• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Két lépés kell, lássuk az elsőt

Szerdán eldőlt, hogy Magyarország tovább küzdhet a feljutásért, miközben már nem eshet ki, Ukrajna ellenben már semmiképpen nem juthat fel az elitbe, viszont Japán mellett a kiesés első számú várományosa lehet az utolsó körre. Motivált ellenfelet kap tehát válogatottunk csütörtökön Krakkóban.

Az egy percig nem kérdéses, hogy az utóbbi évtized leggyengébb állományú ukrán válogatottja látható Krakkóban. A tavalyi vb-n látott rutinos erőgépek közül a többség nem jött el idén, részben politikai, részben egyéb okok miatt, helyüket fiatalokkal töltötték fel. Az eddigi három mérkőzést elég jó játékkal kezdték, de a mérkőzések felére elfáradtak, a záró harmadokban rendszeresen ledarálták őket, nem bírják fizikailag a végjátékokat. Ugyanakkor még ilyenkor is szimpatikusan küzdenek, mennek, ahogy lábuk engedi.

Mindez ne tévesszen meg minket, jelentős számban maradtak még így is olyan játékosaik, akik a mezőny összes csapatában meghatározók lennének, de közülük leginkább csak a hátvédsorban találhatók mutatták meg eddig igazán magukat. Lagyigin bekkjátékát például élmény nézni. A kapujukat egy junior korú fiatalember, Zaharcsenko védi, nem túl meggyőző teljesítményt nyújtva. A hírek szerint a rutinos cserekapusuk, Napnyenko nem teljesen egészséges, ezért nem vetették be még a vb-n. Mindent egybe vetve csak az olaszok ellen látott hozzáállással érhetünk el eredményt, Ukrajna legyőzése tétmeccsen mindig kőkemény feladat.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Eddig 19-szer játszott egymással a két ország válogatottja, és ebből 14 ukrán győzelem született a jégen (egyszer a csomagok elveszése miatt nem tudtunk kiállni egy négy nemzet tornán ellenük, azt a meccset 5-0-ra az ukránoknak igazolták). 30 magyar gólra 77 ténylegesen megszerzett ukrán esik. Mégis minden bizonnyal az egyik legkevésbé szeretett ellenfelei vagyunk keleti szomszédainknak.

Azon szovjet utódállamok közül, ahol valaha is komoly szinten művelték a hokit, Ukrajnában a legmostohább a sportág sorsa. 1993-ban, az ország függetlenné válása után csatlakozott a kék-sárga mezes csapat a világbajnoki mezőnyhöz. Ebben az évben Lettországgal, Litvániával, Észtországgal, Ukrajnával, Kazahsztánnal, Fehéroroszországgal, Szlovéniával és Horvátországgal öntötték nyakon a többek között Izrael, Belgium, Dél-Afrika, Ausztrália vagy éppen Magyarország fémjelezte C csoportos mezőnyt, el lehet képzelni, miféle vérengzés zajlott a VB-ken. Az évi egyetlen feljutó mellett az ukránoknak egészen 1997-ig kellett türelmesen várni a sorukra a harmadik vonalban, akkor viszont menetből megnyerték a C csoportot, egy év múlva a B csoportot, így 1999-től az elitben játszottak. Eddig tartott a magyar-ukrán közös hokitörténelem első szakasza, melyet sorozatos nagyarányú ukrán győzelmek jellemeztek.

Kilenc évre kapaszkodtak meg az elitben. Bár mindig a mezőny második felében, jobbára pedig a végén voltak, de a kiesést megbízhatóan elkerülték egészen 2007-ig. Akkor viszont nem, és kipottyantak a B csoportba. Innentől számolhatjuk közös múltunk második szakaszát, amelyre az a jellemző, hogy ukrán szempontból mindig a lehető legrosszabbkor babrál ki velük csapatunk. Hogy a magyar hoki fejlődött, azt először 2007 decemberében a miskolci tornán érezhettük, amelyen az első győzelmünk született. 2008 februárjában ugyan Tilburgban a következő EIHC-tornán az ukránok visszavágtak, de aztán jött 2008. április 19., a modern kori magyar jégkorong eddigi legfényesebb napja, amikor Szapporóban 4-2-re legyőztük őket. A következmény mindenki számára ismert, Magyarország az elitbe jutott, Ukrajna viszont azóta is vár arra, hogy visszakerülhessen oda.

