A két erdélyi csapat mindent megtesz a MOL Ligáért

A román szövetség szerdai döntése jelentősen megnehezítette a két erdélyi MOL ligás csapat életét. Csíkszeredában úgy látják, a lehetőségeik határait feszegetik, a brassóiak szerint a két csapatot nagyon nehéz helyzetbe hozta az, hogy így alakultak az események, és ami történt, az nagyon rossz mindenkinek. Az MJSZ elnöke így reagált a romániai döntésre: “Nagyszerű hírt kaptunk, aminek természetesen örülünk.”

A HSC Csíkszereda 9 idényt töltött el megszakítás nélkül a magyar felnőtt bajnokságban, illetve a MOL Ligában. Ennek az időszaknak vita nélkül a második legeredményesebb egyesülete a kék-fehér klub, a 9 szezonban szerzett 1 arany- 2 ezüst- és 3 bronzéremmel. Hozzájárulásuk a magyar jégkorong fejlődéséhez megkérdőjelezhetetlen. Nincs olyan magyarországi klub, ahol ne játszanának Csíkszeredából elszármazott játékosok, és ez a magyar válogatottra is igaz. Az utóbbi évek gyengébb eredményei ellenére még ma is a magyar hoki egyik legfontosabb hátországa a HSC, hiszen minden nyáron tucatjával igazolnak le csíki fiatalokat a magyarországi csapatok, még az utánpótlás-korosztályokba is.

Az RJSZ szerdán úgy döntött, hogy elengedi a HSC Csíkszeredát és a Brassót a MOL Ligába, de eközben a román bajnokságban is részt kell venniük. A feladat megoldása nagyon nehéz lesz mindkét csapat számára, hiszen egy időben két helyen kell meccset játszaniuk, ráadásul a két alapszakaszban összesen 88 mérkőzés vár rájuk. Ezt a terhelést nem csak játékosmennyiséggel, de anyagilag is embert próbáló feladat teljesíteni. Az érintett csapatok már több mint egy napja gondolkodtak a megoldáson, amikor megkerestük őket, hogy miként látják a jövőt.

“Sakk-matt ? jellemezte nemes egyszerűséggel a helyzetet Hodos László, a Sport Club elnöke. ? Úgy érzem, annak az áldozatai vagyunk, hogy a magyar és a román szövetség gyakorlatilag nem beszél egymással. Az RJSZ elnökségi ülésén és közgyűlésén Mihai Covaliu elnök többször is utalt arra, hogy bár a két szövetség közötti szerződés alapján egyenrangúak a felek, a gyakorlatban ez még sincs így. Nincs meg az a viszony, amely partnerek között elvárható lenne. Ráadásul egy-két rendkívül szerencsétlen gesztus és a két magyarországi csapat felvételének módja sem segítette a megértést.” Hodos László leszögezte, a HSC-nek két alapelvet kell szem előtt tartania. Egyrészt romániai klubként fel sem merülhet, hogy nem indul el a román bajnokságban, hiszen az RJSZ alá tartozik, ráadásul pedig még állami klub is. Másrészt pedig a MOL Liga alapító tagjaként és korábban a magyar bajnokság résztvevőjeként nem akarja, hogy kilenc egymás utáni idény minden munkája kárba vesszen.

“A Csíkszereda az elmúlt években nagyon sokat tett azért, hogy a MOL Liga jó színvonalú sorozattá váljék ? mondta. ? Korábban mi segítettünk azzal, hogy emeltük a színvonalat, most mi kérünk segítséget a magyar szövetségtől. Szinte lehetetlen feladatot kell megoldani, hiszen egyszerre két bajnokságban kellene játszani úgy, hogy a meccsek nagy része gyakorlatilag egy időpontra esik. Igyekszünk mindenkit mozgósítani, akit csak lehet. Öregfiúkat, olyanokat, akik nemrég hagyták abba, mindenkit, aki segíthet abban, hogy egy időben két helyen is ki tudjunk állni. Sajnos az utánpótlásunk nem tud sokat segíteni ebben. Egyrészt külön klubban vannak leigazolva, ahonnan alkalmanként csak 5 játékos játszhat fel, másrészt ott is óriási létszámgondjaink vannak. Az elvándorlás elképesztő méreteket öltött. Idén nyáron 16 utánpótlás korú játékos ment Magyarországra, az idei legnépszerűbb cél a győri klub volt. Így a korosztályos csapataink is alig tudnak kiállni.

