Mostantól érzem azt, hogy igazi csapattagként kezelnek

   

A legfiatalabb krakkói játékos az amerikai lehetőségről, a világbajnokságról és arról, hány kiló izmot szeretne magára pakolni. Vendégszerzőnk, Földi Bence Erdély Csanáddal készített alapos interjút.

Az elmúlt egy hónap igazán remekül sikerült a 19 éves Erdély Csanád életében. Beválogatták a krakkói divízió 1/A csoportos jégkorong-világbajnokságra utazó magyar felnőtt válogatottba, majd első meccsén fontos gólt szerzett a japánok ellen. A tornán végig kiváló teljesítményt nyújtó csatár végül feljutást ünnepelhetett társaival, így jövőre a világelittel meccselhetnek Oroszországban. Sőt, nemrég az is kiderült, hogy Erdély Csanádot draftolta a legjobb amerikai juniorliga egyik csapata, így a játékos az Egyesült Államokban folytathatja karrierjét. Múlt hét szombaton, a káposztásmegyeri Jégpalotában beszélgettünk vele.

Mit is csinálsz most pontosan a Jégpalotában?

Vendégedző vagyok. Az U14-es korosztálynak van egy ilyen Most mutasd meg! (MMM) napja. Az ország csomó pontjáról jönnek játékosok. Az U14-ben még nincs válogatott, ezért így tudják megnézni az edzők, hogy milyen hokisok vannak ebben a korosztályban. Nekik pedig sokat jelent, hogy itt van Tokaji Viktor, Bálizs Bence vagy én, tőlünk kérdezhetnek, vagy kérhetnek autogramot. Nagyon jó kis sztori.

Mit szólsz ahhoz, hogy 19 évesen meghívnak egy ilyen helyre? Azért ez menő, nem?

Hát igen, volt is egy ezzel kapcsolatos vicces történet. Most volt az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia ötödik születésnapja, én is kint ültem mint krakkói hős és mint az akadémia egyik “terméke”. Hozzám is került a mikrofon, három kérdésre kellett válaszolnom, az egyik az volt, hogy “Mit üzensz a fiataloknak, hogyan lehet ilyen sikert elérni?” Mondtam: “Srácok, bár korban közelebb vagytok hozzám, mint én a Sofiékhoz” (Sofron István 27 éves – a szerk.). Kóger (Dániel, 25 éves – a szerk.) odafordul hozzám: “Te most leöregeztél?” Mondom: “Igen, akkor öregek vagytok!”. Vicces, hogy 2008-ban még 12 évesen tévén néztem a szapporói feljutást, most meg belecsöppentem az egészbe.

Erdely vb 3

Fotók: Mudra László (MJSZ)

Másba is csöppentél, például a USHL-be, amelynek egyik csapata draftolt téged. Hogy tudtad meg?

A menedzserem küldött egy sms-t, hogy elvitt a USHL-ből a Sioux Falls Stampede csapata. Az tök jó – gondoltam, majd egyből felhívtam és olyan mondatok hagyták el a számat, ami ide most nem való. “Ez az, nem hiszem el” – ehhez hasonlók, csak kicsit durvábban. A menedzserem azt mondta, hogy ő nem akarta nekem mondani a vb alatt, hogy ne zökkenjek ki, de több USHL-csapat is megkereste és mindenki rólam kérdezősködött. Azóta felvettük a kapcsolatot a csapattal, aztán meglátjuk, mi lesz. Még mindig nem biztos, hogy kint folytatom, hiszen még van egy egyéves szerződésem Fehérváron.

És valamilyen próbajáték vagy ilyesmi lesz?

Ez ilyenkor úgy működik, hogy már nincs próbajáték, hanem gyakorlatilag úgy számolnak velem, hogy kimegyek hozzájuk. Mivel nem kérdeztek meg engem, hogy mennék-e, ezért vakon bíztak abban, hogy így döntök. Négy európai játszhat a USHL-csapatokban, előttem a korosztály legjobb finn csatárát vitték el, valamint egy cseh kapust, akit valószínűleg az NHL-ben is draftolnak a negyedik körben. Ekkor jöttem én, majd egy szlovák – na, neki kell majd próbajátékon részt vennie, nekünk, hármunknak nem.

A csapattársaid mit szóltak?

