólás szabad, hanem azt is, hogy nem kerül semmibe. Ez soha azelőtt nem volt így. Az internet annak a lehetőségét teremtette meg, hogy bárki elmondhassa a véleményét. A blogvilág kinyitotta a kapukat, és egy idő után a fősodratú média sem tehetett másként, ha nem akart lemaradni.

A Jégkorongblog előbb ennek a szférának a részeként, majd később hírportálként ? a kommentezés lehetőségét újranyitva ? is élen járt ebben. A magyar jégkorong nyilvánosságának megteremtésén, az így egyben sehol máshol el nem érhető hírek közreadásán, a sportág iránt rajongók információéhségének kielégítésén túl alapvető fontosságú volt számunkra a közösségépítés. Talán nem vagyunk nagyképűek, ha úgy érezzük, egyik vállalt célunk tekintetében sem vallottunk szégyent.

Időközben azonban a világ és benne az internet ? vagy fordítva ? jelentős mértékben megváltozott.

A kisközösségek nagyra nőttek, és egyre egyértelműbbé vált az is, hogy a szólás szabadsága nem mindig jár együtt a szólás felelősségével. Ez nem a mi felismerésünk. Ez világjelenség. Új generációs szájtok-portálok sora iktatja ki a kommentelést. Magyarországon ezt még kevesen vállalják, inkább küzdenek ? részben azért is, mert a kattintás pénz.

Nekünk nincsenek ilyen problémáink. A Jégkorongblog soha nem aratott, mindig csak vetett, ezért mindig csak egy kérdésünk volt: mire van szükség ahhoz, hogy a közösség egészségesen fejlődjön és gyarapodjon tovább, és mi az, ami már akadályozza ezt a folyamatot?

2010 novembere után ismét eljött a pillanat, amikor arra jutottunk: kommentekre itt már nincsen szükség. A közösség elég erős ahhoz, hogy enélkül is életben maradjon, és ha akarja, megtalálja a módját, hogy vitáit másutt folytassa tovább. A terméketleneket is beleértve. Mark Zuckerberg gondoskodott mindenről, lelke rajta.

Annak, ami itt nálunk ? különösen a MOL Liga-vonalakon ? az utóbbi időben gyakran folyt, mi nem kívánunk a továbbiakban teret adni. Tisztában vagyunk vele, hogy ennek a döntésnek sok olyasmi is áldozatául esik, amiért kár, de ilyen helyzetekben ritkán adódik win-win szituáció.

Érdemes beleolvasni az öt és fél évvel ezelőtti döntésünk fogadtatásába. A legtöbben apokalipszist vizionáltak, nagy kérdés, hogy lesz-e 4. születésnap, vetették fel sokan. Nos: lett. Úgy, hogy az olvasottságunkban rövid távon is alig volt visszaesés, és úgy, hogy a mentális egészségünkben jelentős előrelépéseknek örvendhettünk. Kárt a magyar jégkorongnak sem okoztunk akkor. Éppen ellenkezőleg.

Azóta a 8. születésnapunkon is túl vagyunk, és csináljuk tovább. Terveink szerint egészen addig teszünk így, amíg nem jön valaki, és nem csinálja ennél sokkal jobban. Addig is: hajrá, magyar hoki!