Hetényi Zoltán hazatért

46 napot töltött kórházban, csütörtöktől otthon gyógyul. Diagnosztizálták a válogatott kapus betegségét, féléves kezelés vár rá. Jól érzi magát, ez a szezon elment, de áll az újabb harc elé, áprilisra meggyógyulhat.

Amikor legutóbb Hetényi Zoltán kezeléséről írtunk, akkor a játékos elmondta, túl van az agybiopszián, és várja, hogy az orvosok több hónapos sötétben tapogatózás után végre pontosan megállapítsák, mi okozza azokat a tüneteket, amelyek április óta gyötrik. Az eredmény megérkezett, egy nagyon speciális és ritka autoimmun betegség alakult ki szervezetében, amelyet az orvostudomány primer központi idegrendszeri angitiszként definiál.

“Jól érzem magam, boldog vagyok, hogy itthon lehetek ? kezdett a helyzetértékelésbe Hetényi Zoltán péntek délután. ? Voltam bent az öltözőben a srácoknál is, ez is sok energiát adott. Nagyon jó volt hazatérni, megtapasztalni, hogy milyen jó kis környezet ez a jégkorongos, és újra átéltem, mennyire hálás lehetek a sorsnak, hogy évekig részt vehettem ebben. Mindenki boldog lehet minden egyes itt töltött nap miatt. Nekem most nincs meg ez az élmény. Ez a szezonom elment, mert a kezelések mellett nem edzhetek, de remélem, áprilisra az immunrendszerem rendben lesz, és nem támadja újra önmagát.”

Ez a fajta autoimmun betegség nagyon ritka, Magyarországon még alig találkoztak hasonlóval, statisztikai adat és protokoll sincs rá. “Az orvosomon látom, hogy nagyon fontos neki az esetem, szívén viseli a sorsom, a gyógyításom. Ez biztonságot ad. Odabent nagyon hosszúak a napok, minden egyes óra lassan telik el. A betegségem okát sosem fogják megtalálni, különben sincs magyarázat arra, hogy 26 évesen egy válogatott sportoló kórházban tölt hónapokat.”

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Teljesen szabad életet idekint sem élhet Hetényi Zoltán, mivel tömegbe, sok ember közé nem mehet. Betegsége nem fertőző, viszont az immunrendszere a kezelések miatt olyan állapotban van, hogy elővigyázatosságra van szükség. “Megkaptam az első kezelést, amelyet áprilisig minden hónapban megismételnek. Infúzió formájában egy enyhe kemoterápiás szert kapok, ilyenkor nagyjából egy hétig be kell mennem a kórházba. Amikor itthon vagyok, kétnaponta járok fehérvérsejtszint-mérésre. Az immunrendszerem kórosan védekezik, ezért van szükség a kezelésekre, amelyek hatását ellenőrizni kell. Az első kezelésnek nem volt semmilyen mellékhatása, az orvosok biztatnak, hogy erős a szervezetem, ezért könnyebben dolgozza fel a kezelést, mint egy nem élsportoló esetében.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani azért a sok pozitív visszajelzésért, amit kaptam. Sokan jöttek be hozzám a kórházba, játékostársak, szurkolók, kisgyerekes családok. Jólesik, hogy Ocskay Gábor és a klub is végig mögöttem áll. Furcsa volt ennyi időt bent tölteni. Az elején gyorsabban mentek a napok, épp most gondoltam bele, hogy amikor bementem, még szinte nyár volt, s mire hazajöttem, tél lett.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy tudom, mi a bajom, tudom, mi vár rám, és készen állok megvívni ezt a csatát. Elfogadtam, idén nem a kapuban vár rám a nagy kihívás. Bízom benne, hogy amikor áprilisban véget ér ez a kezelés, akkor gyógyultan állhatok egy másik nagy feladat elé, ami már a jégkoronggal kapcsolatos. Addig is örülök, hogy jól érzem magam, hogy itthon lehetek és hogy néha bemehetek a srácok közé az öltözőbe. Ez a kettő már önmagában gyógyító környezet számomra.”