Couture elmeséli, ki ellen a legnehezebb játszani

Hokit nézni mindig egészen mást jelent, ha tévéből tesszük ezt, vagy a helyszínen. De talán soha nem akkora élmény, mint amikor egy hozzáértő közben részletesen elmagyarázza, mit is látunk pontosan és miért. A theplayerstribune.com egy olyan weboldal, amely játékosoknak biztosít közvetlen megszólalási lehetőséget, legutóbbi cikkükben Logan Couture, a San Jose centere részletezte, az ellenfelek közül kik állítják a legnehezebb feladat elé és miért.

Visszatérő kérdés, hogy mi, játékosok, nézünk-e filmeket, videókat. Természetesen nézünk, minden héten többórányit. A munkám része, hogy kitaláljam, hogyan tehetném nehezebbé az ellenfél centereinek életét, és egy csomó oktatófilm létezik például arról, hogyan ne hagyj nekik területet. De néha csak videókat nézek, és próbálok ellesni apró mozdulatokat, például a támadóharmadbeli mozgásokhoz. Ezek alapján összeszedtem néhányat az NHL legjobb centerei közül, és elmondom, hogy szerintem mit is csinálnak olyan nagyon jól.

Sidney Crosby
Szerencsére nem játszunk Crosby ellen túl gyakran, de nem szeretném megtudni, mi történne a Twitter-oldalammal, ha kihagynám egy ilyen listáról. Először is, az az erő, amit az alsótestével képes kifejteni, páratlan a ligában. Egyáltalán nem csak arról van szó, hogy gyors játékos, hanem hogy milyen hatékonyan tudja az alsótestével védeni a pakkot a sarkokban. Ha pedig megkapja a korongot a semleges harmadban, valóságos rémálom ellene védekezni, hiszen azonnal sebességet vált és kirobban, amint a korong csak hozzáér az ütőjéhez. Nézzék meg, mit csinál ezen a felvételen ezzel a két hátvéddel.

Őrület, nem? Még lenyűgözőbb, ha közelebbről szemügyre vesszük a lábát. Egyetlen lépéssel robban ki és hagyja maga mögött a védőit. De akkor miért nem szorítják őt kifele? ? kérdezhetnék joggal. Az az egyik legtrükkösebb Crosbyban, hogy azzal sem vagyunk beljebb, ugyanis szélről is ugyanolyan veszélyes, mivel a fonákja olyan erős, mint a legtöbb játékos tenyerese. Ha egy átlagos játékossal szemben védekezel, mindig arra törekszel, hogy szorítsd ki őt a fonák oldala felé. Siddel ezt nem teheted meg. Ha jó a fonákod, azt a kapusnak jóval nehezebb hárítania. Ha ráhúzza, a kapusnak gyakorlatilag nincs esélye. Ez a megugrás a Devils ellen jól példázza, mitől neki van a legjobb fonákja az egész világon.

Ami még elképesztőbb, hogy ezt egész szezonban tudja hozni. Van egy 82 meccses alapszakasz, majd jön a rájátszás, ez iszonyúan nehéz. Crosby tehetségéhez kétség sem fér, de ami a legjobbá teszi őt a világon az az, hogy minden egyes buliba, minden egyes csatába a sarokban, minden egyes cserébe 100%-kal megy.

Jonathan Toews
Toewsről az intelligencia szó jut elsőre eszembe. Mindent megcsinál. Nincs semmi, amiben ne lenne jó. Lő csúnya gólokat. Lő parádés gólokat. Jól checkkel. Arról ne is beszéljünk, hogy a passzai igazán klasszis megoldások. Nem pusztán arról van szó, ahogy rá tudja varázsolni a pakkot a csapattársai ütőjére. A térlátása egészen elképesztő. A legjobb passzhelyre helyezkedik, mert mindenkinél előbb meglátja, hogyan alakul majd a játék. Nézzék meg ezt a kontrát a Wild ellen és érteni fogják, miről beszélek. Nem csak arról van szó, ahogyan Hossa elé passzol, ami önmagában abnormális. Azt figyeljék meg, ahogyan felismeri, mi fog történni és kivág a szélre, ahol az üres területre Saad majd tud passzolni. Ez az okosság a hokiban.

Toews az egyik olyan játékos a ligában, aki ugyan nem a legmagasabbak közül való (188 cm), de méreteit meghazudtoló játékra képes, és minden csatába úgy megy bele, hogy meg fog téged verni, akkor is, ha te vagy a nagyobb. A Blackhawks kapcsán az emberek a technikai képzettséget és a fineszt szokták emlegetni, de kapitányként Toews mentálisan is igen keménnyé teszi őket.

Anze Kopitar
Kopitar az NHL egyik legalulértékeltebb centere. Sajnos vele mindig találkozunk. Mivel a fizikai méretet kombinálja az erővel és az intelligenciával, ezért ellene az egyik legnehezebb játszani. Amikor a Kings ellen játszunk, mindig megpróbálok úgy hokizni, ahogy ő. Nagyon fegyelmezetten védekezik, különösen az ütőjével tud sok zavart okozni. Az egyik legjobb a ligában abban a tekintetben is, ahogyan előre látja, hová fog menni a korong, és annak útját állja. Támadásban az ereje a legnagyobb probléma. Ha felgyorsul a semleges harmadban, kemény feladat megállítani őt. Mindig próbálom kifelé szorítani, amennyire csak lehetséges. A legkisebb területet sem szabad hagyni neki. És nem szabad hagyni, hogy felnézzen. Ha egy másodpercet hagysz neki, hogy felnézzen korongvezetés közben, azonnal fog találni valakit valami nagyon veszélyes helyen, akinek passzolhat. Sosem felejtem el ezt a nevetséges emelős passzát ellenünk San Joséban 2010-ből.