Éjjel-nappal csörög azóta a telefonom, újságíróktól elkezdve csapattársakon át mindenki hívott. Magosi Bálint, Szirányi Bence, Tokaji Viktor is gratulált és kérdezték, hogy mi lesz, de én sem tudok többet náluk. Kóger és Sofi is egyből hívott, hogy üljünk le kávézni, meséljek el mindent. Mostantól érzem azt, hogy igazi csapattagként kezelnek.

Tehát akkor arról még nincs döntés, hogy ott folytatod, vagy az EBEL-ben?

Nem, arról még nincs, valószínűleg a jövő héten dől el.

És ki fog dönteni – már rajtad kívül?

Nyilván a fehérvári vezetéssel is kell konzultálni, de a kintiek már várnak.

Te mit szeretnél? EBEL, vagy juniorliga Amerikában?

Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. A USHL akármennyire is a világ legjobb juniorligája, mégis csak juniorliga, tehát nem férfiak, hanem 18-19-20 éves fiúk ellen játszanék. Viszont ott vannak játékos-megfigyelők, akik az NHL-csapatok megbízásából nézelődnek. A profi EBEL pedig abból a szempontból jobb, hogy felnőttekkel, világklasszisokkal, egykori NHL-hokisokkal játszom. De ha nem töltök elég időt a jégen, akkor jobban megéri a juniorliga.

Erdely vb 5

Beszéltem egykori edződdel, Kercsó Árpáddal, aki szerint az EBEL lenne jobb neked, mert itt felnőttek között edződnél és erősödnél, aztán ha egy év múlva lenne ilyen lehetőség, akkor kéne dobbantani. De mindenképp kell szerencse ehhez.

Én jövőre már kiöregszem az U20-ból, úgyhogy juniorliga már nem jöhetne szóba, erősödni pedig bárhol tudok. De persze, ha az EBEL-ben több jégidőt kapnék, az is nagy fejlődés lenne, de azért az NHL-hez mégis a juniorliga van közelebb. Ha nekem az az álmom, hogy az NHL-ben játsszak.

És az az álmod?

Igen, mint minden jégkorongozónak.

Gondoljunk el egy olyan helyzetet, hogy maradsz Fehérváron, és a csapatot el tudják indítani a KHL-ben. Akkor NHL vagy KHL?

A KHL-nek messze nincs akkor marketingje, a meccsek nem telt házasak, viszont talán több pénzt nyomnak bele, mint az NHL-nél. De nincsen nagy múltja a ligának, nem lehet jól eladni. Hogyha játékosként nézem, akkor talán egy hangyányit még gyengébb a KHL. Fizikálisan biztosan, játék szempontjából viszont technikásabb.

Mi kell szerinted ahhoz, hogy eljuthass az NHL-ig?

Hatalmas adag szerencse, főleg magyarként. Azt szokták mondani, hogy kanadai jégkorongosként nagyobb az esélyed megnyerni a lottót, mint bekerülni az NHL-be, most gondold el ezt magyarként. Sosem úgy gondoltam erre, hogy Fehérvárról NHL-szerződést kapnék, hanem olyan kis utakat kell bejárni, amelyeken adott esetben már jártak előttem is magyarok. Ha minden klappol, nincs sérülés, jó szezonom van, olyan edzőm van, aki kedvel, akkor van esély.

Ugorjunk vissza kicsit a kezdetekhez. Kercsó Árpád azt is mesélte, hogy szomszédok vagytok és te hétévesen átmentél hozzá, sütiztél, megnézegetted a trófeáit, akkor dőlhetett el, hogy hokis leszel. Így volt?

Talán hatéves lehettem, amikor elkezdtem jégkorongozni, akkor költöztünk családi házba Árpi bácsiék szomszédságába. A szüleim jóban lettek vele és volt, hogy adott nekem „százezer” hokiskártyát, egy óriási dobozt. A mai napig megvan, akkor meg nem hittem el, hogy lapozgatom, lapozgatom és még mindig van belőle. Annyi kupája van egyébként… Tényleg megfogott, hogy mennyi mindent el lehet érni a jégkoronggal, meg amúgy a sporttal.

Volt más sportág, amit kipróbáltál? Mikor dőlt az el nálad, hogy profi hokis leszel?

