A fiatalítás majd csak most kezdődik el igazán

Furcsa ezt mondani, miközben két év alatt a keret jó része kicserélődött. Néhány nap ülepedési idő után tettük fel kérdéseinket Rich Chernomaz szövetségi kapitánynak, aki az A csoportba vezette Krakkóban a magyar válogatottat. Rengeteg munka áll a játékosok előtt.

Közel egy hét távlatából hogyan értékeli a krakkói világbajnokságot?

A világbajnokság előtt igyekeztünk minden lehetséges információt begyűjteni ellenfeleinkről. A lengyelekkel, olaszokkal, ukránokkal találkoztunk is a szezon során felkészülési tornákon, de azt tudni kell, hogy azokat mindenki arra használja fel, hogy játékosokat, taktikai variációkat próbáljon ki. Így igazából az első mérkőzések során lehetett valós képet alkotni a csoportban szereplő válogatottakról. Mi játszottuk az első meccset Japánnal, amelyet meg is nyertünk. A nap további része arról szólt minden stábtagnak, hogy elemezze a többiek játékát, feltérképezze, mire lehet számítani tőlük, mivel érdemes készülni ellenük. A játékerőt illetően megerősítést nyert, hogy Kazahsztán a várakozásoknak megfelelően kiemelkedik a mezőnyből, a másik 5 csapat között viszont az fog dönteni, ki mennyire képes felkészülni az ellenfelekből és megvalósítani az elképzeléseket. Szerencsére ebben az összehasonlításban mi jobbak voltunk a többieknél, és ez sokat tett az ezüstérem megszerzéséhez. Ami például az előző évhez képest nagy különbség volt, az az, hogy nem kaptunk túl sok kiállítást, ez alól egyedül a kazahok elleni mérkőzésünk volt a kivétel. Ez rendkívül fontos tényező volt, hiszen az emberhátrányok sok energiát fogyasztanak, növelik az esélyt arra, hogy gólt kapunk, és csökkentik az esélyünket a gólszerzésre. Külön ki kell emelnem, hogy Krakkóban a kapusaink nagyszerű teljesítményt nyújtottak, biztosan tartották hátul a csapatot, ezzel komoly részt vállaltak a jó szereplésből. De a kapusokon kívül is mindenki megtette a magáét, a maximumot hozta ki magából és ezzel kivette a részét a sikerből.

A kapusok teljesítményét azért is emeltem ki külön, mert sok kétségünk volt a szezon alatt. Ez ugyanis kulcsfontosságú poszt, és rengeteg tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki megbízható, jó kapus legyen. Hetényi Zoltán betegségével gyakorlatilag korán eldőlt, hogy Bálizs Bence és Rajna Miklós lesz az a két kapus, akiket nevezni fogunk. Februárban az edzőtáborban ezt jeleztük is nekik. A szezonban Bálizs első számú kapus volt Miskolcon, de Rajna  viszonylag kevésszer kapott szerepet egy a MOL Ligánál erősebb bajnokságban. Mindketten megértették az üzenetünket és rengeteg munkát végeztek, így Krakkóban nyugodtan állíthattuk be őket a kapuba.

A többi játékosról is csak jókat mondhatok. Az első két támadósorunk tagjai remekül megértették egymást. Jók voltak a játékkapcsolatok közöttük, életveszélyesek voltak, rengeteg nagy helyzetet alakítottak ki, nemcsak egyéni akciókkal, hanem az ellenfelet kijátszva. Megoldották azt is, hogy Sofron István az első két mérkőzésen nem játszhatott. Erdély Csanád, Kovács Csaba és Vas János energikusan játszott, védekezésben rendkívül szilárdak voltak, előre nagy nyomást tudtak gyakorolni az ellenfélre. A negyedik sorban Benk András, Nagy Krisztián és Magosi Bálint hihetetlen energiákat mozgósított. Nemcsak az ellenfél támadásait semlegesítették, hanem remekül támadtak is. Fontos volt, hogy segítségükkel fölényben voltunk a korongbirtoklásban, és folyamatos nyomás alatt tarthattuk az ellenfeleket. Vincze Péter az első két mérkőzést követően kevesebb szóhoz jutott, de amikor csak jégen volt, megmutatta, hogy érdemes volt őt beválogatni. Remek tapasztalatokat szerzett, remélem, hogy ez további lendületet ad a fejlődéséhez.

