Kemény munkát végzünk, ami az egész karrieremre hatással lesz

Vértes Nátán, a fehérvári U16-osok kiváló csatára gőzerővel készül a lillehammeri ifjúsági olimpiára. Részletesen elmesélte, hogy hogyan.

A 15 éves Vértes tavaly nyáron Vierumakiban harcolta ki a részvételt a február 12?21. között esedékes nagy seregszemlén. A selejtezőkön a 7. helyen zárt, egyebek közt olyan hokiországok ifjú reprezentánsait tartva maga mögött, mint Fehéroroszország, Lettország vagy éppen Kanada. Az apró gyermek korától kivételes tehetségnek tartott fiatalember már nagyon várja az olimpiát, de addig sem tétlenkedik, az edzések mellett nagyüzemi mennyiségben termeli a pontokat és a gólokat az U16-os bajnokságban. Az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia rengeteg gólt szerezve végzett az élen a középszakaszban, és ennek a csapatnak a legeredményesebbje Vértes, aki 24 mérkőzésen 71 találattal és 45 assziszttal áll. Ez akkor is meghökkentő szám, ha tudjuk, hogy a korosztályban még hatalmasak a különbségek a csapatok és az egyes hokisok között is. A gól- és pontkirályjelölt támadó egyébként az U18-asoknál is bemutatkozott már.

Fotó: MJSZ

Vértes Nátán nemcsak az ütővel és a koronggal, de a szavakkal is jól bánik, az olimpiai felkészülésével kapcsolatos kérdésünkre terjedelmes ? és több, mint lendületes ? monológgal reagált, amelyet minimális szerkesztés után teszünk közzé:

“Úgy érzem, mentálisan, lelkileg és fizikailag is teljesen felkészültem, tele energiával utazom Norvégiába. Már nagyon várom, hogy ott lehessek. Február 8-án indulunk, ott is lesz lehetőségünk edzeni, jégen és szárazon is, lesz időm megszokni a kinti légkört. Február 12. és 21. között lesz a verseny. Szerencsére sok szabadidőm lesz, meg tudom nézni a várost, tudok pihenni, belenézhetek a többi versenybe is.

Rengeteg pozitív impulzus ért, mióta az olimpiára készülök. Nagyon jó érzés volt aláírni az olimpiai sportolói szerződést, ami egyben egy Gerevich Aladár-sportösztöndíjat is magába foglal. Február 2-án lesz az eskütételem.

Szeretném a lehető legjobb eredményt elérni, úgy érzem, eddig mindent megtettem, minden körülmény adott. Büszkeséggel tölt el, hogy képviselhetem Magyarországot, a magyar jégkorongot, a klubcsapatomat, edzőimet, a családomat, a szurkolókat.

Keményen és elszántan készülök, október óta a serdülőedzések mellett heti háromszor Kiss Dáviddal tréningezünk, napról napra átvesszük a feladatokat, kitérünk minden apró részletre, amelyekkel tizedmásodperceket tudunk javítani, hiszen kint mindig minden kevésen fog múlni. Nagyon sok rávezető feladatot csináltatott velem Dávid, amelyekkel a koritechnikámon, a robbanékonyságomon, a lövéserősségemen és a lövéspontosságomon is tudtunk javítani. Az edzések előtt szárazon is mindent megteszek, hogy sikeres legyen a felkészülés. Létrázok, lépcsőzök, sprintelgetek.

Úgy érzem, nagyon hasznos és kemény munkát végzünk, ami az egész karrieremre kihatással lesz. Dávid nemcsak a fizikai felkészülésemre helyez nagy hangsúlyt, hanem a lelkire és a mentálisra is, emiatt nagyon hálás vagyok neki. Volt edzésünk, ahol feljött Bartalis Isti lőni és cselezgetni velem, a minap pedig a MOL ligás csapattal edzhettem. Az ilyen dolgok rengeteg plusz energiát adnak.

Az Akadémia, illetve a klubcsapatom vezetősége (Fekti István, Ocskay Gábor, Elekes Szentágotai Blanka) mindent biztosítanak, az edzőim (Faragó Gyula, Kercsó Árpád, Láday András) nap mint nap erősítenek. Meg kell említenem a jégkorongszövetséget, a bírókat, a csapattársaimat, a nagyobb játékosokat, a barátaimat, a kisebb korosztályok játékosait (akik példaképként tekintenek rám), az iskolámat, az osztályfőnökömet (aki mindenben mindig segít), a szülőket, a rolbásokat, a büféseket, egyszóval mindenkit, hiszen mindenkinek van hozzám pár jó szava, ami erősít, feltölt. Nem is tudják, hogy milyen sokat jelentenek ezek nekem a nehezebb pillanatokban. A felkészülésemet nagyban segítette dr. Fischer Miklós is, az Akadémia sportpszichológusa, aki különböző technikákat mutatott arról, hogyan kapcsoljak ki mindent, hogyan készüljek mentálisan a versenyre. Bedő Botonddal és Árkovics Bálinttal is edzettem, amíg Dávid az U20-as világbajnokságon volt decemberben, ők is segítettek abban, hogyan tökéletesítsem a feladatok végrehajtását.

Az utolsó néhány hetet nagyon meghúzzuk, GoPro kamerákkal vesszük fel az edzéseket, hogy lássam magamat kívülről, és így még jobban rögződjön a fejemben minden, a kanyarok íve, a lépések száma, a lövéseim pontossága. Minden feladatot időre végzünk, folyamatosan versenyzem önmagammal, arra törekszem, hogy minden edzésen le tudjam győzni az előző napi Vértes Nátánt.

Hát, azt hiszem, leírtam mindent, ami bennem volt. Remélem, nem túl sok?”

Nos, egyáltalán nem volt sok, és egy kérdést még feltettünk. Azt, hogy mi lehet az a lehető legjobb eredmény, amiről szó esett. A válasz: “Hát, úgy állok hozzá, hogy mindent megteszek azért, hogy arannyal a nyakamban jöjjek haza. Ahogy mondtam, az már önmagában óriási dolog, hogy ott lehetek, de mindenképp szeretnék dobogós helyezés elérni.”

A példa amúgy adott: a versenyszám első kiírásakor óriási magyar siker született, a fiúknál Kovács Attila, a lányoknál Gasparics Fanni ifjúsági olimpiai ezüstéremmel tért haza 2012-ben Innsbruckból.