Az idei játékospiac 10 legalulértékeltebb szerződése

Az NHL hírei általában a legnagyobb sztárokról szólnak, olvastunk egy érdekes cikket, amely viszont a címlapsztorik mögötti nagyon fontos igazolásokat vette számba.

Mint azt korábban említettük a július elsejével megnyíló játékospiac általában egy hétbe sűrítve több hibára kényszeríti az általános igazgatókat, mint az év másik 51 hete összesen. Érthető volt hát, hogy Tom Collins, a Dobber Hockey szakírója is arra készült eredetileg, hogy összeszedje az idei év legnagyobb menedzseri tévedéseit. Ehelyett azonban eddig egészen más történt, néhány nagy igazolás, és persze pár elkerülhetetlen baki mellett, általában a kevésbé jó nevű, ám ettől még roppant hasznos játékosok keltek el, ésszerű áron. A szakíró tehát nem tehetett mást, félretette a prekoncepcióit és megírta az elmúlt hét 10 legalulértékeltebb szerződéskötését. A szubjektív listában csak szabadon igazolható (UFA) játékosok szerepelnek.

10. Daniel Winnik (Toronto Maple Leafs)

A 30 éves szélső feltehetően soha nem lesz 50 pontos játékos az NHL-ben, de most minden esélye megvan arra, hogy saját magához képest előre lépjen egyet és elérje a negyvenpontos határt. A 2012/13-as szezon óta 203 meccset játszott, melyeken 83 pontot szerzett, ami 82 meccses alapszakaszra vetítve 34 pontos átlagot jelent. Mindezt úgy, hogy ez idő alatt három különböző csapatban szerepelt. Ráadásul mindenhol pluszban zárt, a tavalyi botrányosan rossz Maple Leafsben például 58 meccsen +15-ös mutatót hozott össze. Ha az előttünk álló szezonban elég jégidőt kap, könnyen összejöhet a 35-40 pontos határ. Ha továbbra is pluszban tud maradni, akkor igazán megérte a 2,25 millió dolláros bérét.

9. Carlo Colaiacovo (Buffalo Sabres)

Néhány szezonnal ezelőtt a jelenleg 32 éves Colaiacovo egy stabil 25 pontos hátvéd volt St. Louisban, aki emberelőnyben is rendszeresen szóhoz jutott. Aztán jöttek a sérülések, így helyét fiatalabb és tehetségesebb játékosok vették át. Az elmúlt három szezont három különböző csapatnál töltötte, ahol nem kényeztették el sok jégidővel. Nyáron a Sabres csapott le rá évi 900 ezer dollárért. Ennél a csapatnál ismét esélye lesz rá, hogy ne csak kiegészítő feladatokat lásson el, talán újra visszakerül az emberelőnyös sorok valamelyikébe is, mindezt egy olyan csapatnál, amelyiknek a támadó alakulata a legtöbbet fejlődött a ligában. Ezért a pénzért mindenképpen megérte a kockázatot.

8. Anders Lindback (Arizona Coyotes)

A 27 éves, közel kétméteres kapus 875 ezer dollárt fog keresni a következő szezonban. Figyelemre méltó, milyen kapusok kerülnek ki a Coyotestól, az elmúlt öt évben megfordult ott Ilja Brizgalov, Mike Smith és Devan Dubnyk is, akik vagy onnan indultak el felfelé vagy ott találtak vissza régi formájukhoz. Elnézve Smith egyre növekvő meccsenkénti kapott gólátlagait, nincs kizárva, hogy Lindback nagyobb szerephez jusson és bizonyítson. Ebben az esetben mindkét fél jól járt, még akkor is, ha a kapusedzők egyik legnagyobb egyénisége, Sean Burke el is hagyja a franchise-t.

7. P.A. Parenteau (Toronto Maple Leafs)

Elsőre kicsit húzósnak tűnik, hiszen eddigi életútja alapján azt is gondolhatnánk, hogy a 32 éves szélső csak akkor tud produktív lenni, ha minimum egy John Tavares kaliberű sortárs dolgozik mellette. Jelen pillanatban azonban a Maple Leafsnek nincs sok választása, hiszen egyelőre nem tolonganak a góllövő csatárok, hogy a csapatban játszhassanak, és Tyler Bozak, valamint Joffrey Lupul esetleges eladása után még kevésbé fognak. Parenteau tavaly ugyan szenvedett, de nem is olyan régen, két szezonnal ezelőtt 48 meccsen 43 pontot ért el, ami mindenképpen kiválónak számít. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy éves bére mindössze másfél millió dollár. Ha bejön, tuti nyerő, ha nem, akkor sem buktak vele sokat.