A kialakult helyzetben nem tehetünk mást, mint segítséget kérünk és remélünk az MJSZ-től. A napokban Budapestre utazom, hogy tárgyaljak a magyar szövetséggel. Ahhoz, hogy reális lehessen a két bajnokságban való egyidejű indulásunk, mindenképpen szükség lesz egyes mérkőzések átütemezésére. Le kell ülnünk és át kell nézzük a versenynaptárat, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk tisztességgel lejátszani minden mérkőzésünket. Nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy komolytalannak nevezhessenek bennünket bármelyik országban is. Alapító tagként elkötelezettek vagyunk a MOL Liga iránt, de jelenleg a lehetőségeink határait feszegetjük. Ha nem tudunk normálisan megfelelni a kettős követelménynek, azzal később akár az indulási engedélyünk is veszélybe kerülhet.

Nagyon jó lenne, ha normalizálódhatna a viszony a két szövetség között. Úgy érzem, gesztusokra lenne szükség, és ebben az MJSZ-nek kellene kezdeményező szerepet vállalnia. Nem hiszem, hogy a papírok lobogtatása és a jogászkodás kiválthatná azt, hogy ismét beszélő viszony legyen a két szövetség között. A MOL Liga felépítésében, fejlődésében a kluboknak és a ligának rengeteg munkája van, egyszerűen nem értem, mi lehet az a cél, amelynek érdekében megéri ezt veszélyeztetni.”

A Brassó az első szezont kivéve állandó részt vevő a MOL Ligában. Ahogy a HSC esetében, úgy náluk sem volt kérdés egyszer sem, elkötelezettek-e hosszú távon a MOL Liga fejlődése mellett. Gyönyörű csarnokot építettek, népszerű társadalmi eseménnyé varázsolták a hokit a városban, évek óta övék a leglátogatottabb pálya. Fokozatos építkezéssel meghatározó csapattá váltak, olyan minőségi játékosokat hoztak a MOL Ligába, mint az NHL-t is megjárt, számtalan AHL- és KHL meccsel rendelkező, mindkét liga All Star-csapatába beválasztott, sokszoros válogatott Jaroslav Obsut, az AHL-ig jutó, extravagáns Rory Rawlyk, vagy az azóta a Fehérvár EBEL-csapatának alapemberévé vált Kevin Wehrs.

“A szövetség közgyűlésén először Mihai Covaliu elnök kapott szót ? kezdte az események felelevenítését Olti-Pasca Zoltán, a Brassó jégkorongcsapatának egyik vezetőségi tagja. ? Az elnök ismertette a magyar szövetség döntését, amellyel két csapatot felvett a ligába. Covaliu elmondta, hogy arról is döntöttek a ligaülésen, hogy nem adnak két hét haladékot az esetlegesen érdeklődő romániai csapatoknak arra, hogy formálisan beadhassák jelentkezésüket, és arról érdemben döntsenek. A döntésről csak telefonon tájékoztatták, hivatalos levélben nem. Elmondta azt is, hogy úgy érzi, a két szövetség között fennálló szerződés ellenére az RJSZ nem rendelkezik azonos jogokkal a MOL Ligát illetően. A korábbi évekkel ellentétben ezúttal az RJSZ véleményét előzetesen nem kérték, nem folytak előzetes egyeztetések, nincs semmilyen információjuk. Gyakorlatilag semmilyen befolyásuk nincs arra, hogy a MOL Ligában mi történik. Elmondta, hogy a kialakult helyzetben az RJSZ nem tehet mást, mint teljes mellszélességgel a román bajnokság felé fordul.

Covaliu elismerte, hogy a MOL Liga a múltban sokat segített a romániai jégkorongnak, de azt mondta, az RJSZ-nek a román bajnokság maradt az egyetlen lehetősége arra, hogy a történéseket formálva emelje a sportág színvonalát Romániában. Éppen ezért az a javaslata, hogy az RJSZ számára az elsődleges prioritás a román bajnokság legyen. Azok a csapatok, amelyek abban részt vesznek, a fennmaradó erőforrásaikkal úgy gazdálkodnak, ahogy akarnak, ha történetesen külföldi ligákban, például a MOL Ligában akarnak elindulni, akkor az elé az RJSZ ne gördítsen akadályokat.”

