Akiktől elvették a kapitányságot

 

Játékosok, akik a vezérszerep után is csapatuknál maradtak. Mint Joe Thornton.

A San José öltözőjében egyelőre hatalmas a zűrzavar, Joe Thornton csapatkapitánytól elvették a C betűt. Köztudott, hogy nem felhőtlen a viszony közte és a vezetőség között, ennek ellenére “BigJoe” marad a Cápáknál, de ez az egész eljárás rányomhatja a bélyegét az öltözői hangulatra. A TSN szakportál a történtek után összeszedte azon játékosokat, akik elvesztették a vezérbika szerepét csapatukban, ennek ellenére maradtak az egyesületnél.

Darryl Sittler, Toronto Maple Leafs (1979)

A Toronto csillagát az újonnan érkezett menedzser, Punch Imlach el akarta cserélni, ám nem tudta, mivel Sittlert védte a szerződésében lévő záradék, amit csak félmillió dollár ellenében lett volna hajlandó feloldani. Imlach erre válaszul elcserélte Sittler legjobb barátját és a csapat másik klasszisát, Lanny McDonaldet a Coloradóhoz. Sittler erre maga szaggatta le a jelzést a mezéről és hozzátette, ő nem hajlandó ezentúl közvetíteni a csapat játékosai és vezetői között. Az 1979/80-as szezont kapitány nélkül játszotta végig a Leafs, Sittler maradt a csapatnál és 1980-ban visszakapta vezető szerepet.

Rick Vaive, Toronto Maple Leafs (1985/86)

A Toronto egykori jobbszélsője 1982 óta látta el a tisztséget, ám az 1985/86-os szezonban kihagyott egy reggeli edzést. A vezetőség büntetett és lefokozta a játékost. Egy évvel később Vaive-nek már nem volt maradása, elcserélték Chicagóba.

Joe Sakic, Steve Finn, Québec Nordiques (1991/92)

Az 1990/91-es szezonnak a Québec két kapitánnyal vágott neki Sakic (képünkön) és Finn személyében, ám egy évvel később Mike Hough-ot nevezték ki meg nem nevezett okok miatt. Egy évvel később Hough-tól hasonlóképpen elvették a vezető szerepet, amit visszaadtak a legendás 19-esnek, aki ezután 2009-ig látta el ezt a feladatot.

Joe Sakic

Brett Hull, Shayne Corson, St. Louis Blues (1995/96)

Talán az egyik legfurcsább eset St. Louisban történt az 1995/96-os szezon alatt. Hull már három éve volt a csapat vezére, amikor a frissen érkezett Corsonra osztották a szerepet a szezon kezdete előtt. Ám Corson kinevezése csak pünkösdi királyságnak bizonyult, a szezon a vége előtt a cserestop idején érkezett Wayne Gretzky, akinek nem lehetett nem odaadni a C betűt.

Trevor Linden, Vancouver Canucks (1997/98)

Vancouverben a közönségkedvenc Linden 1991-től volt a kinevezett csapatkapitány, 1997 nyarán azonban érkezett Mark Messier, aki átvette tőle a szerepet a következő három évben. Lindent azonban még ebben a szezonban még egy csapás érte, a szezon közben a Canucks az Islandershez cserélte, akiért megkapta a Todd Bertuzzi, Bryan McCabe kettőst és egy harmadik körös draftjogot.

Theoren Fleury, Calgary Flames (1997/98)

Joe Nieuwendyk 1995-ös Dallasba cserélése után Fleuryvel csak mint ideiglenes kapitány számoltak. A kinevezés azonban rajtamaradt és a következő két évben ő volt a Flames első számú játékosa. Helyét Todd Simpson vette át az 1997-es szezon elején.

Kevin Dineen, Carolina Hurricanes (1998/99)

Dineen arról volt nevezetes, hogy ő volt a Hartford Whalers történetének utolsó és a Carolina történetének első kapitánya. A költözés után egy évvel Keith Primeau-t nevezték ki a helyére, Dineen egy C betű nélküli szezon után Ottawaban kötött ki.

Vincent Lecavalier, Tampa Bay Lightning (2000/01)

2000-ben nevezték ki a Bolts csapatkapitányává, ekkor mindössze 20 éves volt és ezzel a liga történetének legfiatalabb vezérének számított. De egy évvel később a vezetőség úgy döntött, hogy túl fiatal és tapasztalatlan ehhez a szerephez és lefokozták A betűre, a helyét Dave Andreychuk foglalta el. 2008-ban reaktiválták és a következő öt évben ő volt a fővillám.