A védők között Vas Márton igazi vezére volt a csapatnak. Ő volt a kapitány a jégen, és ezt nem csak a C betű tette a mezén, hanem a fellépése, a játéka is azzá tette. Nagyon megbízható volt, mindig lehetett rá számítani. Kiss Dániel nagyon kellemes meglepetést jelentett. Erős volt, fegyelmezett és sallangmentesen oldotta meg a feladatát. Gőz Balázs jól használta a sebességét a korongkihozataloknál, fegyelmezetten játszott. Ugyanez mondható el Pozsgai Tamásról is. Orbán Attila is a rendkívül egyszerű játékával, a gyors korongkihozatalaival tűnt ki. Megbízható volt. Szirányi Bence kiválóan segítette a támadásokat, védőfeladatai ellátása mellett sokat tört előre, nagyszerű lövései vannak. Külön ki kell emelnem Tyler Metcalfe-ot. Belőle az utolsó pillanatban csináltunk hátvédet. A felkészülési meccseken eleinte érződött, hogy vadonatúj szerepkört kapott, de meccsről meccsre javult, és ez a javulás folytatódott a vb-n is. Ő eredetileg center, és a centerek feladatában a védekezés hangsúlyosabb, mint a szélsőknél, ezért könnyebben szoknak bele a védő szerepbe. Metcalfe egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, nagyon megbízható játékot nyújtott, nyugodt szívvel számíthattunk rá bekként is.

Mindenki hangsúlyozta, hogy ez közös siker volt. Hogyan kell ezt érteni?

A krakkói sikerben elévülhetetlen szerepük van a stábtagoknak is. Biztos sokan kérdezték, miért ment ekkora stáb a csapattal, miért volt erre szükség, egyáltalán, szükség volt-e rá. A válaszom határozott igen. A tornán 7 nap alatt játszottunk 5 mérkőzést, ez a szakmai és a technikai stáb számára is komoly feladat. Egyetlen edző nem tud mindent elvégezni.  A technikai stábnak gondoskodnia kellett a játékosok felszereléséről, fizikai állapotáról. 22 játékost kellett a meccsek előtt és után legyúrni, ha szükséges volt, a sérüléseiket orvosolni, fizikai felkészülésüket segíteni.

Kinek mi volt a konkrét feladata a stábból?

Majoross Gergely és Diego Scandella feladata elsősorban az ellenfelek feltérképezése, a saját mérkőzéseink értékelése volt. Ehhez hihetetlen mennyiségű videofelvételt kellett feldolgozniuk. Sille Tamás elsősorban a játékosok egyéni felkészítésében segített, Gary Clark a kapusokkal foglalkozott. Tokaji Viktor számára talán lezárult a válogatottban a játékoskarrier, de ő egy olyan vezető típusú egyéniség, aki összekötő kapocs tudott lenni a játékosok és a stáb között. Rengeteg hasznos meglátása volt, és betekinthetett abba, hogyan dolgozik egy edzői stáb a válogatott körül. Ez bizonyára a későbbi pályája során is hasznára lesz. A kollégáim munkájában tökéletesen megbíztam és megbízom, így az én feladatom elsősorban a munka koordinálása, az egyes vélemények összegzése és annak alapján a fő irányok eldöntése volt. Igazi csapatmunkát végeztünk.

Melyik mérkőzés volt a kedvence?

