Régen tényleg minden jobban működött?
Fantasztikus portálra bukkantunk, benne hihetetlen történetre. Akik a régi BS-t szerették, ki ne hagyják!
A Budapest Sportcsarnok emlékoldala jó ideje fut, de csak most ástunk a mélyére. Akik jártak a létesítményben, átéltek ott nagy csatákat, azoknak ajánlott körbenézni a kiváló oldalon.
Nagyon sok minden más mellett arra találtunk szép példát, hogy mire képes az akarat, a jóindulat és az összefogás.
“BS-bravúr. 1989. január 27. péntek (MTI) ? Akár a rekordok könyvébe is bekerülhet az a produkció, amelyet a Budapest Sportcsarnok műszaki gárdája vitt véghez csütörtökön és pénteken. A létesítmény dolgozói csütörtökön műanyag fóliával, parkettával és Graboplast szőnyeggel borították be a küzdőtéri jégpályát, s néhány óra leforgása alatt a sportlétesítményt koncertteremmé alakították át. Az esti órákban így példás rendben, nagyszerű körülmények között rendezhették meg a világhírű Bros együttes koncertjét, 13 ezer néző előtt. Az esti esemény nézőközönségének ? legalábbis a küzdőtéren elhelyezkedőknek ? fogalma sem volt arról, hogy jégre vitték…
A BS-bravúr értékét növeli, hogy az átlagosnál jóval igényesebb Bros együttes menedzsere alig néhány nappal a budapesti fellépés előtt két koncertet is lefújt, előbb Hamburgban, aztán Bécsben, mert nem találta megfelelőnek a feltételeket, a biztonsági rendelkezéseket. A csütörtök este 10 óra tájban véget ért Bros-fellépés után ? az együttes vezetője már a színpadon háláját fejezte ki a közönség mellett a házigazdáknak is, és szeptemberre újabb budapesti vendégszereplésre tett ígéretet ? a csarnok dolgozói azonnal munkához láttak, s ennek köszönhetően péntek kora délelőtt már ismét jégkorongpálya díszelgett a küzdőtéren ? készen az esti Magyar Nemzet Kupa nemzetközi mérkőzésekre.”
1989-ben lehetséges volt az, ami két és fél évtizeddel később már lehetetlennek bizonyult Budapest és az ország legnagyobb termében. Pedig a mai már nem is csak szimplán sportcsarnok, hanem multifunkciós aréna.
A címben szereplő kérdést ne értsék félre, az önmagának való, szomorkodós múltba merengés nem kenyerünk, de ez a példa mégis kihozta belőlünk ezt a címet. Máskülönben várjuk az ellenpéldát, ha jobban nem is kellene csinálni, de legalább ugyanúgy, mint 1989-ben, amikor az emlékezetesen karakteres illatú gumiszőnyeggel megoldották az ilyen komoly technikai feladatokat is.
Talán fentiek is megmutatják, hogy miért szerette mindenki a régi BS-t, és miért nem mondható el ugyanez a jelenlegi Papp László Budapest Sportarénáról. A megoldás helyett a megmagyarázás időszaka jött. Az előbbiben a sportolók voltak a főszereplők és a nézők álltak a központban, az utóbbiban az üzemeltetők kényelme, kénye-kedve és a biztonsági szolgálat intenzív, buta jelenléte viszi a prímet.