A vitában Olti Zoltán és a HSC Csíkszeredát képviselő Cseke Szilárd is amellett érvelt, hogy a MOL Liga fontos és hasznos a romániai hoki számára, az együttműködést folytatni kell. Ezt a véleményt a jelenlevők el is fogadták, ám az elnöki bevezetőnek megfelelően többségében úgy vélték, hogy a román bajnokság szerepét erősíteni kell, mivel a MOL Ligára az RJSZ nem bír befolyással.

“Nem szeretnék állást foglalni abban a kérdésben, hogy ki és mit hibázott, hiszen nyilván mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyeket én nem ismerhetek teljeskörűen. Az azonban biztos, hogy a Brassót és a Csíkszeredát nagyon nehéz helyzetbe hozta az, hogy így alakultak az események ? fogalmazott Olti. ? A mi csapatunkról beszélve elmondhatom, hogy szeretnénk mindkét ligában helytállni, de ehhez nagyjából 40 játékosra van szükségünk. Hogy honnan lehet ennyi játékoshoz jutni, azt egyelőre nem tudjuk, hiszen Romániában szinte mindenki, aki él és mozog, valamelyik csapatnál már így is le van igazolva. Meg kell próbálnunk a fiatal játékosainkhoz is nyúlni, de ők hiába tehetségesek, még semmilyen felnőtt tapasztalatuk nincs. Egyből a mély vízbe dobni őket a felnőttek között, ez rendkívül sérülésveszélyes, hiszen még sem játéktudásban, sem testileg nem elég érettek ahhoz, hogy alkalmasint vén rókákkal, tapasztalt légiósokkal csatázzanak. Bele sem merek gondolni, mi lesz akkor, ha sorozatban sérülnek meg a fiataljaink.

Nyilván azt is végig kell gondolni, hogy hogyan osszuk meg a keretünket a két sorozat között. Minden bizonnyal minden egyes játéknap vagy túra előtt le kell ülnünk és el kell döntenünk, mi a fontosabb, hová küldjük az erősebb csapatot, melyik meccset adjuk fel. Hogy ez sem a MOL Ligának, sem a román bajnokságnak nem tesz jót, abban egészen biztos vagyok, de nem tudunk mást tenni, emberileg igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, de vannak fizikai határok, egyszerre senki nem tud két helyen lenni és nem lehet sorozatban meccseket játszani naponta.

Arról most nem is akarok beszélni, hogy mi lesz akkor, ha a román bajnokságban és a MOL Ligában is a rájátszásba jutunk. Márpedig nyilván azért indul el valaki egy bajnokságban, hogy ott minél jobb eredményt érjen el. A két rájátszás ugyanis nagyjából üti egymást, lehet, hogy olyan döntésre kényszerülünk majd, hogy valamelyiket feladjuk. Ez borzasztó rossz lenne, de egyszerűen nem látom jelenleg a megoldást erre a helyzetre.

Nagyon sajnálom, hogy egy nagyon szerencsétlenül kivitelezett döntés és egy-két szerencsétlen gesztus, valamint a két szövetség közötti meg nem értés ilyen helyzetbe hozta a két erdélyi klubot, és legfőképpen a MOL Ligát. Úgy érzem, hosszú évek munkájával közösen eljutottunk egy jó szintre, ami most komoly veszélybe került, holott minimális empátiával meg lehetett volna előzni ezt. Egyelőre megtippelni sem tudom, hogy sikerülhet visszatérni a helyes útra. Gesztusokra és a párbeszéd újra indítására lenne szükség, hogy az RJSZ ne érezze magát ennyire háttérbe szorítva. Ha mi ebben bármit is tudunk segíteni, azt nagyon szívesen megtesszük. Ami most történt, az nagyon rossz mindenkinek.”

Az MJSZ optimista, örül a döntésnek, és a kialakult helyzetben a programok összehangolásában látja a megoldást.