A legjobb meccsünket talán az olaszok ellen játszottuk. Ott tényleg majdnem minden a helyén volt. Szinte mindent úgy tudtunk megvalósítani, ahogy azt a mérkőzésre való felkészülés során elterveztük. Rendben volt a letámadás, a visszatámadás, a védekezés, a kapusjáték, minden. Az volt a legkomplettebb mérkőzésünk. A legfrusztrálóbb meccsünk pedig az ukránok elleni volt. Ott is nagy fölényben játszottunk, az első harmad után gólokkal kellett volna vezetnünk. Semmi nem ment be, aztán kaptunk két gólt, és innen kellett felállnunk. Óriási munkával sikerült megtennünk ezt. Rengeteget tanultunk ebből a meccsből, és azt hiszem, mentálisan is megerősödtünk tőle.

Hároméves programot vállalt, ebből kettő eltelt. Megindult vagy véget ért a fiatalítás?

Amikor megbíztak a kapitányi teendőkkel, az volt az egyik kérés, hogy kezdjük el a válogatott megfiatalítását. Azt mondhatom, hogy a fiatalítás majd csak most kezdődik el igazán. Talán furcsa ezt mondani, miközben két év alatt a keret jó része kicserélődött. Azt értem ezalatt, hogy a pár éve Glen Williamson közreműködésével elkezdett utánpótlás-fejlesztési program majd csak most fogja megmutatni az első eredményeit. Miközben az elmúlt években bekerült a csapatba Sebők, Nagy Krisztián, Erdély vagy Vincze, egyre több fiatal játékos kopogtat majd a válogatott ajtaján. Elég csak a mostani utolsó keretszűkítéskor kimaradó Sárpátkira vagy Reiterre gondolni. Nekik például az lesz a legfontosabb feladatuk, hogy minél több izmot szedjenek magukra. Az egyre több válogatottjelölt pedig a versenyhelyzetet erősíti majd. Régi igazság, hogy a fejlődést legjobban a versenyhelyzet segíti. Természetesen a feltörekvő fiatalok mellett vannak más, szintén nem idős játékosok is, akik egy kicsit több munkával bekerülhetnek a csapatba. Egyre több játékosból válogathatunk majd, és ez mindennél jobbat tesz. Annál is inkább, mert jövőre óriási feladat előtt állunk. Meg kell próbálnunk bentmaradni az elitben.

Fel tudunk nőni a feladathoz, lehet ekkorát előrelépni egy év alatt?

Rengeteg munka áll a játékosok előtt, ha helyt szeretnének állni. Nekünk idén volt egy jó első, egy jó második, egy jó harmadik és egy jó negyedik sorunk, voltak jó hátvédjeink és kapusaink. De a mi mércénkkel mérve a stabil A csoportos válogatottaknak van sok jó első soruk és rengeteg legjobb hátvédjük. A mi játékosainknak egész évben nagyon erős munkát kell végezniük, fejleszteniük kell a tudásukat, ki kell lépniük a komfortzónájukból. Remélhetőleg a feljutás segít abban is, hogy többen juthassanak külföldre. Egy jó külföldi bajnokságban szereplő külföldi csapatnál nincs jobb kihívás. Idegenlégiósként egy játékosnak húzóembernek kell lennie, folyamatosan jobban kell teljesítenie a hazaiaknál, ez segíthet abban, hogy jobb játékossá váljék.

Van olyan a játékoskeretben, akinek szerződést kínálna, vagy van esélye például Németországba igazolni?

Ha tehetem, igyekszem minden segítséget megadni a játékosoknak ahhoz, hogy külföldön fejlődhessenek tovább, de azt tudni kell, hogy ez elsősorban a játékosokon és menedzsereiken múlik. Amiben én tudok segíteni, az a referenciák adása, ajánlások, edzők figyelmének felhívása. Egy kicsit meg tudjuk könnyíteni az utat, de az utat mindenképpen a játékosnak kell végigjárnia, nélküle nem fog menni. Másrészről pedig ha találunk olyan külföldi állampolgárságú játékosokat, aki szívesen lennének magyar válogatottak, és ugyanúgy megtesznek mindent a csapatért, ahogy a Krakkóban szereplő játékosok egytől egyig megtettek, és velük jobb lehet a csapat, akkor természetesen e játékosok segítségét is igénybe lehet és kell venni.