Csíkszépvízi Szellő Kupa

Ha van, amire büszkék vagyunk a Jégkorongblognál, akkor az alábbi sztori mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Mármint hogy információközvetítőként van közünk hozzá. Vigyázat, nagyon szép képek jönnek.

Három éve mutattuk meg olvasóinknak Csíkszépvíz büszkeségét, a jégkorongpályát. Péter Emese hathatós közreműködésével 2012 óta hagyománnyá vált, hogy az erre portyázó magyarországi szurkolócsapatok felugranak ide egyet játszani és barátkozni. Igyekszünk mindannyiszor alaposan beszámolni az eseményekről. Így történik ezúttal is, amikor is az elmúlt hétvége eseményeit igyekszünk rekonstruálni, tudva azt, hogy a Fata folyó völgyében fekvő havas táj és a jégkorongbarátok által létrehozott harmonikus egység hangulatát visszaadni szinte lehetetlen vállalkozás.

Ezúttal más szempontból sem volt könnyű dolgunk a beszámoló készítésekor. Ugyanis adatközlőink emlékezete a hétvége végére erősen kihagyott. Két legény azonban maradt a vidéken, Barack ? a sík terepre készült korabeli négyesbob harmadik beülőjében látható a fotógalériában, nemzeti színekkel ékesített fekete felsőben feszítő mesterszakács-tekintetű kormányos (szolgálati közlemény: keressük azt a vékony menyecskét, aki legközelebb a készség végére beférne mögé negyediknek) ? és Satti ? a jégen mindig 11-es számú válogatott mezben s rácsban látható, a későbbiekben piros felsőben, kinek bátyja, Scsabi Super Bowl-játékvezetőt megszégyenítő energiával jelzi a szabálytalanságot szintén piros kabátban, vállán szürke betéttel, kezében műanyag pohár hideg vízzel, melyből mértékkel fogyaszt, viszont sűrűn ? beszámolójából próbáltuk összerakni a mozaikokat.

A játék ezúttal 2 a 2 ellen zajlott ? nem úgy, mint legutóbb, amikor párok küzdöttek egymással. A Miskolc a vendégcsapat jogán helyzeti előnyt élvezett, 4 sorral állt fel, ráadásul maguk között tudhatták azt az embert, aki a saját optikáján keresztül a legtöbb korcsolyát látta Magyarországon. Ugyanis a Jégkorongblog erre az eseményre kölcsönadta állandó alkalmi fotósát, Mudra Lászlót, aki két edzés után vállalta a kalandot. Csak a harmadik harmadra szállt be, addig igazolatlanul hiányzott, cserében szép képeket készített. A hazaiakról elég annyi, hogy megelégedtek 3 duó csatasorba állításával. El ne felejtsük: M. L. ragaszkodott hozzá, hogy jelezzük, bár a DAB-tól kölcsön adott légiósként volt jelen, végül nem kötött hosszú távú szerződést a Miskolccal, ezért másnap úgy döntött, szabadon igazolható.

A meccsről. A csíkiek oldalán idejekorán kijött a rutin, a borsodiak pedig elsősorban a pályán maradásra és a szép mozdulatokra törekedtek. Az első végeredmény-megállapításkor sokat jelentett a Miskolc számára, hogy az eredményjelzőt Tamás Szabolcs kezelte. Több egymástól független hírforrás is jelentette, hogy a sárga-feketék által kapott gólok strigulázási szigorúságára a túlzott liberalizmus vetett árnyékot ezen az estén. A magyar sledge hockey szakág majdani szellemi atyjánál álljunk meg még egy szóra. Az egyik felvételen nem lehet nem észrevenni, hogy miközben az esemény végére a legutóbb a Star Wars Uralkodójától látott mosoly fagyott az arcára, bizony-bizony nem semleges relikviák feszültek felső testén, miként ez elvárható lett volna. A sárga-fekete színkombináció okozta disszonancián még az eredményt jelző ölébe terített és a meccset záró ceremónián vörös szőnyegként funkcionáló kézi csomózású narancssárga fürdőszoba-kilépő sem segített.

Félve jegyezzük meg, ha csak rövid időre is, de nem várt esemény szakította meg az önfeledt sportolást. Furcsa, a játékvezető sípja néma maradt, a fegyelmi bizottság még csak fel sem vette a kesztyűt a több képen látható tömegverekedés kapcsán. (Egy harmadik szemtanú provokációról számolt be, állítólag a közelben fészkelő Rekkencsek és Jujumadarak ? a székely-borsodi mondavilág sötét árnyai ? suttogták a játszó felek fülébe, hogy két dudás nem fér el egy csárdában, és ebből keletkezett a konfliktus, de ezt már mi sem hisszük el teljes mértékben.)

Az eseményhez méltatlan erőltetett vicceskedést félretéve azt kell mondani, az évek során valóban minden került a Csíkszépvízi Arénába, ami egy jégpályán szokásos. Jég, kapu, korong, játékos, rolba a jégfelújításhoz, CO-mérő (áthúzva), világítás.

A vége 40-28 lett a csíkieknek. Erről sajnos nincs linkünk, az egyik képen a Szabolcs kezében látható online jegyzőkönyv estére hitelességét vesztette ? leázott a kréta ?, cserében mindenki örömmel konstatálta, hogy sérülésregiszterre és óvásra ezúttal nem is volt szükség. Este a tábortűz körül több jól hangzó változat közül végül a kompromisszumos 60-44-es végeredményben maradtak a felek. A jövő évi oddsok ehhez képest alakulnak majd.

Otthon maradt tehát a Szellő Kupa (az elnevezés nem a játékosok léptére utal, ellenben a jégpálya a Csíki-havasok legmagasabb pontja, az 1493 méter magas Szellő-tető lábánál fekszik). A nokiás doboz, a környékbeli hokirangadók elmaradhatatlan verbális kelléke, ezúttal materializált változatban volt jelen, funkcióját és jelentőségét fedje az úgynevezett jótékony homály.

A mérkőzés után elkészült Dermedve 3.0 is, a képet jegyző két vendégmunkás önképző alkotótevékenysége eredményeképpen. (Az 1.0 itt, a 2.0 verzió pedig itt látható.) A részt vevők köszönetet mondanak továbbá Gabának és Anyának a többszöri hegyi fordulóért, miáltal mindenki feljutott a kis házhoz, majd le is onnan.

A korongűzők mind egy szálig oklevelet is kaptak, a kupa- s éremátadás sem maradhatott el, a test mozgás általi edzését záró részként pedig közös himnuszéneklés zajlott a hóban. A többi a szokásos, mind a 29 vendég evett, ivott, mulatott, fogytak a rekesz Csíki sörök és a töltelékes káposzta is szakmányban ? a menüsort főtt csülök súlyos(b)ította ?, mindez már odabent, a kandalló melegében történt. Szólni illik még a bio kenyérről, amely hand made by helyi idős néni készült, aki saját ökogazdaságában termelte a génmentes búzát, melyet maga őrölt s toldott meg szintén lokális pityókával.

Erős a gyanúnk, hogy amíg a házigazda, Sárig Attila és családja bírja, ez így is lesz minden áldott évben. A miskolciakon és a dunaújvárosiakon ? utóbbiak eleinte még jártak, de idén megakasztotta őket a megyekártya-vásárlás problematikája, sebaj 2016-ban majd más lesz a gondjuk ? nem múlik az utazás, rajtunk pedig a beszámolás.