A világ keleti végén, 2. rész

Medgyes László megírta a második pekingi jegyzetét a szombati napjáról.

Célegyenesébe fordult a vb-felkészülés, holnap már hivatalosan is elérkezünk a beköltözéshez, s elfoglaljuk szállásunkat, valamint öltözőnket, amely az elkövetkezendő bő hétben otthonunkként funkcionál majd. Addig azonban leírnék egy-két gondolatot a mai napról, mert eseményekben és élményekben bővelkedő időszakon vagyunk túl. Kicsit furcsa megszoknom, hogy itt már 22 óra közeledik, míg otthon délutáni hangulat uralkodik?

A nap fényképezéssel indult, mert az akkreditációhoz fényképes belépők készülnek. Én személy szerint még nem voltam olyan női világeseményen, ahol nagyon komolyan és szigorúan vették volna a beléptetést, de hát ez Kína, itt elképzelhető, hogy másképp fognak majd menni a dolgok. Hamarosan fény derül rá? A fotók elkészítése után, második napirendi pontként a reggeli következett. Az első meglepetés akkor ért, amikor hasonlóan az előző napi vacsorához, jobbára főtt és sült ételek vártak bennünket, a megszokott reggeli választékot talán csak a főtt tojás, pirítós, vaj és dzsem képviselte (talán még egy kis felvágott, de ebben nem vagyok biztos). Akár ez megszokott is lehetne, hiszen szállodánk közvetlenül a reptér mellett található, így sok olyan utazó veszi igénybe a szolgáltatásait, aki esetleg másnap hosszabb útra indul, így bőségesebb reggelire van szüksége, mert nem tudhatja, hogy legközelebb mikor tud kiadósat étkezni. Természetesen azért nem estünk kétségbe, mindenki hozzá tudott jutni elegendő táplálékhoz.

Reggeli után indultunk a jégpályára, ahol előző nap az öltözőbe csak leraktuk a felszereléseinket, hosszabb tájékozódásra nem volt módunk. Tehát buszra szálltunk és éppen a dugóban araszoltunk, amikor feltűnt, hogy erdős-fás területeken több helyen kisebb halmok mellett emberek állnak, ülnek, tüzet gyújtanak és díszítik a halmokat. Csapatvezetőnk elmondása szerint illegális temetkezési helyeket látunk. Számomra ez azért volt furcsa, mert több esetben ? a parkoló autók minőségéből következtetve ? láthatóan nem szegény emberekről volt szó, akik a helyi halottak napján emlékeztek szeretteikre. Később választ kaptunk arra is, hogy miért gyújtottak tüzet. Ezzel a szertartással ugyanis ajándékokat küldtek a túlvilágra, papírból készült pénz, telefon vagy egyéb hasznosnak vélt dolog elégetésével. Ahány ház, annyi szokás, mondhatnánk erre?

Visszatérve a jégpályához, mozgalmas időszak következett. Mint azt korábban már írtam, nem javasolják a csapból folyó víz elfogyasztását. Igen ám, de a jégpálya közvetlen közelében nem volt olyan elárusító hely, ahol ásványvizet beszerezhettünk volna, így csapatvezetőnknek és kísérőnknek gyalog kellett felfedező útra indulnia. A következő érdekes, de nekünk elég szokatlan dolog maga a jégpálya volt, ahol ugyan két jégfelület is található, de az öltözőben sem folyóvíz, sem tusoló, se mosdó nem található, sőt az egész létesítményben egyetlen WC és tusoló van? Így aztán nem maradt más lehetőség, mint edzés és levezetés után az szállodában történő tusolás.

A csapat gyorsan elkészült, mert már várt ránk az ebéd. A fogások számára és minőségére ismét csak nem lehetett panasz, mindenki talált fogára valót, így telt bendővel térhettünk egy rövid délutáni pihenőre. Terv szerint a pihenőt követően pénzváltás, majd piaclátogatás szerepelt a programban. Valutát váltani csak és kizárólag a Bank of China fiókjaiban lehet, s ott is kiadós papírmunkát követően. Mivel ez a tevékenység személyenként 10-15 percet jelentett volna, az a döntés született, hogy összegyűjtjük a váltandó pénzösszeget, s azt egy személy váltja be. Mondanom sem kell, hogy így viszont az összeszedés, majd kiosztás művelete vitte el az időt, de még mindig jobban jártunk, mintha egyenként csináltuk volna. Miután mindenki rendelkezett elkölthető pénzzel, belevetettük magunkat a szálloda mellett található piac forgatagába. Azzal nem vagyok tisztában, hogy itt Kínában hány napos a munkahét, de az biztos, hogy minden elárusító hely működött, s vásárlók is voltak szép számmal. Maga a piac területe nem nagy ugyan, de a kínálat a kifőzdéktől az elektronikai és ruházati cikkeken át egészen a méretre történő ablak gyártásig terjed. Képeket ugyan nem tudok csatolni, mert a net sebessége igencsak korlátozott, de nekem mindenképpen nagy élmény volt. Amikor Barcelonában voltunk, ott is megnéztük a piacot. Van köztük különbség?

Elgondolkodtam már azon is, hogy mi otthon sokszor degradáló értelemben használjuk a “kínai” kifejezést. Innen nézve azt kell, hogy mondjam rövid idő alatt változott a véleményem. Az emberek között itt is található ilyen is, olyan is, de többségük kedves, segítőkész, sőt érdeklődő. Itt ugyanis mi számítunk “különböző”-nek, bár a jégpályán sok amerikai, kanadai szülővel és finn edzővel találkoztunk, s a parkoló autókból ítélve itt az “elit” sportja a jégkorong. Kína elég jelentős szakemberhiánnyal küzd, így korlátlan lehetőségek vannak azoknak számára, akik képesek elfogadni, megszokni a miénktől jelentős mértékben különböző kulturális hagyományokat.

Visszatérve a piachoz? Volt egy csarnok, amely 3 részre tagozódott, az egyik oldalában fűszereket, középen zöldségeket és gyümölcsöket, míg a másik oldalában nyers húsokat kínáltak. Ahogy beléptem erre a helyre, rögtön feltűnt a fűszerek jellemző illata. Érdekes volt látni milyen bőséges kínálatból választhat a vásárló. Gyümölcsök is nagy választékban szerepeltek a pultokon. Egyetlen meglepetés a “fekete” csirke látványától ért, bár nem tudom min lepődtem meg, amikor éttermünk kínálatában is szerepelt a 100 napos tojás. A csarnok mögötti soron kínálták a halakat, rákokat, csigákat és a szépen megtermett pondrókat?

A bevásárlótúrát, illetve helyesebben inkább piac és bevásárlóközpont látogatását követően ismét rövid pihenő, majd vacsora következett. Vacsoránk az előző naphoz hasonlóan ismét bőséges volt. A személyzet külön kérésének eleget téve vacsora után egy közös fotó elkészítése következett. Nem tudom, hogy a szlovák és holland csapattal is készítettek-e hasonlót ? gondolom igen ?, de a felkérés jól esett, ebből is látszik, hogy itt nem minden nap fordul meg egy-egy jégkorong-válogatott.

Vacsora után rövid megbeszélést tartottunk, ahol szóba kerültek az elmúlt napok eseményei, valamint az edzők felhívták a figyelmet, hogy holnap már “éles üzemben” dolgozunk. Ezt követően szabadprogram zárta a napot.

Szép délutánt Magyarország, jó pihenést Kína! Kikapcs.