Ausztria?Magyarország 2-4

30 percig borzasztóan, majd 15 percig elfogadhatóan, az utolsó negyedórában viszont kiválóan, hatékonyan s minden korábbit feledtetően játszott a magyar válogatott Bécsben. Óriási dolgot művelt csapatunk, 1977 után újra legyőzte Ausztriát, ráadásul az otthonában, 2-0-s hátrányból. A harmadik harmad reményt keltő volt, sőt. Hári János győztes gólja sokáig emlékezetes marad.

38 éve nem nyertünk Ausztria ellen, és a bécsi mérkőzés úgy indult, hogy ezúttal sem törik meg az átok. Az osztrákok gyorsabbak, akaratosabbak voltak az első percekben, amikor szinte végig beszorultunk a kapunk elé. Rajna Miklós tartotta ekkor a csapatot, nagyokat fogott a Fehérvár kapusa. Ausztria tartalékosan állt fel, mi kevésbé, náluk sok újonc és fiatal volt a jégen, nálunk kevesebb. Látható volt, hogy nehezen mennek a magyar lábak, ezt ki is használták a hazaiak. Csak az 5. és a 10. perc között voltunk egyenrangú felek, ekkor az első sorunk révén kapuvasig is eljutottunk, Sarauer pedig egyedül vezethette Madlenerre a korongot, de kevés volt a helye, nem tudta megoldani. Egy védőharmadban eladott korong miatt kaptuk az első gólt, mivel a védelem már a támadással foglalkozott, Ganahl egyedül maradt a kapu előtt, s becsapta a kiszolgáltatott Rajnát. A 14. percben 1-0-ra vezetett Ausztria. Sajnos ezt követően sem talált magára a magyar válogatott, sorra érkeztek a lövések a kapunkra, amelyeket Rajna nem egyszer fejjel hárított. A 19. percben aztán megint támadni akartunk, de ebből egy kontra végén megszületett a második osztrák gól, a Svájcban játszó Herburger lőtte el szerencsétlenül, nézőpontjából tökéletesen a korongot, az ív megtréfálta kapusunkat, így máris 2-0-ra mentek a hazaiak. Nyár közepi edzőmeccs jelleget öltött a hangulat, mégis 19:8 volt a kapura lövések aránya húsz perc után, nem a javunkra.

A második harmad elején törekedtünk arra, hogy kicsit feljebb srófoljuk a tempót, és mivel nem volt nehéz dolgunk ez ügyben, ez sikerült is. Közben az osztrákok is észlelték ezt, úgyhogy a különbség nem sokat változott. Az első 10 percben nem vezettünk értékelhető támadást Madlener kapujára, miközben hátul ismét csak Rajnára hagyatkoztunk jobbára, többször is kiszolgáltatott helyzetben mutatott be bravúrt a kapusunk, vagy ritkábban nagy szerencséje volt. Szerencsére 3-0 helyett 2-1-re módosult az állás, mert az első sorunk vezetett egy jó kontrát, és bár Banham az első lehetőséget kihagyta, két honosított csatárunk visszaszerezte a korongot, és Banham centerezéséből Kóger másodjára bevágta az első magyar gólt. A 32. percben visszajöttünk a meccsbe, de csak az eredményjelzőn látszott ez. A jégen továbbra is nagy sebességkülönbség látszott, pillanatokra sikerült csak építkezni, inkább a mi harmadunkban folyt a játék. Ebben a periódusban még nyomasztóbb volt a különbség a kapu előtti aktivitás tekintetében, 21:7 állt a jegyzőkönyvben a kapura lövési adatoknál. Ezzel együtt is csoda, hogy a második szünetben is még szoros volt a meccs állása, ezért mindenképpen dicséret illeti játékosainkat.

Egygólos hátrányban egy Magosi-vassal vezettük fel a harmadot, és végre pörgött a csapat, ez is mutatta. Néhány percen belül egy csodaszép Sofron-szóló mutatta még jobban, hogy ezt a játékrészt meghúzza csapatunk, és kétharmadnyi gyengébb játék után fontos az eredmény. Elkezdtük megnyerni a párharcokat, és nyerő ötletnek bizonyult, hogy Banham és Sofron sort cserélt, mindkét egység hatékonyabban dolgozott, természetesen koránt sem biztos, hogy csak emiatt. Metcalfe Tyler zseniális megmozdulása hozta az egyenlítést. Jobb hátvéd pozícióból nagyon komoly gólt lőtt, kivárt, húzott, majd amikor kellett, kilőtte a kapu bal oldalát, Madlener nem érhetett oda, és a harmadik kapuvas végre befelé pattant az 52. percben. Támadásban maradt a magyar csapat, és 19 másodpercen belül megfordítottuk az eredményt. Hári János maradt a kapu előtt egyedül, egy korongszerzés után ügyesen játszottuk hozzá a korongot, és a Modo csatára nagyon csúnyán elküldte Madlenert, majd Dacjuk módjára behúzta az üres hosszú alsóba a korongot. Emlékezetes találattal vettük át 3-2-ra a vezetést. Az osztrákok a győzelem igényével léptek fel, és átálltak két sorozásra. Akadtak lehetőségeik, é emberelőnyük is ? nekünk nem jutott ilyen szituáció hatvan perc alatt ?, de érezhető volt, hogy az érzelmi hullámvasút felfelé ívelő ágára ültünk ekkor már, az osztrákok pedig kapkodtak. A joggal a meccs legjobbjának választott Rajna Miklós állt a lábán, és már a védelem is hatékonyan terelgette a kapunk előtti eseményeket. A végén kapuslehozatalos góllal zártuk a meccset. Az agilis Sofron jól támadta és ütközte le az osztrák bekket, Benk András pedig könyörtelenül a hálóba vágta a negyedik magyar gólt. 7 másodperccel a lefújás előtt kialakult a 4-2-es végeredmény.

A meccs második felében indult be a magyar válogatott, és a harmadik harmadban koncentrálva erőinket állva hagytuk Ausztriát. A végére jó lett a szájíz, elégedettek lehetünk az eredménnyel és a támadások hatékonyságával. Nyilvánvalóan sok a dolog még a végéig, de láthatóan a srácok tette készek, és jó ezt látni. Pénteken biztos, hogy még jobb teljesítményt nyújtunk majd a Tüskecsarnok első válogatott mérkőzésén, amelyre már most garantált a telt ház.