Mivel a szüleim testnevelő-tanárok, ezért persze, sok mindennel próbálkoztam. Kezdtem a tornával, utána úsztam, fociztam, hokizni pedig azért szerettem, mert utáltam ott aludni az oviban délutánonként, az edzések pedig akkor voltak. Az elején hecc volt, ovistársaim is lejártak, így mentem én is. Mai napig emlékszem az első gólomra, keresztben játszottunk a pályán a Kazincbarcika ellen – talán már nincs is ilyen csapat –, ellenük lőttem. Ez örök emlék marad. Azt a nagypapám tudná megmondani, mikor döntöttem el, hogy profi leszek, mert vele jártam edzésekre. Amikor autóztunk, sokat beszélgettünk, ő mondta később, hogy nyolcévesen már csak jégkorongozni akartam, iskolába járni nem. Később is magántanuló akartam lenni, végül a fehérvári akadémia segítségével 11.-, 12.-ben sikerült is, úgy csináltam meg az érettségit.

2012-ben kerültem át Fehérvárra. Ez úgy zajlott, hogy Dunaújvárosban U16-os másodéves voltam, vége lett a szezonnak és gyakorlatilag nem volt csapat – addig is a Ferencváros és az Újváros közösen adott ki egy nem bajnokesélyes gárdát. Én mindenáron bajnok akartam lenni. Az akadémia akkor egy éve működött, amikor apa először felvetette, egyből ódzkodtam az Újváros–Fehérvár rivalizálás miatt. De elmentünk, megnéztük a kollégiumot is, és rábólintottam. Parádés volt a kolesz, olyan volt, mintha hotelben laktunk volna a haverokkal. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Fehérvárhoz szerződtem, az biztos. És Árpi bá lett az edzőm ott, ő is hatott rám ennél a döntésnél.

Nekem azt mondta rólad, hogy az edzők álma egy ilyen játékos…

Ez erős!

Akit sosem kellett megbüntetni. Ez tényleg így volt?

Hátőőő, nem. Jó, olyan nem volt, hogy Zell am See-ig guggoljak, vagy hasonló abszurd büntetés. De plusz sprintek azért nekem is kijutottak, és megdorgált, amikor kellett. Persze volt, hogy megérdemeltem, de melyik 16 éves srác nem érdemli meg, hogy kicsit beszóljanak neki?

Erdely vb 4

Mit tartasz hokiban az erősségednek és a gyenge pontodnak?

Erősségem a gyorsaságom, fel tudom pörgetni a játékot, sokszor erre is alkalmaztak az EBEL-ben. Ütközzek, mondták, én meg faltól falig pattantam, mint a flipper. A lövésem is elég pontos szerintem. Nyilván sosincs készen az ember mint játékos, ha valamin fejlesztenem kell mindenképp, akkor az a fizikális adottságom. Emellett a védekező játékot mondanám, de ez a kettő kicsit össze is kapcsolódik, mert ahogy izmosodom, jobban lepattannak majd rólam a játékosok.

De ha felszedsz néhány kiló izmot, akkor a gyorsaságod nem csökken majd?

Az a mértéktől függ, nyilván úgy kell kikísérletezni, hogy az optimális testtömeget érjem el. A metodikai központban van olyan gép, amely ezt pontosan meghatározza. Úgy gondolom, hogy 88-89 kilóra kéne két év múlva felizmosodnom.

Most mennyi vagy?

81. Tehát évente olyan 3-4-5 kiló izom kellene, ez kivitelezhető.

Emlékszel régi nagy bakidra?

Hát, biztos volt, de most nem nagyon ugrik be. Üres kapus kihagyott helyzet akadt, azért mindig megszólnak.

Árpi bá mesélt egyet. Még dunaújvárosi voltál és kihagytál egy büntetőt a Fehérvár elleni bajnoki döntőben.

Jaj, igen. Utolsó évem volt Újvárosban, összesítésben vezetett a Volán, mi az egyenlítésért mentünk. Döntetlen állás után büntetők jöttek, én vezettem rá a harmadikat, elvittem, kihagytam és megflexeltem a botot és beestem a sarokba. Elég vicces sztori volt, cinkeltek is miatta. De hát ez benne van, lesz még ilyen.

Azzal, hogy hokis az ember, lehet csajozni?

Jó kérdés, szerintem lehet. A Kodolányi János Főiskolára járok, ott például vannak csajok, akik rólunk készítenek prezentációt.

Ott ülsz az órán és rólad megy a kiselőadás?

Igen, ilyenek vannak. Most ezzel a krakkói feljutással országos szinten nőtt a hírnevünk, már megismernek egy-két helyen, és ez jól esik. De van hátulütője is, ha például elmész szórakozni és ott egy újságíró, aki megírja, hogy a jégkorongosok ide és oda mennek.

