Ilyen Érsekújvár nem kell a MOL Ligának

Az érsekújvári MOL ligás csapat morálisan megsemmisült, nincs helye többé a ligában. Szavak nincsenek, magyarázat nem lehet a történtekre. Helyzetértékelés és hogyan tovább.

Példátlan döntést hozott a HC Nové Zámky, a mérkőzés napján lemondta a MOL Liga-döntő vasárnapi meccsét. Az Érsekújvár vezetősége átlépte azt a határt, amelyet egy magát valamely közösséghez tartozó társaság soha nem léphet át. A felvidékiek a szezonban többször elmentek a falig, sokszor keresztbe tettek. A korábbi szezonokban kétségtelenül sok értéket felvonultató érsekújvári csapat ez évben rengeteg furcsa eredményt produkált, ez nem lett volna annyira aggasztó körülmény, ha egy idő után nem rendszeresen függesztik fel a fogadóirodák a Zámky meccseit már adott nap délelőttjén. A bajnokság legérdekfeszítőbb szakaszában egyoldalúan felmondták a MOL Liga Tv-vel kötött szerződést, majd ellehetetlenítették a Digi Sport közvetítését. Nevezzük tévedésnek vagy a szabályok nem tudásának, hogy határidő után hozták vissza Uramot a szlovák Extraligából, de ezt is megúszták, mert az MJSZ versenybírósága engedékeny volt. Majd átszerveztették és a kedvükért a MOL Liga vezetése át is szervezte a döntőt. Ennek az volt az ára, hogy a Miskolc elvesztett két hétvégi hazai meccset és a nézők buktak két miskolci Digi Tv-s közvetítést. Majd két érsekújvárit is, mivel a szlovákiai klub nem biztosította a minimális technikai feltételeket. Mindezek után pedig az első mérkőzés napján délelőtt bejelentették, hogy a játékosok fáradtsága és a szlovák harmadosztályú döntő miatt nem utaznak el Miskolcra.

Az ebben az ügyben véleményt formáló bloggernek erőt kell vennie magán, hogy ne simicskai jelzőket dobáljon a netre. Ehhez 24 óra türelmi időre volt szükség, ezen idő alatt két jegyzet is született, de élesítés előtt a kukába került, talán jobb így.

Kezdjük a helyzetértékeléssel, aztán folytassuk azzal, hogy a történtekből kiindulva hogyan lenne jó továbbhaladni, mert a krízishelyzetek sajátjai, hogy előbb-utóbb elmúlnak és utánuk is van élet. A legfontosabb kérdés, hogy a tűzoltás után miként mennek tovább dolgaink, mert ez határozza meg a jövőt.

Az Érsekújvár vezetősége és vezetőedzője a legutolsó lépésükkel egyértelműen bizonyították, hogy az évek alatt felépített épület lerombolása sem akadályozza meg őket abban, hogy napi céljaikat a közösségé elé helyezzék. Önző döntést hoztak, deklarálták, hogy a MOL Liga érdekei és értékei számukra nem léteznek.

Talán a legnagyobb bűnük, hogy az ellenfél egyéves munkáját semmibe vették, a mérkőzést két hete lélegzet-visszafojtva váró közönséget arcul csapták. Ne tévedjünk és ne vigyük el egy oldalra, főleg ne a magyar?szlovák kérdés hegyezése felé a történteket. Sucharda elnök nem csak a miskolci hokiközösséget alázta meg, hanem az érsekújvárit is. Saját szurkolói ugyanolyan áldozatai a munkásságának, mint a Jegesmedvéké. Nem egy, nem kettő Érsekújvár-szurkoló jelent meg vasárnap a mérkőzés időpontjában Miskolcon, mert nem értesült a döntésről. Vettük a fáradságot, utánajártunk: a HC Nové Zámky játékosai ki akartak állni a miskolci mérkőzésre, vállalták a meccset, de a Sucharda?Hurtaj-tengely az eredeti tervet megváltoztatva Miskolc helyett hazafelé irányította a csapatbuszt a nem tervezett homonnai kudarc után.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Tettükre nincs magyarázat, csak magyarázkodás, a Dab.Docler néhány szezonnal ezelőtt megmutatta, hogyan kell becsületesen végigjátszani párhuzamosan két bajnokságot, anélkül, hogy bármelyikbe belerondítana a csapat. A MOL Ligát és az osztrák másodosztályt jelentő Nationalligát egyszerre hozta le Azari Zsolt csapata, ráadásul közben még a Kontinentális Kupában is menetelt, emlékezetes mérkőzésen legyőzve például a dán bajnokot. Egy meccset nem rakatták át, volt hogy zsinórban négyszer léptek jégre, Feldkirchből érkeztek Miskolcra, vagy Dél-Ausztriából meccsből buszoztak Dániába. Nem sírtak, jégkorongoztak, mert férfiak és sportolók. Vállalták a terhelést, néha elfáradtak, akkor beleszaladtak a késbe, de kiálltak, mert a kiírt mérkőzés szent és sérthetetlen ünnep, és mert ragaszkodtak az értékeikhez: Jégkorong, tisztán.

