Az átigazolási piac első hetének mérlege

Az amúgy is izgalmas periódus számos hibázásra ad lehetőséget. Idén ráadásul szűk volt a piac, így nem válogathattak a csapatok, vittek, akit tudtak.

Egyszer Brian Burke azt mondta július elsejéről, arról a napról, amikor a szezon végén kinyit a játékospiac, hogy ezen az egyetlen napon az általános igazgatók több baklövést követnek el, mint az év maradék napjain együttvéve. Manapság, a draft és a fizetési plafon felértékelődésével, ezt az egy napot kiterjeszthetjük egy egész hétre.

Az NHL holtszezonjának legizgalmasabb hetén vagyunk túl, és bár nem volt olyan élénk a piac, mint általában, pár lépés történt, amely után csak vakarhatjuk a fejünket. Többnyire ezeket szedtük össze.

St. Louisban évek óta a nagy elvárásokat hasonló méretű csalódások követik. Nem volt ez másként idén sem, amikor mindenki úgy gondolta, a Blues messzire jut majd a rájátszásban, erre sorozatban harmadszor kiestek az első körben, ezúttal a Minnesota tréfálta meg őket, 2-2-es állásról kétszer is 4-1-re győztek Pariséék. Érdekesen reagált minderre a szakvezetés: megtartotta a kudarcok egyik főkovácsát, Ken Hitchcock vezetőedzőt, miközben gyakorlatilag bagóért szabadult meg egyik legnagyobb értéket képviselő játékosától, T.J. Oshie-től, akinek a helyére az egy évvel idősebb Brouwer érkezett Washingtonból. A Blues és a Capitals ötödik, illetve hatodik helyen végeztek az elmúlt szezonban a meccsenként szerzett gólátlag tekintetében, nehéz elképzelni, hogy ez a csere nem a fővárosiak javára fogja billenteni jövőre a mérleget. A biztonság kedvéért a Blues általános igazgatója, Doug Armstrong minden szurkolót “megnyugtatott”, hogy semmi különösebb előkészület nincs a háttérben, ez a csere nekik önmagában is nagyon megfelel, számtalan olyan játékos van ugyanis a keretben, akik hasonló adottságokkal és játékstílussal rendelkeznek.

Washingtonban az egyszeres Stanley-győztes Brouwert Justin Williamsszel pótolták, aki ugyan már 33 éves, viszont a Kingsszel és a Hurricanesszel is bajnok lett, összesen három alkalommal. A Capitalst annyira nem zavarta Williams életkora, hogy egyből két évre igazolták le, összesen 6,5 millió dollárért. Érdekes egyébként, hogy bár egyre több szó esik arról, hogy az NHL-ben egyre gyorsabb a játék és egyre fiatalabbak a játékosok, néhány vezető továbbra is előnyben részesíti a tapasztalatot. Ezt használta ki a hátvéd Francois Beauchemin is, aki 35 esztendősen hároméves szerződést kötött a Coloradóval vagy a szintén 35 éves Mike Ribeiro, aki újabb két évre írt alá a Presatorsszal, összesen 7 millió dollár értékben. Nem pont ugyanezt a kategóriát képviseli Kevin Bieksa, aki 10 vancouveri idény után igazolt el Anaheimbe. A 34 éves hátvéd pontszerző képessége leszálló ágban van, viszont egyre több felesleges kiállítást szed be, így az ő kétéves szerződését nehezebb magyarázni, bár éppen egymillióval fog kevesebbe kerülni, mint Beauchemin.

Az örök ígéret kategóriáját képviseli az Oilers és a Jets, a két legkevésbé kívánatos célállomás a játékosok szemszögéből. Utóbbi két szerzeménnyel igyekezett a jelenben is sikerre képes csapattá kovácsolni a keretet. Egyikük Drew Stafford, aki szezon közben érkezett Buffalóból és 26 meccsen 19 ponttal tette le a névjegyét, a másikuk a 23 éves orosz center, a világbajnok Alekszandr Burmisztrov, aki kétéves KHL-es kitérő után tér vissza Winnipegbe.

Edmontonban régóta kazalban állnak a tehetségek, ennek ellenére a csapat teljesítménye gyalázatos. 2006-ban kikaptak a döntőben, azóta viszont egyszer sem kerültek a rájátszásba. Mindezt a liga legfiatalabb keretével produkálták, amelyben azonban együtt játszik például Nyikita Nyikitin, Justin Schultz, Leon Draisatl, Jordan Eberle, Taylor Hall, Ryan Nugent-Hopkins vagy Nail Jakupov. Eddig három nagy durranásuk volt, amellyel igyekeztek végre ütőképessé formálni a csapatot. A drafton megszerezték Connor McDavidet, majd a védelmet erősítették meg Andrej Sekerával, a kapuba pedig érkezett Cam Talbot. Ezzel azonban el is fogyott minden pénzük, meglátjuk, mindez mire lesz elég a következő szezonban. Papíron nem tűnik megugorhatatlannak a rájátszás. Idén sem.

A hét vesztese csapatként azonban egyértelműen a Kings. Nem csináltak semmi különöset, a fizetési sapkát meghaladó bértömegükkel kénytelenek voltak végignézni, ahogy simán elviszik szabadon igazolhatóvá váló két fontos játékosukat: Sekerát és Williamst. Aztán robbant Mike Richards ügye, és néhány napra úgy tűnt, elképzelhető, hogy mégis felszabadul valamennyi pénz és legalább az egyik UFA-játékosukat megtarthatják. Végül nem így lett, Sekera és Williams is távozott, helyükre érkezett Lucic, aki jövőre szintén továbbállhat. Az egyetlen jó vételnek Jhonas Enroth tűnik, aki minden bizonnyal kiválóan fogja tehermentesíteni Quick kapust. Mindez jól mutatja a klub szorult helyzetét, egy csapat, amely lemaradt a rájátszásról egy centivel sem jutott előre az építkezésben.