A városligeti ünneplésen is megfigyeltem, de most is látszik, hogy kis szakállat növesztettél. Ez amolyan rájátszásos szakáll?

Igen, meghagytam. A vb előtt egy nappal borotválkoztam utoljára, és egy hete elhatároztam, hogy amíg nem dől el a sorsom, addig nem fogom leborotválni. Ahogy eldől, lejön az egész és visszafiatalodom vagy öt évet.

Hokiban ki a példaképed és a kedvenc játékosod, ha ez a kettő különbözik? És ha nem magyarok, mondj olyat is.

Kedvenc játékosom Martin St. Louis (New York Rangers), aki úgy érte el az álmait, hogy tényleg senki nem hitt benne, nem draftolták, nagyon alacsony, de olyan futóművei vannak lent, amilyenek soha nem lesznek nekem. Mégis magas szintre jutott, ezért a kedvencem. Példakép pedig Sidney Crosby (Pittsburgh Penguins). Egyszerűen zseni, olyan dolgokat csinál, ami nekem eszembe sem jutna. Még úgy sem, hogy gondolkozom rajta fél órát, ő meg kapásból, kisujjból kirázza. Magyarok közül a szapporói aranygeneráció nyilván példakép. Kedvencem pedig Bartalis István, sose fogok úgy korizni, mint ő.

Erdely vb 1

Ha már Szapporó: egyszer Kovács Csabát te vezetted ki a jégre gyerekként, nem?

Igen, egy Fehérvár–Újváros meccsen beosztottak újvárosiként a fehérváriakhoz, ott álltam újvárosi mezben, néztem, ott a Süti, megfogta a kezem és bementünk. Most meg vele vagyok egy csapatban.

Ez milyen érzés?

Leírhatatlan. Ez olyan, mintha kérnél egy autogramot Kimi Räikkönentől, és utána pár évvel később egy csapatban versenyeznél vele. Nonszensz. Mondtam neki is, erre azt válaszolta, hogy a Hári Jancsikának is osztott ki érmet. Majd az lesz a vicces, amikor húsz év múlva nekem mesélnek ilyeneket azok a fiúk, akikkel mondjuk most együtt dolgozom, ezen az MMM-napon. De ezért is szép ez az egész, az ilyen generációváltások miatt.

Akkor térjünk át a vb-re. Mit éreztél akkor, amikor Rich Chernomaz szövetségi kapitány beválogatott a keretbe?

Félig-meddig tudtam csak örülni ennek. Az edzőtábor utolsó napjának utolsó edzésén már tudtuk, hogy egy támadó itthon marad. Vincze Péter és én voltunk a legfiatalabbak, az tűnt logikusnak, hogy közülünk valaki marad. Aztán Bartalis Isti szerencsétlenül megsérült, látszott, hogy nagyon komoly, nem tudott lemenni a jégről, később kiderült, hogy elszakadt a keresztszalagja. Az edzés vége után odajött Rich, mondta, hogy gratulál, benne vagyunk a keretben, de hogyha Isti tud játszani, akkor kettőnk közül valaki itthon marad. Kérdeztük, hogy ez mikorra derül ki, mondta, hogy este, az MRI-vizsgálat után. Hazamentem, összepakoltam a maradék cuccomat, leültem és vártam, hogy megcsörrenjen a telefon. Nagy Attila általános menedzser hívott végül, hogy Isti nem tud jégre lépni, mindketten megyünk. Akkor kettős érzések kavarogtak bennem, fölhívtam Istit, hogy megtudjam, hogy van. Nem is köszönt, csak gratulált, hogy megyek a vb-re. “Basszus, Isti, én nem ilyen áron akartam menni” – mondtam. Semelyik fiatal nem úgy akar ott lenni a vb-n, hogy a csapat egyik tapasztalt tagja kiesik. Azt mondta: “Nem baj, menjetek, majd jövőre az A csoportos világbajnokságon akarok játszani”. Utólag tudjuk, hogy ez össze is jöhet.

A Városligetben már beszéltünk a japánok elleni gólodról, de milyen volt számodra a többi meccs? Végig eksztázisban nyomtad?

Úgy éreztem, hogy a játékomban két szintet kell lépnem az EBEL-hez képest. Nem azért, mert szintkülönbség lenne, hanem mert a csapatnak erre volt szüksége. A japán meccs előtt talán két altatót vettem be, nagyon sokat elhasználtam a vb alatt.

Izgultál, vagy mi miatt?