Minden bizonnyal a harmadik magyar győzelmet is a mai napig emlegetik az ukrán hokisok. 2012-ben Ljubljanában 3-1-es győzelmünket valamint a britek elleni vereségünket követően Ukrajna kiesett, egy évet a harmadik vonalban kellett töltenie. A frissen a divízió 1/A csoportjába visszakerült válogatott tavaly Gojangban aztán erődemonstrációt tartott, törlesztett valamit a felhalmozott adósságból, az elmúlt évtized minden bizonnyal legnyomasztóbb magyar válogatott meccsén 3-0-ra nyert a mieink ellen, ám az osztrák, szlovén pároson fennakadt, így továbbra is maradt a divízió 1-ben.

Az elmúlt egy év az ország és hokiválogatottja történetében is tragikus volt. A politikai bizonytalanság, a Kelet-Ukrajnában zajló háború elvitte az ukránok egyetlen komoly csapatát, a játékosok szétszéledtek, és ennek a válogatott is megitta a levét. Míg egy éve a KHL-ben játszott a válogatott derékhada, most a legtöbben, négyen a román bajnokságból érkeznek, a legtöbb válogatottat a friss román bajnok Dunarea Galati adja. Akik kicsit is ismerik a hoki világát, pontosan tudják, mekkora különbséget jelent ez. Ráadásul meghatározó játékosok sora mondta le a válogatottságot vagy a vb-szereplést.

Csütörtökön Krakkóban harmadszor is úgy találkozik egymással a két csapat, hogy egy esetleges magyar győzelem nagyon fájhat az ukránoknak. Válogatottunk előtt az olaszok legyőzése után felcsillant a feljutás lehetősége, Ukrajnát viszont a kiesés fenyegeti. Ha nem szereznek pontokat, akkor szombaton, az utolsó napon mindenképpen ki-ki meccsre kerül sor Japán ellen. Mindkét csapat számára óriási tehát a tét.

Ukrajna ellen nagyon fontos meccs vár ránk. Ha 3 pontot szerzünk, saját kezünkben tartjuk a sorsunkat. Az ugyanis 3 forduló után biztos, hogy a magyar válogatott 2 győzelemmel feljut az A csoportba. Az is nagyon valószínű, hogy a lengyelektől nem kaphatunk ki majd az utolsó meccsen. Az ukránok ellen akár még bele is férhet egy botlás, de ne számoljunk, hanem hokizzunk, az sokkal jobban megy nekünk ezen a héten. Ha megismételjük a szerdai teljesítményt, nagy baj nem érhet minket csütörtökön sem.

Nem alakult jól a mérkőzés, sőt sokáig nagyon rosszul alakult. Hiába dominált a meccs nagy részében, a meccs középső felében nem játszott igazán jól Rich Chernomaz csapata. De a 22 magyar legény előbb önmagát, majd az ellenfelet is legyőzte, így a magyar válogatott újabb óriási eredményt ért el a krakkói vb-n, fantasztikusan harcolt és harmadszor is nyert. Készen áll arra, hogy szombaton megküzdjön Lengyelországgal az A csoportba jutásért.

