Mit jósoljak?

A Jégkorongblog másik idei igazolása közel sem olyan menő, mint az első. Csak én vagyok az, aki visszatér. Ráadásul úgy, hogy igazából-teljesen soha el sem mentem.

Régi-régi olvasóink közül néhányan alighanem emlékeznek még arra, hogy az eredeti ? bloghus ? blognak három alapítója volt, F. Kapus, D. Gromov és Ryan O?Brien. Viszonylag szorosan együttműködtünk akkoriban az Indexszel ? ahol előbb különböző rovatokat vezettem, majd főszerkesztő-helyetteskedtem egy darabig ?, kihasználva az igencsak olvasott újság címlapja által nyújtott segítséget. 2011 végén azonban eligazoltam a laptól, és mivel a blog egy darabig maradt a holdudvarban, úgy volt etikus, hogy kiszálljak a buliból. Később aztán, amikor a blog is elhagyta a bloghut, és saját lábra állt ? Ryan indexes maradt ?, ismét bele-beleszóltam ebbe-abba, nemcsak kommentelőként.

Nos, együttműködésünk most megint intézményessé válik. F. Kapussal abban maradtunk pár héttel ezelőtt, hogy újra csatlakozom a csapathoz. Szerzőként és szerkesztőként.

Hogy mire lehet tőlem számítani? Nyilván cikkekre és ötletekre, utóbbiak közt olyanokkal, amelyeket nem feltétlenül és nem mindig én fogok megírni. Ezt nem látja az olvasó, mert éppúgy a háttérhez tartozik, mint pl. a szöveggondozás, de: ha minden jól megy, intenzívebb műhelymunka és az eddigieknél is színesebb-színvonalasabb tartalom lesz az eredmény. Legalábbis ez a cél. Egy A csoportos évben nekünk is magasra kell tennünk a lécet, majd át is kell ugrani azt ? ez meg a feladat.

Oda fogjuk tenni magunkat, ennyit mindenképp ígérhetek.

Ami e kis beköszönés címét illeti, az csak kisebbfajta gonoszkodás volt ezúttal. Hiszen a feljutás után megmondtam: legközelebb akkor bonyolódok hasonlóba, ha már stabil A-sok leszünk, esélyekkel a nyolc közé jutásra. Nos, annak még nem jött el az ideje, ebben, gondolom, egyetérthetünk. Az idén elvárások sincsenek, csak a helytállás számít, ami alapértelmezett. Jönni fog magától. Csűrhetjük, csavarhatjuk, de egy biztos: jó lesz ez!