Nem izgalom, inkább várakozás volt, hogy akkor most miként lesz. Ráadásul oda kellett figyelnem, hogy ne menjek fel semmilyen közösségi oldalra, mert mindenhol mi voltunk, mindenhol minket osztottak meg. Ez így pakolta rám a terheket, de nekem mindig az volt a szerencsém, hogy ezeket meccs előtt le tudtam dobni magamról. Japán ellen minden összejött, szerencsém is volt, be is ment, nyertünk is. Azután az égről a csillagokat is lehoztam volna. Nagyon nagy önbizalomlöket volt, végig jól tudtam játszani a vb-n. Lehet, hogy ha az első meccs nem ilyen lett volna, a teljesítményem sem ilyen jó a folytatásban. A kazah meccs frusztráló volt, lelkileg össze kellett kaparni kicsit a társaságot, de Diego Scandella remek motivációs beszédeivel ez összejött. Láttad a Csoda a jégen című filmet? Na, egy olyan kaliberű beszédet képzelj el, egy szünnapon, egy videóelemzés után. Abban a pillanatban fölmentem volna és kitettem volna a lelkemet a pályára. Az ukrán meccsnél is mondott ilyet.

Erdely vb 6

És a lengyelek ellen?

Ott a lengyelek komoly felkonferálást kaptak hazai pályán, Rich pedig elhatározta, hogy nekünk is lesz ilyen. Parádés volt: ültünk az öltözőben, ő pedig sorra mondta a számokat és neveket – “Tizenötösseeeel: Andrew Sarauer!” –, minket pedig felspannolt és belehajszoltuk magunkat a meccsbe, majd a győzelembe. Én egyébként ekkor már biztos voltam a feljutásban, holt nyugodt voltam, amikor a lengyelek kiegyenlítettek. “Csinálhattok akármit, úgyis mi nyerünk” – gondoltam, ráadásul pont én mentem be Kovács Csabával és Vas Jánossal a gól utáni bulira, ez mindig kritikus, én mégis biztos voltam benne, hogy ez csak jól végződhet.

A csapaton belül kik a hangadók és kik a mókamesterek?

Utóbbira egyértelmű a válasz, Hári Jancsika. Nagyon vicces volt, amit végig művelt, pedig meccsen tud fullkomoly is lenni és odateszi magát. Az igazi hangadók az öregek, ez korral jár. Tehát a szapporóiak: Tokaji Viktor, Vas Marci, Vas Jankó, Kovács Csaba. Szerintem ők így négyen, akiknek adtak a szavára a csapatban, nekik közös tetkójuk is van. De a csapat mindenkit elfogadott, attól függetlenül, hány éves és mennyire tapasztalt.

Nektek lesz tetkótok?

Elvileg igen.

Két hete jutottatok fel. Másnap még nem tudtad elhinni, mostanra sikerült?

Most már igen, nap mint nap látom magunkat mindenhol, például olyan cikkekben is, hogy ki a legszexibb jégkorongozó. Tök abszurd dolgok, csak hogy velünk foglalkozzanak. Én például elmentem az egyik ismerősöm ballagására, ahol egy apuka felismert, mondta, hogy “Jaj, te ott voltál Krakkóban! Hogy is hívnak?” Mondom, Erdély Csanád. Erre ő: “Rémlik valami!” Nem az a lényeg, hogy nem emlékszik a nevemre, hanem hogy tudta a tényt, hogy feljutottunk. Hozzátette: “Én még életemben nem néztem hokit, de ezután ki fogok járni Volán-meccsekre”. El se hinnénk, hogy mennyi olyan ember van, aki Krakkó miatt kezd el a hokival foglalkozni, azt nézni. Ez fantasztikus, hogy új embereket vonzottunk be a jégkorongba.

Erdely vb 2

Végezetül az A csoportos vébéről: többen azt mondták, hogy egy győzelemmel elégedettek lennének Oroszországban. Te mivel lennél elégedett?

Én akár egy megszerzett ponttal is. Ha akárkivel egy döntetlent kiharcolunk, és ne adj Isten, kikapnánk büntetőkkel, én már elégedett lennék. De az új csoportbeosztás azt is megengedi, hogy akár egy győzelemmel az A csoportban lehessen maradni. Egyébként óriási dolog lenne, ha mondjuk Crosbyval léphetnék egy jégre, vagy egymás ellen buliznánk. Lehet, hogy hagynám: “Vidd el, nem érdekel, csak hadd nézhessem!”.