Eric Lindros, Philadelphia Flyers (1999/00)

Az Óriásbaby 1994-től volt a Flyers első embere, 2000-ben azonban két súlyos agyrázkódást is szenvedett, a másodikat március elején, ami miatt két hónapot hagyott ki. A köztes időben Lindros rendszeresen bírálta az orvosi stábot, amire válaszul Bobby Clarke igazgató megfosztotta a tisztségtől.

Eric Desjardins, Philadelphia Flyers (2001/02)

Lindros hiányában Mark Recchi, John LeClair és Desjardins vezette a csapatot. A következő szezon elején Bobby Clarke menedzser maga léptette elő a védőt, mert úgy gondolta, az övé a legnagyobb tekintély az öltözőben. Tévedett, a bekk két szezonnal később önként mondott le a címről.

Craig Conroy, Calgary Flames (2003/04)

A 2001/02-es évad végén Conroyt és Bob Boughnert nevezték ki, a tisztséget ketten látták el. Egy évvel később Conroy már egyedül vezette a csapatot ám az igazi “leader” képesség ekkor már Iginlánál volt. Conroy sportemberi nagyságáról tanúskodik, hogy ezt önként belátta és lemondott a kapitányi címről Iginla javára.

Derian Hatcher, Philadelphia Flyers (2006/07)

A Flyers csapatkapitánya Keith Primeau végzetes, a pályafutása lezárását szerző sérülést szenvedett a 2005/06-os szezonban. Helyére Hatcher került aki a szezon hátralévő részében ellátta a megüresedett posztot. A kőkemény bekk azonban 2006-ban kénytelen volt átadni posztját a hierarchiában magasabban fekvő Peter Forsbergnek.

Mike Modano, Dallas Stars (2006/07)

A Stars ikonja bármilyen hihetetlenül is hangzik, mindössze két szezonban viselte a mezén a C-t, 2003-tól 2006-ig. 2006-ban azonban Modano Brenden Morrow-nak átadta a vezérszerepet, ezzel is jelezve, hogy új szelek fújnak Dallasban, eljött a változás ideje.

Patrik Eliás, New Jersey Devils (2007/08)

A cseh szélsőt, aki akkor már tíz éve szolgálta a Devilst, 2006-ban nevezték ki. A rákövetkező évben azonban új edző érkezett a csapathoz, Brent Sutter személyében, akinek teljesen más elképzelései és tervei voltak, ezért elvette a tisztséget Eliástól és odaadta Jamie Langenbrunnernek.

Scott Niedermayer, Anaheim Ducks (2007/08)

Niedermayer  saját hibájából vesztette el a címet 2007 őszén. A nyáron a bekk már a visszavonulás gondolatával foglalkozott, ezért kihagyta az edzőtábort, sőt a szezon első felét is. Decemberben tért vissza, de a vezetőség természetesen nem várt rá addig, a szezon kezdetekor Chris Prongert nevezték ki.

Chris Pronger, Anaheim Ducks (2008/09)

Niedermayer 2008-ban ismét csak a visszavonuláson gondolkodott, de most hamarabb döntött amellett, hogy mégis visszatér egy évre. A Ducks honorálta a döntését és visszakapta a kapitányi posztot Prongertől.

Roberto Luongo, Vancouver Canucks (2009/10)

2008 nyarán Markus Naslund a Rangersbe igazolt, így a Canucks kapitány nélkül maradt. Mike Gillis manager és Alain Vigneault edző ezek után a kapust tette meg első embernek, habár a liga szabályzata ezt nem engedélyezi, a “C” betű fel sem kerülhetett Luongo mezére. Ezzel ő lett a hetedik és 1948 óta az első kapus, akit kapitánynak választottak. 2010-ben lemondott Henrik Sedin javára.

Patrick Marleau, San José Sharks (2009/10)

2006 és 2009 között a Sharks zsinórban négyszer is a playoffba jutott, de egyik alkalommal sem tudott a második fordulóba lépni. Még úgy sem, hogy 2009-ben 53 győzelemmel és 117 ponttal óriási franchise-rekordot állítottak fel. A szakvezetés ezután megkérdőjelezte Marleau vezetői képességét és megfosztotta a címétől, helyére Rob Blake lépett.

Milan Hejduk, Colorado Avalanche (2012/13)

A cseh jobbszélső mindössze egy évig hordta a mezén a C betűt, a 2011/12-es évadban. 2012 nyarán azonban a Colorado managementje az előző év második helyén draftolt Gabriel Landeskogot tette meg kapitánynak. A választás fricska volt Sidney Crosby felé, hiszen a svéd szélső a kinevezés pillanatában csak 19 éves és 286 napos volt, amivel megdöntötte a főpingvin rekordját. Hejduk az eset után mindössze 29 meccsen lépett jégre a szezonban és visszavonult.

Cimkék:

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20   HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk