• • Beharangozó
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Megőrizni a kilencéves veretlenséget

Kilenc éve vagyunk veretlenek világbajnokságon Japán ellen, és azt reméljük, a krakkói világbajnokság nyitómeccse után is ez marad a helyzet. Szinte hazai pályán léphet jégre a magyar válogatott.

A közös magyar–japán hokitörténelem 1936-ban kezdődött, és az első 13 mérkőzést 64 év alatt játszotta le egymással a két ország válogatottja. Sokáig nem nagyon volt mit kezdenünk egymással, általában külön csoportban szerepeltünk, Japán magasabban, mi lejjebb. Az ezredforduló tájékán a távol-keleti ország válogatottja védett csapatként az Ázsiának fenntartott külön helyen az elitben szerepelt, ez azonban 2005 óta nincs így, azóta rendszeresen találkoznak egymással a két nemzet legjobbjai, hiszen egy polcra kerültek. Az azóta eltelt időben Japán a magyar válogatott egyik legnagyobb és legnemesebb ellenfelévé vált.

Majdnem napra pontosan 10 éve, 2005 április 18-án, a debreceni Főnix csarnokban aratott 3-0-s magyar győzelemmel kezdődött a közös történelem újabb szakasza, ennek a krakkói lesz a 13. mérkőzése. Teljesen ellentétes a mérleg e két szakaszban. Az első 64 évben 3 magyar és 10 japán győzelem született, az elmúlt 10 év viszont magyar fölényt hozott, 8-szor hallgathattuk meg a magyar himnuszt hivatalosan a meccsek végén, és mindössze négyszer a japánt. Ráadásul világbajnokságokon egyedül 2006-ban, Amiens-ben kaptunk ki, 6-3-ra.

A debreceni csapatokból az egyik oldalon csak a Vas testvérek, Kovács Csaba és az azóta a sötét oldalra átkerülő Majoross Gergely, a másik oldalon a játékosok közül Nisivaki és Szato Sho, Mahon szövetségi kapitány és az akkor csapatkapitány, most viszont másodedző Aaron Keller maradt hírmondónak.

Ha emlékezetes mérkőzéseket, pillanatokat szeretnénk felidézni a magyar–japán meccsekről, akkor feltétlenül a szapporói összecsapás kívánkozik az élre. Ki ne emlékezne a háromgólos magyar vezetésre, a japánok óriási hajrájára, meg nem adott góljukra, majd az utolsó pillanatokban szerzett üres kapus Palkovics-gólra, amellyel végül 4-2-re nyertünk? Egy éve ismét borsot törtünk Mark Mahon csapata orra alá, túlórában elért győzelmünk a japán feljutási álmoknak vetett véget. Krakkóban várhatóan rengeteg magyar szurkoló fogja buzdítani csapatunkat, a szurkolósereg derékhada már a csodaszép lengyel városban van, és minden bizonnyal döntő fölényt fog kivívni a lelátókon. Támogatásban tehát nem lesz hiány. Ezek után mi mást is kívánhatnánk a magyar válogatottnak, mint hogy az elmúlt 10 év hagyományaihoz méltó módon folytatódjon a magyar–japán hokitörténelem.