Egyre több magyar szurkoló érkezik Krakkóba, az első napi 2000 után ma már több mint 3000 hazánkfia buzdította Sofronékat a lelátóról. Egyik legrutinosabb csatára, Varlamov nélkül lépett jégre Ukrajna, nálunk viszont szerencsére mindenki hadra fogható volt ezúttal is, így négy teljes sorral tudtunk rohamozni. Nagyon erősen kezdtük a mérkőzést, sok komoly helyzetünk volt, az első öt perc után bőven vezetnünk kellett volna, de ezen a napon nem minden jött könnyen össze, van ez így. Blagoj kiállítását is kiválóan játszottuk végig, de a korong nem akadt be egyszer sem Zaharcsenko kapujába. Az első tíz percben túlzás nélkül leiskoláztuk Ukrajnát, az első harmad feléig 11:0 volt a kapura lövési arány a javunkra. Energiával telve nyomtunk, végig letámadtuk ellenfelünket, akinek ekkor nem volt erre válasza. A 12. percben jegyezhettük fel az első ukrán kapura lövést, ráadásul Rajna Miklós bravúrral mutatkozott be, egy védelmi hiba után kellett nagyot fognia. A negyedik sorunk megint nagyon aktív volt, hatalmas jelentősége van annak, hogy kompletten tudunk menni végig a meccseken, Nagy Krisztián vezetésével nagyon pörgött Magosi Bálint és Benk András, külön extra, hogy a klasszikus vérszívó sorunk az ellenfél kapujára is veszélyesen játszik. A harmad második felében kiegyenlítettebbé vált a küzdelem, a 15. percben egy indítási hiba után Rajna újabb bravúrt mutatott be, majd komoly melóval eloltottuk a tüzet a kapunk előtt. Ekkor érkezett meg Ukrajna a meccsbe, vagy került kisebb hullámvölgybe a magyar válogatott. Több levegőjük volt, egy alkalommal Mihnov villantotta meg tudását, nagyon jó helyzetmegoldást választott, kapusunk újra csak a helyén volt. Az 5 perces energiatakarékos hoki után újra felpörögtünk, megint csak nem voltunk távol a vezetés megszerzésétől, nem is tudjuk felsorolni, ki mindenki találhatott volna a kapuba, de a táblára senki nem iratkozott fel. Egy kapu előtti emberkedéssorozat végén Sofron kiállításával ért véget a harmad. Tartalmas és energikus játékrész után 0-0 állt a táblán.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Jól védekeztünk a hátrány további részében, de a legvégén egy újabb Rajna-bravúr kellett a 22. percben. Sajnos hamarosan újra 4-en maradtunk, ezúttal Hári János palánkra lökését díjazta a bíró 2 perccel. Nem tudtuk kihúzni. A 25. percben 0-1-re módosult az állás. Mihnov egyéni akciója végén adott nagyon szépen keresztbe, Blahoj lövése Metcalfe ütőjéről felpattant, ezzel becsapva Rajnát, és így valahogy bevánszorgott a korong, mert nagyon be akart. Ez megfogott minket valamelyest, de nagyon szépen visszapörögtünk. Közben azonban Mihnov továbbra is kiválóan játszott, gyakorlatilag minden ukrán akció tőle indult, a 28. percben nagyon közel álltunk a 0-2-höz, de szerencsére nekik sem jött össze minden ezen a meccsen, tulajdonképpen üres kaput ütöttek mellé. Majd Metcalfe perdített a vasra, megvideózták az esetet, de sajnos jól láttuk, nem volt bent. A 30. percben Sarauer lépett be gyorsan az ukránok harmadába, bődületes vasat lőtt, majd újabb biztató tumultus alakult ki a kapu előtt, de épp Zaharcsenko kezébe lőttünk. Kezdett elátkozott meccsé válni ez. A helyzetek ellenére is megállapítható volt, hogy kevésbé tudunk építkezni, mint az első harmadban. A 35. percben aztán egy újabb hatalmas védelmi hiba után megduplázta az előnyét Ukrajna. Hátvédünk kritikus helyzetben elcsúszott, így egy nagyon tetszetős háromszögeléssel nullára játszották a lehetőséget ellenfeleink, Gnidenko hátulról érkezve lőtte be a korongot a csak félig védett kapunkba. Mielőtt nagyon rosszra fordulhattak volna a dolgok, Sarauer szépített a 37. percben. Nagyon megszolgált gólt volt ez, mind csatárunk, mind csapatunk részére. Gőz Balázs kék vonalas lövésébe Banham szúrt bele, így került Sarauer elé a korong, aki az üres kapuba vágta. 1-2 után minden további nélkül kiegyenlíthettünk volna, ha ezen a napon nem minden kifelé pattan a vasról. Ugyanis a 38. percben Sebők lekorcsolyázta az ukrán csapatot, a vert Zaharcsenko kapus mellett pedig a vasat találta el. Ez volt a harmadik vasunk a középső húsz percben. A 40. pecben támadtunk, tulajdonképpen gólhelyzetben voltunk, amikor elhagytuk a koronot, Blahoj szaladt el vele, de szerencsére elizgulta a végét, Rajna újabb csatát nyert. Negyven perc után azt szűrhettük le, hogy jobb csapat a miénk, de csak 10 percig játszottunk egyértelműen jobban Ukrajnánál. Az biztosnak látszott, hogy a sok sebből vérző, fáradó ukrán riválist addig viszi majd előre a szíve, amíg birtokolja a vezetést, így lassabb üteművé vált a fáradásuk. A megoldásnak az látszott ekkor, hogy visszatérünk a meccs elején látott iramhoz és keménységhez.

