Bostonban karaktergyilkolják a távozókat

A klub képtelen volt megtartani legnagyobb tehetségét, Dougie Hamiltont, ezért a pénteki draft előtt elcserélte. Azóta kiderült róla, hogy önelégült kisgyerek, akit állítólag ki nem állhatnak az öltözőben.

Az ajánlatot innen nézve nehéz megítélni, az biztos, hogy a 6 évre kínált 33 millió dollár nem kevés, egyes információk szerint azonban a tophátvédjelölt Hamilton ennél évi kétmillióval többet szeretett volna. Ezt a fizetési plafon alatt nyögő Bruins képtelen volt megadni, így inkább üzletet kötöttek a Calgaryval: a korlátozottan igazolható játékos játékjogáért a kanadai klub egy első és két második körös választással fizetett.

Ilyen eset előfordul, mindig hatalmas kockázat, ha egy játékost hosszú távra, sok pénzért igazolnak le. Ugyan a 22 éves, 195 centis bekknek kiugró éve volt, hiszen 72 meccsen 10 gólt és 32 asszisztot jegyzett, de hosszabb távon még nem bizonyított. A másik oldalon a játékos álláspontja is érthető, a liga évről évre sikeresebb, a fizetési plafon dinamikusan egyre feljebb kerül, teljesen természetes, hogy igyekszik meglovagolni a lehetőséget és minél több pénzt keresni. Majd a piac beárazza, hogy valójában mennyit ér Hamilton.

A Bruinsnál azonban szinte azonnal beindultak az anonim információcsepegtetések, hogy miért is járt jól a klub azzal, hogy megvált legnagyobb tehetségétől, akinek a megtartását korábban első számú prioritásként kezelték. A Boston Herald hasábjain nevük elhallgatását kérő szakértők a szakmai stábból arra hivatkoztak, hogy Hamilton nem volt népszerű az öltözőben, önelégült, elég magányos figurának tartották. Ez elég nevetségesen hangzik azok után, hogy korábban nem csak jó játékosnak nevezték, de olyan személyiségnek is, aki köré egy egész csapatot fel lehet majd építeni, aki kimondott vezéregyéniség.

A vezetői szerepet Észak-Amerikában igen komolyan veszik, hogy ne menjünk messzire, Glen Williamsonnak sincs sok olyan nyilatkozata, amelyben ennek fontosságára ne hívná fel a figyelmet. Elég hihetetlen tehát, hogy az általános igazgató, Sweeney úgy nyilatkozott volna erről, hogy a helyzet valójában ennek éppen az ellenkezője lett volna.

Nem ez az első ilyen eset az NHL-ben vagy a világon, de Bostonban különös kultúrája van a rossz hírek utólagos keltésének. Tyler Seguin tudna erről sokat mesélni, akit azok után, hogy 2010-ben a draft elkső körének másodikjaként választott a Boston, 2013-ban elcserélt a Dallassal. A trade után szintén megindultak az egészen elképesztő híresztelések arról, hogy Seguin mennyit bulizik, milyen rossz a munkamorálja, hogy egyebekről ne is beszéljünk, amelyek szintén könnyen társíthatók, egy fiatal, barátságos multimilliomos szingli életformájához az USA legtöbbet bulizó városában. A bostoni média úgy tűnik, most Dougie Hamiltonnal játssza el ugyanezt, majd az idő eldönti, hogy kinek volt igaza.