6. Antoine Vermette (Arizona Coyotes)

Vermette kétéves szerződése évi 3,75 millió dollárért elsősorban az Arizonának éri meg, hiszen a 32 éves center frissen lett bajnok a Hawksszal, ahova szezon közben cserélték el. Most Vermette visszatér, ráadásul két évre, minden esélye megvan, hogy kellő önbizalommal a csapat egyik vezére legyen. Ha így lesz, pályafutása során első alkalommal elérheti az ötvenpontos álomhatárt, miközben a bulik elhozatalában is nélkülözhetetlen lesz.

5. Thomas Greiss (New York Islanders)

Már tavaly is azt lehetett gondolni, hogy az egyre többet sérült Jaroslav Halák mögött Chad Johnsonnak bőven lesz lehetősége bizonyítani, ám a 30 éves szlovák kapus váratlan módon karriercsúcsot jelentő 59 meccsel fejezte be a szezont, így Johnsonnak csak 19 mérkőzés jutott. Nagy kérdés, képes-e még egy ilyen szezont produkálni Halak, vagy lágyéksérülése ismét kiújul. A második számú kapusok mögötte általában legalább 25 meccsen védenek átlagosan, így a német válogatottal A csoportos világbajnokságot és olimpiát egyaránt megjárt Greiss okkal bizakodhat, hogy nem csak anyagilag érte meg évi másfél millió dollárért két évre aláírni az Isleshoz. Ha van remény második számú kapusként, akkor az minden bizonnyal leginkább Halák mögött van.

4. Cody Hodgson (Nashville Predators)

Hodgson nagy reményekkel indult, ám hamar kiesett a pixisből, olyannyira, hogy 25 évesen egy évre 1,15 millió dollárért írt alá, ami a tryout szerződések utáni első lépcsőfoknak felel meg. Hodgsonnak azonban minden oka megvan az örömre, hiszen Nashvilleben hagyománya van az olcsó centerek igazolásának, akikből aztán később meghatározó játékosok lehetnek, jó példa erre Mike Ribeiro vagy Derek Roy. Hodgson ráadásul még fiatal, két éve 44 pontot ért el, a lockout idején pedig 48 meccs alatt 34-et, tehát a tehetséggel nincs nagy baj. Ami aggodalomra adhat okot a klub szempontjából az egyedül az, hogy az utóbbi két évben a plusz/mínusz mutatója 26 és 28 volt, nem a jó tartományban. Ha ezen sikerül változtatni, akkor mindkét fél jól jöhet ki az üzletből.

3. Justin Williams (Washington Capitals)

Williams nagyon fontos láncszeme volt a Kings játékának, de a 2014-es rájátszást leszámítva sosem számított igazi topcsatárnak. Erre Washingtonban akkor is megvan az esélye, ha nem Ovecskin és Backström mellett fog játszani az első sorban, hanem mondjuk Marcus Johansson és Jevgenyij Kuznyecov mellett a másodikban. Két évre írt alá a fővárosba, ahol évi fizetése 3,25 millió dollár lesz, ami bagatell összeg egy háromszoros Stanley Kupa-győztesért, a 2014-es playoff legértékesebb játékosáért.

2. Yannick Weber (Vancouver Canucks)

A 26 éves svájci hátvéd mindössze másfél millió dollárért írt alá újabb egy évre a Canucksszal, ami annál is megdöbbentőbb, hiszen a vancouveri védelemből egyedül ő szerzett kétszámjegyű mennyiségű gólt. Tizenegy találata éppen annyi, mint hátvédtársainak, Alexander Edlernek, Dan Hamhuisnak és Christopher Tanevnek az együttesen elért góljainak száma. Öt emberelőnyös gólja a második legtöbb a csapatban, mindezt úgy érte el, hogy meccsenként kevesebb, mint másfél percet játszik emberelőnyben. Weber sosem volt tophátvéd, de mióta Edlernek nem megy annyira, egyértelműen csapata egyik legjobbja ezen a poszton. Mindössze nyolc hátvéd van a ligában, aki hasonló statisztikákat tud felmutatni (legalább 10 lőtt gól, 5 emberelőnyös gól, 30 kiállításperc, pozitív plusz/mínusz mutató), de másfél millió dollárnál a másik hét mindegyike jelentősen többet keres.

1. Patrick Eaves (Dallas Stars)

A szerződését egy évvel meghosszabbító 31 éves szélső ugyan 77%-os fizetésemelést harcolt ki magának, de ez sem jelent többet 1,15 millió dollárnál. Az elmúlt szezonban sérülések miatt csak 47 meccsen lépett pályára, amelyeken viszont 14 gólt és 13 asszisztot szerzett, plusz 12-vel zárt, hat emberelőnyös gólt szerzett. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy az idő legnagyobb részében Tyler Seguinnel és Jamie Bennel játszott egy sorban, ami a következő szezonban nem biztos, hogy így lesz. De ha a statisztikák várható visszaesése nem lép át egy bizonyos mértéket, ennyi pénzért akkor nagyon is megérte a hosszabbítás a dallasi menedzsmentnek.