Nem sikerült nekik menni. Bár domináltunk, de nem eléggé nyomtuk meg őket. Az egyenlítés még így is a levegőben lógott, de nem játszottunk igazán jól. A 49. percben előnybe kerültünk, de ezúttal ez sem ment jól. Viszont Navarenko úgy döntött, széttöri Magosi botját, 32 másodperces kettős előnyt kaptunk, időt kértünk. 5 a 3 ellen nem ment, de 5 a 4 ellen igen. Sarauer játszotta meg a svájci figurát, Kóger bődületes erővel lőtte ki a bal felsőt. Az 52. percben utolértük Ukrajnát, 2-2-re módosítottuk az eredményt, véres verítékkel visszajöttünk a meccsbe. 6:39-cel a vége előtt Kiss Dánielt állították ki, de sokat mozogva megoldottuk a feladatot. Ebben a harmadban 15 percet húztunk ki ukrán kapura lövés nélkül, ekkor találták el először Rajna kapuját ellenfeleink. Az 57. percben pedig megszereztük a vezetést. Kóger szaladt el a jobb oldalon, a mamutról lecsorgó korongot pedig Sarauer szúrta az ukrán kapus lába között a kapuba. A találatot a kapu elmozdulása miatt megvideózták ugyan, de tiszta volt, 3-2-re vezettünk. Banhamet nagyon gyorsan kiállították, és pillanatokon belül a kapunkba került a korong. Szerencsénkre van technika, hosszú percekig tartó videóbírózás végén a játékvezető elmeszelte a találatot, magas bot miatt. A kamera másodszor is számunkra jó képet mutatott pár percen belül. Az ukránok elkészültek erejükkel és szerencséjükkel, hátrányban Sofron István robogott végig a bal oldalon, erős lövése átment Zaharcsenkón, az 57. percben megnyertük a mérkőzést. 6 perc alatt 3-szor mattoltuk Ukrajnát, 0-2-ről 4-2-re mentettük a mérkőzést. Euforikus hangulat uralkodott a nézőtéren, a piros-fehér-zöld mezes fanok szavakkal leírhatatlan hangulatot teremtettek, a csapat is sokáig emlékezetes öt percet produkált.

Ukrajna nagyon becsületesen küzdött, minden dicséretet megérdemelnek, de nagyon jó sportág a jégkorong, a jobb, a győzelemért többet dolgozó csapat munkáját koronázza siker, minimális csak a kivétel ez alól. Ez a csapat pedig ezen a meccsen minden kétséget kizáróan mi voltunk. Megmutattuk a karakterünket, ez nagyon fontos volt ezen a meccsen. Megszolgált, mindenféleképpen megérdemelt győzelemmel hangoltuk az utolsó csatára. Szombat este a 10 ezer nézője által támogatott Lengyelországot kell legyőzzük. Egy lépésre vagyunk az álmoktól, az A csoportba jutástól. A legnehezebb lépésre.