Ekkor én a padon ültem és amikor láttam, mit művel, csak ennyit tudtam mondani: wow, ez hihetetlen. Talán azt gondolják, csak szerencséje volt. Akkor mutatok egy másik ugyanilyen emelős passzt a St. Louis ellen 2011-ből.

Mintha focizna. És Kopitar az egyetlen, aki ezt rendszeresen megcsinálja. Ez valami szlovén dolog lehet.

Pavel Dacjuk
Pavel játékát szeretem legjobban nézni az NHL-ben. Fiatal éveimben rengeteg playoffmeccset játszottunk egymás ellen. Számtalan párharcunk volt a Detroittal, sokszor kerültünk mi ketten szembe a jégen, és mindig nagy kihívás volt ellene játszani. Sokkal jobb játékossá tett ellenfélként. (Érdekes, hogy egy régebbi interjúban ugyanerről szó szerint ugyanezt mondta Dacjuk is ? miklossy.). Mindent jól csinál. A védekező játéka zseniális. Pavel a legjobb abban, hogyan kell elvenni valakitől a korongot, hátulról felszedve az ütőjét. Nem közvetlenül a korongra megy. Megvárja a tökéletes pillanatot, felszedi az ütődet és egyszerűen elviszi a korongot. Támadásban hihetetlen dolgokat tud megcsinálni a koronggal. Korábban már belőlem is bolondot csinált. Csak hogy lássák, nem csak értem, de szeretem is a viccet, mutatok egy példát, amit a csapattársaim örökké az orrom alá dörgölnek azóta is.

Hogy mi volt ebben a legrosszabb? Pont aznap volt a születésnapom. De legalább megnyertük a meccset. Szerencsére távolról sem én vagyok az egyetlen áldozata Pavelnek. Az NHL-ben neki van a legjobb keze. Az egyik kedvenc apró trükkje, hogy előszeretettel cselez a koronggal az ellenfél lába és ütője közötti apró területen. A hátsó kapuvasat szintén gyakran használja arra, hogy hülyét csináljon az emberből.

Crosby mellett Dacjuk fonákja a legjobb a világon. És Crosbyhoz hasonlóan ő sem vesz ki soha szabadnapot. Egyszerűen minden ízében hihetetlen játékos. Éppen olyan, amilyennek egy centernek lennie kell.

Ryan Getzlaf
Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: óriási termetű játékos. És ezt maximálisan ki is használja az ütközések során. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy a hosszú karjai miatt borzasztó nehéz ellene védekezni, mert iszonyú erővel képes ellőni a korongot, még ha az messze is van a testétől. Mivel pedig máshol van a korong pozíciója az ő lövéseinél, ezért megváltozik a lövés szöge is, amit a kapusok már nemigen tudnak zárni, ezáltal jóval nehezebb megfogni ezeket a bombákat. Nézzék csak meg, hogyan használja ki Getzlaf a hosszú karjait, nem csak a korongszerzésnél, hanem a Jimmy Howard ellen bemutatott cselénél is.

Emberelőnyben is borzasztóan veszélyes, mert az őrületbe kergeti az embert a szemével. Sokszor csinálja azt, hogy a kapura koncentrál, lendíti a karját, amitől azt hiszed, lőni fog, majd hirtelen leszorítja a karját és oda sem nézve bepasszolja a korongot a résbe. Ha egy kicsit is kevésbé figyelsz, hamar hülyét csinál belőled. Ha az olvasóknak kétségei lennének afelől, hogy egy ekkora játékos is milyen pontos passzokat tud adni, nézzék meg ezt a hihetetlen, oda sem nézős szemétséget a Vancouver ellen 2011-ből.

Getzlaf sora előszeretettel tölt rengeteg időt az ellenfél kapuja mögött járatva a korongot, kihasználva fizikai fölényét. Ha sikerül mélyre juttatniuk a korongot, gyakran képesek akár egyperces shifteket is produkálni ott. Az Anaheim a liga egyik legjobb csapata, ami a csúnya gólokat illeti, hihetetlen harcokkal és tuszkolásokkal a kapu előtt. Nem valami szórakoztató dolog megpróbálni elvenni tőlük a korongot a védekező harmadban. Egyáltalán nem az.

Henrik Sedin
Már az sem teljesen fair, hogy ketten vannak az ikertestvérével. Szerintem van valami műszer az agyukban, ami minden pillanatban pontosan tudja, hová helyezkedik a másik. Ha ez nem lenne elég, ők ketten passzolnak a legjobban az egész világon fonákkal. Akárcsak Getzlaf és Perry, ők is nagyon értenek ahhoz, hogyan okozzanak bajt a kapu mögött forgolódva. Nem olyan nagyon gyorsak, de a technikai tudásuk brilliáns, és annyira jól fedezik a pakkot, hogy sikeresen lassítják a játékot arra a sebességre, amilyenre csak akarják.

Nagyon veszélyes túlságosan közel menni hozzájuk a védőharmadban, mert ha rájuk mész, abban a pillanatban, hogy egyetlen másodpercre felemeled az ütődet a jégről, megtalálják a rést, és azonnal a másikhoz passzolnak. Éppen ezért ellenük az a jelszó, hogy ütő a jégen és légy türelmes, különben ráfizetsz. Ha azt hiszik, csak viccelek ezzel a műszerrel az agyban, nézzék meg ezt az oda sem nézős hát mögötti passzt, amit Henrik adott Danielnek.