A miskolci jégkorong 37 éves történetének legfontosabb mérkőzését várta, amikor az ellenfél helyett egy lemondó telefon érkezett. Játékosok, szponzorok, nézők, játékvezetők szezonját rontotta el az érsekújvári vezetés. Pontosan tudták, hogy a kár, amit okoznak, sehogy sem lesz helyrehozható. Nincs kárpótlás, nincs szankció, amely kiegyenlítené a számlát, mert a pusztítás sokkal nagyobb, mint amit egy bankszámlaművelettel orvosolni lehet. A vasárnapi mérkőzés 5-0-s elvesztése nem megoldás. Ez egy örökké megmaradó seb. Egy történelmi élmény ellopása, erre a hiányérzetre nincs orvosság. Éppen ezért elfogadhatatlan döntés.

Nyilvánvalóan nincs szabályzat erre az esetre, mint ahogy feltételezhetően az NHL szabálykönyv sem rendelkezik arról, hogy mi történik akkor, ha az egyik csapat a meccs napján lemondja a Stanley Kupa-döntőt, példának okáért idegi kimerültségre hivatkozva. Ebben az esetben a ligának kell megoldani a helyzetet. Két feladatot kapott. Először menteni kell, ami még menthető ebben a szezonban. Másodszor határozottan utat kell mutatni az együttműködésre képtelen csapat(ok)nak.

A liga az elmúlt hónapokban nagyon komoly sebeket kapott, könnyen lehet, a végére megérkezett a halálos döfés is. Egy biztos: valami véget ért ezzel az érsekújvári döntéssel. Sucharda a végén magával rántotta a mélybe a ligavezetést, amely balga módon az utolsó pillanatig hitt abban, hogy fontos a MOL Liga számára az Érsekújvár jelenléte. Hát egyáltalán nem az. Heteken belül kiderül, hogy az Érsekújvár rombolása és annak hatása megáll-e itt, vagy sikerült az egész rendszert romba dönteniük.

Első lépésként most a legfontosabb a teljes erkölcsi széthullás megakadályozása. A megfelelő szankciók meghozatala és a vétkes példás megbüntetése. Ha ezek után egyáltalán menthető bármi is a liga részéről, akkor az a legfontosabb, hogy aki miatt ilyen helyzet előállt, az minél gyorsabban minél távolabb kerüljön a magyar bázisú nemzetközi ligától. Akinek nem jó ebben a bajnokságban, akinek fontosabb egy másik, egy amatőr harmadosztály, az fáradjon át oda.

Fontos rögzíteni, hogy azok, akik saját pillanatnyi kudarcukat hisztisen, gyermeteg módon kezelik, akik vélt sérelmeiket a közösség pocskondiázására fordítják, nem valók a jégkorong-bajnokságunkba. Aki a saját égbekiáltó bűneit azzal próbálja takargatni, hogy amatőrözi és hazugsággal vádolja a ligát ? amelynek mindeközben tagja és gyakorlatilag 1/8-ad részben tulajdonosa, tehát voltaképpen magát minősíti ?, vagy aki nem képes feldolgozni és elismerni, hogy az ellenfele jégbe döngölte csapatát az elődöntőben, és a 4-0-s veresége után a román sajtóban magyar csalásról nyilatkozik, valamint arról is büszkén tesz kinyilatkoztatást, hogy a csatlakozást tervező lengyeleket már tájékoztatta is, hogy mi vár itt rájuk, nos azokkal nem lehet dolgunk a továbbiakban.

A MOL Liga felfelé ívelő pályája megtört. Ez a szezon azt mutatta meg, hogy az a kevés pénz, amelyet ebbe a rendszerbe pluszként tenni sikerült, nem elegendő ahhoz, hogy a nem magyarországi csapatok számára megfelelően vonzó legyen. Ugyanakkor a felpumpált költségvetések miatt sok csapat lemaradt a versenyben, ami miatt kettészakadt a mezőny a minőséget tekintve. A nézők kétségtelenül több színvonalas mérkőzést láthattak, mint a korábbiakban, egyre jobb légiósok érkeztek és idén már csapatonként hatfős kontingenst foglalkoztathattak a klubok.

A folyamatok azonban negatív irányba indultak el. Van két olyan külföldi csapatunk, amely együttműködésre és kudarctűrésre képtelen. Van egy főszponzorát vesztett oszlopunk, a DAB. Emellett van két vegetáló fővárosi klubunk, az FTC és az UTE, valamint két megerősödő és stabil hátterűnek tűnő vidéki bázisunk, a Miskolc és a Debrecen. A HSC Csíkszereda helyzete speciális, ne részletezzük most, mindenesetre a jelenlegi állapotánál sokkal rosszabban még nem volt az utóbbi évtizedekben. Ebből kéne elindulni előre a következő évben. Vagy ha nem előre, akkor más irányba.

A helyzet mégsem ennyire katasztrofális, mindig lehet jól dönteni és építkezni. A magyar jégkorong sikereit nem a MOL Liga ? és nem az Érsekújvár és nem a Brassó vendégjátéka ? alapozta meg. Ha bennük nincs meg az eltökéltség, hogy vállt vállvetve építsünk a jurta helyett parasztházat, akkor ne erőltessük. A magyar jégkorong jövője nem a regionális együttműködésen múlik. Jó lett volna ezt az utat járni, de ha nincs szerelem, akkor nem kell mindenáron ágyba bújni.

A magyar jégkorong jövője szempontjából sokkal fontosabb a megfelelő szakmai vezetés, a jó utánpótlás-nevelés és a versenyrendszer kiszámítható, stabil működése, amely lehetőséget biztosít fiatal játékosaink fejlődésének. Ha utóbbinak az az ára, hogy kisebb költségvetésű magyarországi csapatok játsszák a jövőben az OB I.-et, átmenetileg alacsonyabb színvonalon, kevesebb légióssal, akkor ám legyen. Ha úgy döntünk, hogy megmentjük a MOL Ligát, mert mégis ez a jobb út, akkor mentsük. A legnehezebb kérdés nyilvánvalóan az, hogy a csíkszeredai jégkoronggal mi lesz, a magyar jégkorong szerves részét képező régiót nem szabad cserben hagynunk.

De hogy az egészet az alapoktól kell újrakezdeni, az egyértelmű. Vissza kell váltanunk kettesbe, mert hiába húzatjuk az emelkedőn ezt a verdát, ötösben már nem gyorsul. Jöjjön csak bátran tényleg a némileg megerősített Fehérvár- és MAC-junior, de ne bohóckodjon itt senki, szemérmetlenül kijátszva akár a magyar?szlovák, akár a magyar?román kártyát is. Ne essenek egymásnak magyarországi és szlovákiai hokibarátok rossz vezetői döntések miatt, mert akkor ott ette meg a fene az egészet.

Száz szónak is egy a vége: a legfontosabb, hogy ilyen helyzet még egyszer ne alakulhasson ki és a saját bajnokságaink a magyar hoki érdekeit szolgálják.

Súlyos, de átgondolandó kérdések. Reméljük, lesz bölcsesség és lesz megfelelő szakember, aki választ ad rájuk.