A két szövetségi kapitány és három magyar játékos nyilatkozata az ukránok elleni 4-2-es siker után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): ”Az első harmadban rengeteg lövést eresztettünk meg a kapujukba, de a kapusuk remekül védte ezeket. Mi viszont kicsit frusztrálttá kezdtünk válni, mondtam is nekik az első szünetben, hogy hűtsék le egy kicsit a fejüket és kontrollálják az érzelmeiket. A második harmadban voltak hibáink a korongkezelésben, emiatt kétgólos hátrányba is kerültünk. De nagyon büszke vagyok a fiúkra, mert nem adták fel, küzdöttek a legvégéig és meg tudtuk nyerni ezt a fontos meccset.”

Olekszandr Godinyuk (szövetségi kapitány, Ukrajna): “A csapat kicsit fáradt volt a tegnapi meccs után. Az első harmad nagyon nehéz volt nekünk. Próbáltuk megszűrni a magyarok támadásait, és a kapunkat zárva tartani. Ez sikerült is, és a második harmadban megszereztük a vezetést. A végén viszont elvesztettük ezt az előnyt, és meg is fordították a magyarok a meccset. Nehéz bármit is mondani egy ilyen meccs után. Nekik sok remek egyéni képességekkel megáldott játékosuk van, akik képesek eldönteni a meccset, nekünk az ilyen játékosaink nincsenek most itt.”

Kóger Dániel (csatár, Magyarország): ”Nem volt egyszerű, örülök, hogy nyertünk. Mentünk az elejétől kezdve, nagyon nagy helyzeteink voltak, már az első harmadban is, uraltuk a meccset. Sajnos sokáig nem sikerült mégsem betalálni, és ilyenkor ez mindig megbosszulja magát. Tartottuk magunkat a megbeszéltekhez, a taktikához,m int eddig is, és bíztunk benne, hogy be fog pattanni a gól is. Szerencsére így alakult, nem volt egyszerű. A mai meccs a tökéletes példa arra, hogy a végsőkig ki kell tartani, mert akkor meg tudunk verni bárkit ezen a világbajnokságon. Szombaton is azt kell játszanunk, amit tudunk, és ha ebben hiszünk, akkor be fognak menni a helyzetek és meg tudjuk nyerni a meccset.”

Sofron István (csatár, Magyarország): ”Fantasztikus meccs volt nézői szempontból, mi azért nem így terveztük, sokáig nem tudtuk belőni a helyzeteinket. Pedig sok akciót alakítottunk ki a kapujuk előtt, sok tiszta ziccerünk volt, kapuvasak, ők pedig találtak két gyors gólt. Ami a csapat erejét mutatja, hogy ebből fel tudtunk állni, és meg tudtuk nyerni a mérkőzést. Nagyszerű csapatmunka volt ma is, együttes erővel ki tudtuk javítani a hibáinkat, és nagyon jó érzés, hogy a végén így alakult. És hogy ezzel ki tudtuk szolgálni a közönséget, hiszen továbbra is nehéz szavakat találni arra, ahogy minket itt támogatnak. Fantasztikus, ahogy szurkolnak, ahogy énekelik a himnuszt, ezért is örülök, hogy ki tudjuk őket szolgálni. A szombati meccset meg fogjuk nyerni, így játszunk tovább. Mindent meg fogunk tenni, de ha ilyen elszántsággal és akarattal játszunk akkor is, győzni fogunk.”

Andrew Sarauer (csatár, Magyarország): ”Nagyon érzelmes meccs volt, kétgólos hátrányban is el kellett hinnünk, hogy fel tudunk állni. Úgy mentünk be az öltözőbe 2-1-nél, hogy meg tudjuk csinálni, hittünk magunkban. Tényleg nagyon érzelmes volt az egész, de jól szórakoztam. Szombaton még jobb lesz, háború lesz a jégen, két jó csapat küzd majd egymással a feljutásért. Mi készen állunk, holnap még pihenünk, videózunk, elvégezzük a házi feladatunkat, szombaton pedig jöhetnek a lengyelek.”