Mi kell ahhoz, hogy a pontszerzés összejöhessen? Egy csapatra kell koncentrálni?

Nem. A realitás talaján maradva persze vannak csapatok, akik lehokiznak, például Kanada, Oroszország. De vannak olyan országok, akik ellen, ha nekünk jó, nekik meg rossz napjuk van, akkor elkaphatóak. Ilyen például Lettország, Dánia, Norvégia. És akkor vannak az egy szinttel lejjebbi, az A csoport és a divízió I között liftező csapatok, akikkel kétévente találkozunk. Nyilvánvalóan nem egy Kanada–Magyarországon fog eldőlni a bentmaradás, hanem egy olyan ország ellen, amelyikkel sokat játszottunk.

Na és 19 évesen mit üzensz a fiataloknak?

Remélem, lesz egy olyan nap vagy hét az életükben, amikor azt fogják mondani, amit én mondtam Krakkó után: „Basszus, ezért megérte dolgozni tizenkét évet”. Nem cserélném el semmire ezt az érzést.

Cimkék: , , ,

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
január 20., péntek
U20 14:40 DHKAVS 6-5VÉGE
MOL 18:00 UTEBRA 6-2VÉGE
MOL 18:30 TITSCC 3-4 BVÉGE
EBJL 18:40 HKBMAC 0-6VÉGE
MOL 19:00 FTCGAL 9-0VÉGE
EBEL 19:15 G99AVS 5-2VÉGE
január 21., szombat
EBJL 12:40 HKBVIC 3-4VÉGE
EBYSL 14:30 RBSHKB 6-2VÉGE
EBJL 15:00 UTEEHL 4-1VÉGE
SVK3 15:30 HKBTRB 4-5 HVÉGE
EBJL 16:10 MACOHC 5-1VÉGE
EBYSL 17:00 DMJOLL 10-7VÉGE
EBYSL 17:10 VASMZA 7-2VÉGE
EBYSL 18:00 EHLMAC 2-4VÉGE
EBJL 18:30 MRBDMJ 0-4VÉGE
EBJL 18:55 VSVAVS 3-4 HVÉGE
MOL 19:00 MACGAL 15-2VÉGE
MOL 19:00 MISSCC 7-2VÉGE
január 22., vasárnap
EBYSL 12:00 RBSMAC 5-0VÉGE
MOL 12:30 FTCBRA 6-2VÉGE
EBJL 15:30 RBSETO 5-1VÉGE
EBYSL 15:40 VASTRK 0-1VÉGE
EBYSL 15:40 ZNOHKB 8-4VÉGE
EBYSL 17:30 SLLAVS ÉLŐ
MOL 18:00 BEOTIT 1-0ÉLŐ
MOL 18:00 MACUTE 4-0ÉLŐ
EBEL 18:15 AVSVSV 3-1ÉLŐ
    • M4 SPORT
NHL 21:05 PITBOS 
    • SPÍLER TV
január 23., hétfő
MOL 18:00 BEODAB 
MOL 18:00 DHKSCC 
    • M4 SPORT
MOL 18:30 MISGAL 
január 24., kedd
KHL 14:00 AllStar
    • SPORT 1 (felv.)
U20 18:40 AVSKMH 
január 25., szerda
MK   MACDHK 
MK   MISDAB 
U20   DHKMAC 
U20 18:40 KMHVAS 
január 26., csütörtök
EBJL   UTEMAC 
U18   DHKTVS 
U18   KMHMIS 
U18   PEFAVS 
U18   VASETO 
KHL 17:30 JOKAVT 
    • SPORT 2
EBYSL 18:10 AVSDMJ 
január 27., péntek
U20   MACMIS 
MOL 18:00 SCCBEO 
EBEL 19:15 AVSOLL 
január 28., szombat
U18   ETOMAC 
U18   PEFDHK 
U18   TVSMIS 
KHL 10:30 KUNMZA 
    • SPORT 2
EBYSL 12:15 DMJOHC 
EBYSL 13:40 AVSSLL 
U18 14:40 AVSKMH 
MOL 17:00 GALBEO 
MK 17:30 döntő
U18 18:40 VASUTE 
EBYSL 19:40 VSVVAS 
január 29., vasárnap
EBYSL   DMJOHC 
EBYSL   HCIHKB 
EBYSL   MACZNO 
EBYSL   MZAVAS 
EBJL 13:10 AVSZAS 
EBEL 17:30 DECAVS 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk